hirdetés
2019. november. 14., csütörtök - Aliz.
hirdetés

Krízisszupportációt bárki végezhet

Krízisek és a krízisintervenció a gyakorlatban

A lélektani válsághelyzetben lévő vagy öngyilkosságot megkísérelt betegek nagyon gyakran az alap- és a sürgősségi ellátásban jelentkeznek. A nem specifikus krízistámogatás hatékony és eredményes alkalmazása a krízishelyzet oldásán keresztül nemcsak az aktuális (élet)veszély elhárítását teszi lehetővé, de a beteg fejlődésének esélyét is nyújtja.

A krízis ‒ életünk szükségszerű velejárójaként ‒ személyiségünk fejlődésének hajtóereje lehet, hiszen az új feladatok igényelte megküzdés során folyamatos érésen és fejlődésen megyünk keresztül. A fejlődésközpontú krízisparadigma szerint a krízisintervenció nemcsak az aktuális válság kreatív megoldását segíti, de a személyiség erősödésének és magasabb szintű újraszerveződésének lehetőségét is magában rejti. Kiemeljük, hogy a magyar kultúrában a lélektani válság egyben öngyilkossági krízist is jelent, mivel a szociokulturális hatások következtében az öngyilkosság ‒ mint egy kilátástalan helyzet (inadekvát) megoldása ‒ mindig jelen van a személy cselekvésrepertoárjában. Az öngyilkossági kísérletet követően a legtöbbször sürgősségi ellátásra kerül sor, míg a lélektani krízisben lévő betegek gyakran háziorvosukat keresik fel. Emiatt a medicina különböző területein dolgozók számára nélkülözhetetlen a modern krízisparadigma, a lélektani krízis hátterének, kialakulásának és lefolyásának, tüneteinek és kommunikációs jellemzőinek, valamint a krízisintervenció módszerének áttekintő ismerete.

A lélektani krízis fogalma, típusai és jellemzői

A lélektani krízis olyan, külső események hatására kialakult lélektani állapot, amelyben az egyén a lelki egyensúlyát súlyosan veszélyeztető körülményekkel kerül szembe, és ezek közelsége mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik a számára. Az aktuális helyzetet súlyosbítja, hogy ezeket a problémákat sem elkerülni, sem az adott időben, illetve a rendelkezésére álló, szokványos problémamegoldó eszközeivel megoldani nem tudja. Ennek következtében a személyiség pszichés energiái kimerülnek, integritásának felbomlása megindul, amely öndestruktív magatartásformák kialakulásához vezethet. A Caplan nevéhez fűződő akcidentális krízis mellett kiemelésre érdemes az Erikson-féle fejlődési krízis, amely az ember pszichoszociális érési folyamatának természetes velejárója. Ez a pszichoszociális krízis gyakran egy időben jelentkezik a különböző élethelyzeti stresszorok vagy veszteségek okozta akcidentális krízisekkel, ami fokozott veszélyeztetettséget jelent a személyiség számára, ahogyan ezt nagyon szemléletesen foglalja össze Jacobson krízismátrixmodellje.

Fotó: 123rf
Fotó: 123rf

Az öngyilkossági krízis lélektani jellemzői között kulcsszerephez jut a Ringel által leírt preszuicidális szindróma, amely végső kifutása lehet a különböző okú krízishelyzeteknek. Ebben három jellegzetes tünet jelenik meg: 1. a kognitív funkciók, az érzelmek, a magatartási sémák, az elhárító mechanizmusok és az emberi kapcsolatok dinamikus beszűkülése; 2.a gátolt és saját maga felé irányított agresszió; 3. a gyakran igen élénk öngyilkossági fantáziálás, amelyben körvonalazódik az öngyilkossági cselekménynek a terve és konkrét végrehajtása is.

Az öngyilkossági krízis felismerésében kiemelt szerepe van a sajátoscry for help kommunikációnak. Az öngyilkossági tett elkövetése előtt szinte minden ember valamilyen formában jelzi ezt a szándékát, így ez tulajdonképpen olyan segítségkérésnek tekinthető, amely a krízisben tapasztalt alapvetően ambivalens lelkiállapot kifejeződése (az öngyilkos nem meghalni akar, hanem másképpen élni). A cry for help kommunikáció a nyílt segítségkéréstől egészen a rejtett, alig észrevehető, sokszor az öngyilkosságot elkövető számára is tudattalan jelzésekig terjed. Néha csak bizonytalan utalások, fokozatos viselkedésváltozás formájában jelenik meg, például a halálvágy és a szuicid szándék, terv direkt említése, tagadó grammatika, a megszűnésre és az elmúlásra utaló kifejezések, illetve ezek szinonimái (elutazás, elalvás).

Összefoglalva megállapítható, hogy a lélektani krízis mindig olyan sajátos individuális folyamatbanbontakozik ki, amelynek jellegzetes tüneteket és kommunikációs sajátosságokat mutató stádiumai vannak (készenlét, küzdelem, kapkodás, összeomlás). A szerteágazó pszichés tünetek közül (feszültség, nyugtalanság, impulzivitás, figyelmi, gondolkodási és érzelmi beszűkültség, agresszivitás) közül kiemelésre érdemes a krízisregresszió lélektani jelensége. Ez fontos terápiás jelentőségű, mivel ilyenkor fokozott szuggesztibilitás jellemzi az egyént, amelynek előnyeit eredményesen tudjuk kiaknázni a krízisintervenció során. A krízisek lehetséges kimenetelei között kell említenünk: 1. megoldás, 2. kompromisszum, 3. ineffektív megoldás, 4. dezorganizáció, összeomlás. Ha elmarad a krízishelyzet megoldása, akkor az akár krónikussá is válhat, esetleg a következményeként különböző lelki zavarok alakulhatnak ki, például depresszió, pszichózis, szerfüggőségek vagy akár önpusztító magatartás.

A lélektani segítségnyújtás lehetőségei – a krízisintervenció jellemzői

A mindennapi gyakorlatban a legtöbbször az elsődleges (sürgősségi) ellátást végzők feladata a beteg lelki állapotának mielőbbi pontos felmérése és a további segítségnyújtás megtervezése. Ebben a már részletezett kommunikációs és viselkedési jellemzők nyújtanak segítséget. Hangsúlyozzuk, hogy az akut szuicid veszély minden esetben sürgősségi ellátást igényel, különösen akkor, ha a beszűkültség a krízisintervenció hatására sem oldódik. Ilyenkor a legcélravezetőbb az akut pszichiátriai beutalás, ezt megkönnyíti az előzetes konzultáció pszichiáterrel.

Definícióként megfogalmazva: akrízisintervenció a krízishelyzetben történő, a krízisállapot oldására irányuló olyan segítő, pszichoterápiás jellegű és szemléletű, időben behatárolt, sürgősségi pszichológiai beavatkozás, amely a pszichoterápia elemeit korlátozott módon és mértékben, a speciális helyzethez adaptáltan alkalmazza. Gyakorlati jelentősége miatt itt elsősorban a nem specifikus krízisszupportációval (krízistámogatás) foglalkozunk, míg a krízisorientált beavatkozások spektrumának másik végpontján elhelyezhető specifikusabb krízisintervenció (krízisbeavatkozás) részleteit illetően a felsorolt szakirodalmi forrásokra utalunk. Az előbbit tulajdonképpen bárki végezheti, akivel a krízisbe jutott személy kapcsolatba kerül, így ez az a módszer, amit a sürgősségi orvosi ellátásban is alkalmazunk. Ennek során arra törekszünk, hogy az „itt és most” helyzetre fókuszálva erősítsük és támogassuk a krízisben lévő beteget, megóvjuk a krízis negatív kimeneteleitől, és helyreállítsuk az egyén funkcionalitását. Ennek a szó legszorosabb értelmében vett „lelki elsősegélynyújtásnak” a legfontosabb közvetlen célja a krízisállapot, a lélektani beszűkültség, a regresszió oldása, az ineffektív problémamegoldó eszközök helyreállítása, az alkalmazkodás elősegítése, az érzelmi egyensúly és a személyiség funkcionalitásának visszaállítása az eredeti szintre, esetleg magasabb szinten történő integrációja, illetve a jövőbeli krízisek kialakulásának megakadályozása, prevenciója. Tehát a krízisintervenció elsősorban arra irányul, hogy a beteg a krízis akut fázisát túlélje, majd a szubakut szakban funkcionalitása helyreálljon, változzon, azt követően tovább fejlődjön, és végül érettebb személyiséggé váljon a lezajlott krízis hatására.

Krízishelyzetben az empatikus és támogató kommunikáció kiemelt fontosságú. Az első találkozás, a kapcsolatfelvétel során a rogersi beállítódás (empátia, elfogadás) mellett a segítő részéről olyan technikai elemek alkalmazása is elengedhetetlen, mint a megértés, a kongruens kommunikáció, az aktív szerepvállalás az interjú irányításában, a remény közvetítése, az érzelmi támogatás, a beteg szélsőséges érzelmeinek kezelése és a negatív viszonyulásának, indulatainak tolerálása. A krízisintervenció kezdetén a szupportív attitűd, a konténer és holding funkció, a beteg nagyfokú ventillációs igényének, illetve dependencia- és megkapaszkodási szükségletének kielégítése áll előtérben a bizalmának elnyerése érdekében. Később egyre inkább szerephez jutnak a helyzet tisztázására és megértésére irányuló intervenciók (klarifikáció, értelmezés, újrakeretezés, kognitív és érzelmi belátás, az önreflexió növelése), majd a befejezés során az önállósodás támogatásával és a preformált döntések elősegítésével a jövő újradefiniálása is lehetővé válik. A krízis oldásával párhuzamosan alapvető fontosságú a háttérben álló lélektani eltérések és személyiségjellemzők részletes felderítése (depresszió, szorongás, reménytelenség, beszűkültség, impulzivitás, szuicid fantáziák, szuicid tervek, énvédő és coping mechanizmusok), hiszen csak ezek alapján válik lehetővé a további segítségnyújtás (ambuláns vagy osztályos pszichiátriai ellátás, illetve más segítő szolgálatokhoz irányítás) megtervezése és szervezése.

A klasszikus krízisintervenció időben maximálisan 6-8 hetet és körülbelül ugyanennyi találkozást ölel fel, hiszen általában heti egy-két alkalommal találkozunk a beteggel. A pszichés segítségnyújtás (egyéni krízisintervenció, párkonzultáció, családi intervenció, csoportterápia) lehetőségei mellett az adekvátan alkalmazott pszichofarmakológiai beavatkozásoknak éppúgy helyük van a krízis ellátásában, ahogyan a szociális segítségnyújtás különböző módozatainak is.

Mivel lélektani válsághelyzetben lévő vagy öngyilkosságot megkísérelt betegekkel nagyon gyakran találkozunk az alap- és a sürgősségi ellátásban, ezért minden szakembernek ismernie kell a lélektani krízis fogalmát és tüneteit, a krízisintervenció alapvető szempontjait és módszereit, valamint a hatékony segítő magatartás összetevőit. A krízisintervenció hatékony és eredményes alkalmazása a krízishelyzet oldásán keresztül nemcsak az aktuális (élet)veszély elhárítását teszi lehetővé, de a beteg fejlődésének esélyét is nyújtja.

IRODALOM

1. Bakó T. Verem mélyén − Könyv a krízisről. Budapest: Cserépfalvi Kiadó, 1996.

2. Csürke J, Vörös V, Osváth P, Árkovits A (szerk). „Mindennapi kríziseink” − A lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve. II. kiadás. Budapest: Oriold és Társai Kiadó, 2014.

3. Fekete S. Első találkozás krízisbeteggel. In: Kállai J, Gál B (szerk). Az első találkozás jelenségvilága a segítő kapcsolatban. Budapest: Janus/Osiris Kiadó, 1999.

4. Fekete S, Vörös V, Osváth P. Krízishelyzet, felismerés, etiológia és terápia a pszichiátriai ellátásban. In: Kiss E Cs, Makó H (szerk). A gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana. Pécs: Pro Pannonia Kiadó, 2015: pp. 152−65.

5. Hajduska M. Krízislélektan. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2008.

Dr. Osváth Péter, Pécsi Tudományegyetem, KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Pécs
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés