hirdetés
2018. október. 16., kedd - Gál.
hirdetés

Demenciabarát város és Alzheimer-café

Magyarország több évtizedes lemaradásban van a tőlünk nyugatra élő társadalmak demenciakezelési gyakorlatához képest. Ezen a helyzeten néhány éve alulról jövő kezdeményezésekkel próbálnak javítani azok, akik érintettek a témában, írja a Magyar Nemzet.

hirdetés

Győrben 2014 szeptemberében indította el az Alzheimer-cafét Menyhárt Miklós bőnyi háziorvos, aki Franciaországban szerzett másoddiplomát, és korábban a commercyi központi kórház speciális Alzheimer-egységénél részlegvezető főorvosként gyűjtött tapasztalatot a betegség formáinak diagnosztizálásában. Arról, hogyan segíthetjük korai diagnózishoz hozzátartozónkat, hogyan különböztethetjük meg a feledékenységet a demenciától, őt kérdezzük.

– A korral járó emlékezetkihagyás inkább az agyi erek elmeszesedése miatt alakul ki, csupán bizonyos dolgokat felejtünk el. Az Alzheimerre azonban viselkedésbeli különbségek hívják fel a figyelmet. Például egyik napról a másikra érdektelenné válnak az ember számára olyan dolgok, amelyek korábban fontosak voltak neki, furcsa dolgokat csinál, a cipőt a hűtőszekrénybe teszi, vagy nem talál haza. Magyarországon sajnos nem mindig vizsgálják ki, pontosan milyen típusú demenciáról van szó, pedig ennek fontos szerepe lenne – mondja a háziorvos, aki utal rá, a nyugati társadalmakban sokkal előbb szembesültek a lakosság idősödésének problémájával, és hamar felismerték, hogy a demensek száma évről évre exponenciálisan nő. Olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2015-ben népbetegséggé nyilvánította a demenciát.

Franciaországban négy kormányzati cikluson keresztül kiemelt programpont volt a demencia, 2008–2015 között pedig elindítottak egy programot, amely amellett, hogy a betegség megismertetését tűzte ki célul, szakmailag célirányos kutatásokat finanszírozott, valamint az orvostovábbképzésbe is beiktatta azt a neuropszichológiai diplomát, amely a demenciafajták differenciálását segíti, s amelyet én is megszereztem – mondja Menyhárt Miklós. Az orvos szerint mindezzel négy év alatt jelentős előrelépést ért el a francia állam. A boltokban a demens hozzátartozókról szóló mesekönyvek és a kezdőknek szóló szabás-varrás kiadványok mellett megjelent az „Alzheimer kezdőknek”.

– Átalakították az egész társadalmi tudatot. Ott, amint megszületik a diagnózis, a háziorvos leül a beteg egész családjával, és felkészíti őket a betegápolásra, mert a gyakorlat azt mutatja, ha ez nincs meg, az ápoló általában hamarabb tönkremegy, mint a beteg – magyarázza a bőnyi háziorvos, aki szerint a hazai rendszer sürgős változtatásra szorul.

Az általa Magyarországra importált Alzheimer-café olyan fórum, ahol havonta egyszer tapasztalatot cserélhetnek a betegek gondozói, és ahol a szakemberek apró trükkökkel, tanácsokkal segítenek az otthoni ápolásban.

– Úgy vagyunk kialakítva, hogy már az is megkönnyebbülést jelent számunkra, ha tudjuk: nem vagyunk egyedül a problémánkkal – mondja Zimmerer Károlyné, a mosonmagyaróvári Gondoskodás Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki szociális munkásként évtizedek óta dolgozik demens betegek és hozzátartozóik életének könnyítésén, és munkatársaival aktív részese a mosonmagyaróvári Alzheimer-cafénak. A hónap első hétfőjén tartott összejövetelen mindenki őszintén és nyíltan elmondhatja a problémáit. Amikor egy nagymama kikiabál az ablakon, hogy meglopott a fiam, azt mindenki borzasztóan szégyelli. Ezért lakat alatt tartjuk a demens hozzátartozót, holott erre nem lenne szükség, ha ismernénk a betegség tüneteit.

– Az összejöveteleken meghívott előadók járnak körbe olyan témákat, mint a gyógyszerszedés, az agresszió kezelése vagy az alternatív gyógymódok. De nem állunk meg itt. Ősszel elindítottuk Mosonmagyaróváron a „demenciabarát város” programot, amelynek lényege, hogy önkénteseink segítségével felvilágosító kampányt folytatunk a városi intézmények, szolgáltatók körében – magyarázza Zimmerer Károlyné. – Sokan visszaélnek azzal, hogy a demens betegek nem ismerik a bankjegyek értékét, mások pedig egyszerűen értetlenül állnak a viselkedésük előtt. Meg kell ismertetnünk velük a betegség tüneteit, és ötleteket kell adnunk, hogyan lehet kezelni azokat a furcsa szituációkat, amelyekbe nap mint nap kerülhetünk ezekkel a betegekkel.

Hasonló projekt régiónkban eddig csak Ausztriában és Szlovéniában valósult meg, de a szervezők bíznak abban, hogy ha Mosonmagyaróváron beindul a betegséggel élők közösségi támogatása, a modellt alkalmazni lehet más magyar városokban is.

A teljes riport az MNO-n

(forrás: Magyar Nemzet)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés