hirdetés
2019. december. 10., kedd - Judit.

Az áramlási citometria hematológiai alkalmazása

A áramlási citometria egyetlen sejt számos jellemzőjéről ad rövid időn belül felvilágosítást – mind kvalitatív, mind kvantitatív információkat biztosítva. A módszer széles körű elterjedésével a közkórházakban is egyre inkább hozzáférhetővé válik e technika. A modern áramlási citométerek sokkal kisebbek, olcsóbbak, felhasználó barátabbak és könnyebben kezelhetők, mint elődeik.

hirdetés

Az áramlási citometriát sokféle mintán alkalmazzák immunfenotipizálásra, mint amilyen például a teljes vér, csontvelő, savós üregekből származó folyadékok, liquor, vizelet és szolid szövetek. Az alábbi jellemzők határozhatók meg: sejtnagyság, citoplazma komplexitása, DNS- vagy RNS-tartalom, illetve egy sor membránhoz kötött és intracelluláris fehérje.

 

Az immuntipizálás hematológiai alkalmazása

Áramlási citometriával részletesen vizsgálható a vörösvértestek, leukocyták és thrombocyták számos felszíni proteinje és glikoproteinje Az említett felszíni fehérjékkel szemben termelődött monoklonális antitestek módot nyújtanak a vér sejtes alkotóelemeinek a vizsgálatára. Kereskedelmi forgalomban elérhetők antitestek az intracellulláris proteinekkel szemben, mint amilyen például a mieloperoxidáz és a terminális dezoxinukleotidil-transzferáz, ily módon egyre több intracelluláris marker analízisére nyílik lehetőség.

 

Vörösvértest-analízis

Az elmúlt években egyre szélesebb körű alkalmazást nyert az áramlási citometria az anyai vérből származó magzati vörösvérsejtek kimutatásában és mennyiségi meghatározásában. Jelenleg az Egyesült Államokban az Rh-negatív nők profilaktikus Rh-immunglobulin adásában részesülnek a 28. terhességi héten, illetve a szülés időpontjához számított 72 órán belül. A szokványos egyszeri dózis elegendő az alloimmunizáció kivédésére. Amennyiben foetomaternalis transzfúzió gyanúja merül fel, az anyai vért elemzik magzati vörösvérsejtek kimutatására, illetve azok mennyiségi meghatározására, és az eredményeknek megfelelő mennyiségű Rh-immunglobulint alkalmaznak. A klinikai laboratóriumok által leggyakrabban használt kvantitatív teszt a Kleihauer−Betke teszt, mely azonban jelentős vizsgálók, illetve laboratóriumok közötti variabilitással jár, végzése időigényes. A magzati sejtek áramlási citometriával történő vizsgálata objektívebb, reprodukálhatóbb és szenzitívebb, mint a Kleihauer−Betke-teszt. A rhesus (d) antigénnel szembeni, fluoreszcens jelölésű antitestek, illetve újabban hemoglobin F elleni antitestek használhatók a vizsgálatokhoz. A hbF intracelluláris kimutatása  – mely a vörösvértestek membránjának permeabilizációját, illetve a humán hemoglobin F gamma-lánca elleni antitestet alkalmaz − kellően pontos és érzékeny vizsgálati technikára nyújt módot. A módszer alkalmas arra, hogy a magzati sejteket elkülöníthessük az F-sejtektől (hemoglobin F-et kis mennyiségben tartalmazó felnőtt vörösvértestek). Bár az áramlási citometria technikai szempontból felülmúlja a Kleihauer−Betke-tesztet, ára és eszközigénye korlátot szab széles körű hozzáférhetőségének.

A paroxizmális nokturnális haemoglobinuria (PNH) szerzett klonális őssejtrendellenesség, melynek tünete az intravaszkuláris haemolysis. Ennek kapcsán thromboticus és fertőzéses szövődmények fordulhatnak elő. A PNH létrejöhet aplasztikus anaemiában, illetve fennállása nyomán akut leukaemia jelentkezhet. A kórképet a glikozil-foszfatidil-inozitol bioszintézisének zavara hozza létre, melynek feladata, hogy a komplement- és immunregulátor felszíni proteineket lehorgonyozza a vörösvértesteken, monocytákon, neutrophil sejteken, lymphocytákon és thrombocytákon. Erythrocyták esetében a fellépő zavar következtében a sejtek érzékenyebbé válnak a komplementmediált lízis hatásai iránt. A PNH hagyományos laboratóriumi diagnosztikájának alapját a cukor-víz teszt és a Ham-féle savas hemolízis teszt képezi. Ezek nehezen standardizálhatók, illetve gyenge a specificitásuk. A CD55-tel és CD59-cel szembeni antitestek jelenléte kiválóan vizsgálható áramlási citometriával, ezek alapján felállítható a PNH definitív diagnózisa.

Emellett áramlási citometria segítségével meghatározható a reticulocyta-szám, illetve a reticulocyták biztonsággal elkülöníthetők az érett vörösvértestektől; a módszer pontosabb, érzékenyebb és reprodukálhatóbb, mint a hagyományos hematológiai automaták által végzett tesztek.

A vérbankokban az áramlási citometria kiegészítő vagy helyettesítő vizsgáló módszer lehet a vörösvértest-immunológiában, beleértve a vörösvértestekhez között immunglobulinok és a vörösvérsejt-antigének meghatározását. Ezzel a módszerrel megítélhető a leukocyta-szennyezettség mértéke a csökkent leukocyta-tartalmú vértermékekben.

 

Leukocyta-analízis

A klinikai áramlási citometriás laboratóriumok egyik fő feladatát a HIV-fertőzött betegek immunstátuszának a monitorozása adja. A HIV-fertőzés progressziójával a CD4-pozitív T-lymphocyták össz-száma csökken. Az abszolút CD4-szám hasznos a betegség progressziójának előrejelzésére, a stádium meghatározására, valamint a terápiás válasz nyomonkövetésére. A vírusterhelés kvantitatív meghatározása a betegség monitorozásának kiegészítő módszere, melynek eredménye fordított korrelációt mutat a CD4-számmal. A CD4-szám közvetlenül jelzi a beteg immunstátuszát, a vírusszámot viszont nem. Valószínű, hogy mind a CD4 T-sejtszám, mind a HIV-terhelés továbbra is a HIV-fertőzöttek diagnózisának, prognózisának és terápiájának része marad.

A citometriával történő egyidejű multiparaméteres meghatározást jellegzetesen a lymphomák és leukaemiák immunfenotipizálására használják. Ez a hematológiai malignitások kórismézését gyorsan és hatékonyan segíti. A különböző leukaemiák és lymphomák altípusai az immunfenotípus alapján különíthetők el, ebben segít az áramlási citometriával végzett analízis. Az áramlási citometria igen hatékonyan különíti el a myeloid és lymphoid vonalakat akut leukaemiák és minimálisan differenciált leukaemiák esetében. Az áramlási citometria a terápiarezisztens leukaemiák azonosítására is alkalmazható. ALL-ben a fenotípus szoros korrelációt mutat a kimenetellel.

A módszer alkalmas lymphomákban a T-sejt klonalitás definitív diagnosztikájára, a vékonytű-aspirátumokból a lymphoma fenotipizálására, illetve a minimális reziduális betegség kimutatására a kóros mintázatú antigénexpresszió alapján. Az áramlási citometria nem javasolható a Hodgkin-lymphoma, krónikus mieloid  leukaemia vagy myelodysplasiás szindróma kórismézésére, bár az utóbbi két kórképben szóba jön a betegség progressziójának monitorozásában.

Neutropeniában az áramlási citometria pontosan azonosíthatja a granulocyta-specifikus alloantitesteket. Autoimmun neutropeniák előfordulhatnak autoimmun kórképekben (pl. Felty-szindróma, szisztémás lupus erythematosus, Hashimoto-thyreoiditis). Immun eredetű kórállapotokban az áramlási citometria kimutathatja a neutrophil sejtekkel szembeni antitesteket, illetve igazolhatja a neutropenia eredetét – ily módon esetenként feleslegessé téve a csontvelő vizsgálatát.

A leukocyták funkcionális deficienciái is elemezhetők áramlási citometriával. Ennek egyik klinikai példája a neutrophil adhéziós molekulák meghatározása, melyek központi szerepet töltenek be az I-es típusú leukocyta-adhéziós deficiencia szindróma kórismézésében.

Áramlási citometriával azonosíthatók azok a neutrophil sejtek, melyekből hiányzik a CD11/CD8 antigénkomplex.

 

Thrombocyta-analízis

A kutató és klinikai laboratóriumokban is egyre szélesebb körben alkalmazzák a vérlemezkék áramlási citometriával történő elemzését. Autoimmun thrombocytopeniás purpurára jellemző a thrombocytához kötött antitestek jelenléte (ezek nem a szérumban vannak). Ezzel szemben alloantitest-képződés esetén a szérumban antitestek mutathatók ki anélkül, hogy thrombocyta-asszociált antitestek lennének jelen. Az áramlási citometria kiváló eszköz a thrombocytához kötött antitestek direkt analízisére.

Számos primer thrombocytopathia patogenezise és molekuláris defektusai jól ismertek, és összefüggést mutatnak a strukturális és funkcionális glikoprotein-defektusokkal, mint amilyen például a gpIIb/IIIa kóros expressziója Glanzmann-thrombastheniában vagy a gpIb defektusa Bernard−Soulier-betegségben. Az áramlási citometria a diagnózis gyors és hasznos módszere.

A thrombocyta-aktiváció funkcionális analízise egészen a közelmúltig elsődlegesen a tudományos kutatások terepe volt, holott a thrombocyta-aktivációnak klinikai relevanciája is lehet kardiopulmonális bypass és renális dialízis után, valamint a myocardialis infarktuson vagy thromboticus események átesett betegek kezelésében.

(Forrás: Brown M, Wittwer C. Flow cytometry: Principles and clinical applications in hematology. Clin Chem. 2000;46:1221−1229.)

Dr. S. I.
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Legjobb esetben ezekre a kérdésekre nem kerül sor, mert a beteg időben kap tájékoztatást, illetve megelőző válaszokat a benne később megfogalmazódó kérdésekre. Ha mégsem, akkor íme a GYIK rovat!

A waterlooi egyetem frissen közzétett kutatásának eredményei szerint segíthet a demencia megelőzésében, ha valaki jó nyelvi képességekkel rendelkezik.