hirdetés
2017. szeptember. 22., péntek - Móric.
hirdetés

Prevenció, rehabilitáció és krónikus ellátás

A szélütést meg kellene előznünk

Már kisiskolás korban komoly és rendszeres egészségnevelést kellene folytatni. Nem kampányszerű, hanem folyamatos programok kellenének, mondta lapunknak Vécsei László professzor, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán a Neurológiai Klinika tanszékvezető egyetemi tanára.

hirdetés

A nyugati társadalmak elöregszenek, és emiatt folyamatosan növekvő arányban kell számolni a főleg időskorban jelentkező betegségekkel. Hogyan alakulnak ezek a trendek nálunk?

A European Brain Council felmérése szerint Európa lakosságának megközelítően 35%-a szenved valamilyen idegrendszeri kórképben. Első hallásra talán megdöbbentő ez az adat, de ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon megközelítően 1,5 millióan szenvednek migrénben (és még nem is a migrén a leggyakoribb fejfájás!), évente közel 40 000 honfitársunk kap szélütést, közel 80 000 epilepsziás beteg van, s hozzávesszük a nagyszámú fájdalomszindrómában (például alsó gerinctáji fájdalom) szenvedő betegeket, a számok nem meglepőek. Parkinson-kórral megközelítően 18 000 beteget kezelünk. A sclerosis multiplex esetek száma, igaz, viszonylag kevesebb (8000), de ez a leggyakoribb fiatalkori neurológiai kórkép.

Érthető, hogy a lakosság elöregedésével egyre nagyobb feladat hárul az ellátórendszerre, amely részben érinti a sürgősségi ellátást (például stroke vagy epilepszia), de nagyszámú rehabilitációs és krónikus ágyra is szükség van. Ezeket a kérdéseket a döntéshozóknak át kell gondolniuk és jelentős erőforrást kell csoportosítani az idegrendszeri kórképek kezelésére.

A stroke súlyos terhet jelent a betegnek, a családnak és a társadalomnak egyaránt. Hol tartunk most a prevencióban és a terápiában? Mi várható a jövőben?

A stroke a leggyakoribb fekvőbeteg-ellátást igénylő neurológiai betegség. Nem véletlen az, hogy a közelmúltban a Neurológiai Világszövetség a „World Brain Day” mottójául a „Stroke is a brain attack. Prevent it – treat it” felhívást választotta.

Hazánkban a Sürgősségi Osztályok (SBO) megszervezésével valamennyi szélütést szenvedett beteg itt kerül első ellátásra. Nagyon komoly megoldandó feladat azonban, hogy kellő számú, jól felkészült sürgősségi szakember legyen az egyes SBO egységeken, hogy ténylegesen gyorsan szülessen állásfoglalás a páciensről. A beteg érkezését követően a neurológus konzíliumot ad, és eldöntődik a kérdés, hogy sor kerülhet-e a thrombolysisre, illetve indokolt esetekben a thrombectomiára. Ez utóbbi két terápiás lehetőség igen komoly előrelépést jelent a stroke ellátásában. Itt is fel kell azonban a figyelmet hívni arra, hogy kellő számú speciálisan képzett szakemberre van szükség arra, hogy minden indokolt esetben a thrombectomia megtörténhessen. Természetesen a stroke-ellátás szoros együttműködést igényel a neuroradiológus kollégákkal és a mentőszolgálattal is. A szélütést azonban meg kellene előznünk! A kezeletlen magas vérnyomás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az elhízás, a magas koleszterinszint, az elhanyagolt cukorbetegség és végül, de nem utolsósorban a stressz azok a tényezők, amelyek felelőssé tehetők e szörnyű betegségért. Már kisiskolás korban komoly és rendszeres egészségnevelést kellene folytatni. A média adta lehetőségeket pedig jó értelemben kihasználva nem kampányszerű, hanem folyamatos egészségnevelő programok kellenének. A valóság az, hogy sajnos az emberek a megrögzött szokásaikon sokszor nehezen tudnak változtatni.

Prof. dr. Vécsei László (Forrás: Medical Tribune)
Prof. dr. Vécsei László (Forrás: Medical Tribune)

A demencia kutatása új irányt vett az egyik mobilszolgáltató jóvoltából. Mit várunk a kutatástól, számíthatunk-e új, hatékony gyógyszerre ebben a betegségben?

A demens betegek otthoni követése nagyon fontos kérdés. Lényeges ugyanis, hogy a páciensek, amíg csak lehet, megszokott környezetükben maradhassanak. Ahhoz azonban, hogy megnyugtató felügyelet legyen, a mobilszolgáltatók segítséget tudnak nyújtani. A demenciára is igaz az, hogy ha egy mód van rá, meg kell előzni, vagy legalábbis a kezdetét kitolni. Nagyon fontos, hogy idősebb korban is megmaradjanak a szociális kapcsolatok és közösségek, ne legyen izolált és magára hagyatott élete az idős embereknek. Lényeges a megfelelő táplálkozás, és ez igaz az öregkorban is. Növényi alapanyagban, gyümölcsökben gazdag könnyű ételeket kellene fogyasztanunk. Terápiás vonalon jelenleg a kolinerg rendszert, illetve az excitotoxicitást befolyásoló gyógyszerek állnak rendelkezésre. Komoly és előrehaladott kísérletek folynak például az amyloidokat befolyásoló antitestekkel.

Hogyan alakul a neurológusok korösszetétele? Mit tesznek azért, hogy több fiatal válassza és aztán művelje is a szakmát?

Sajnos a neurológia sem kivételes területe az elöregedő orvostársadalmunknak. Amit tehetünk, hogy az egyetemeken és kórházakban minél több fiatal kollégát megnyerjünk ennek a tényleg izgalmas diszciplínának. Ha visszatekintek a múltra, amikor közel 35 éve kezdtem a neurológia művelését, elképesztő előrelépés történt. Akkoriban lumbálpunkció, koponyaröntgen, EEG, EMG, levegőfeltöltéses agykamravizsgálat (PEG) voltak az elérhető diagnosztikus eljárások. Ma pedig MRI (funkcionális MRI, MRI-spektroszkópia), PET, receptorspecifikus-SPECT eljárásokkal szinte fel tudjuk térképezni még patokémiailag is az agyat.

Persze itt is előre kellene lépnünk, hiszen több MRI- és PET-készülékre, ciklotronra lenne szükség, hogy felzárkózzunk a nemzetközi szinthez. A lumbálpunkció és a véranalízis pedig nagy nyomású folyadékkromatográfiával (HPLC) és tömegspektrometriás vizsgálatokkal olyan biomarkerek tanulmányozására ad lehetőségét, amely a nem is olyan távoli jövőben a személyre szabott medicina alappillére lehet. Ez az izgalmas terület sok kiváló fiatal kollégát vonz, de nagyon fontos lenne a műszeres fejlesztések mellett egy igen komoly béremelés is, hogy csökkentsük a fiatalok elvándorlását.

2013-ban jelentették be, hogy az agykutatás évtizede jön, a Human Brain Project segítségével nagyot fogunk előrelépni az emberi agy működésének megértésében. Érkeznek-e már eredmények a projektből, milyen adatokra számíthatunk ebből a programból?

A tényeken alapuló medicina (EBC) komoly lépéseket tesz a személyre szabott orvoslás felé. Ez többek között azt is jelenti, hogy a klinikai tünettan mellett a genetikai és patokémiai paraméterek alapján történik olyan betegalcsoportok képzése, amelyek jóval hatékonyabban reagálnak egy-egy terápiára. Nyilván ez az új szemlélet a diagnózist is sokkal finomabbá és pontosabbá teszi. Az alapkutatás és a klinikum ugyanis elválaszthatatlanok egymástól. Egyre gyorsabban épülnek be mindennapjainkba a legújabb eredmények a transzlációs medicina révén. Ha például a sclerosis multiplexre gondolunk, elképesztő diagnosztikus és terápiás előrelépés történt az elmúlt két évtizedben. A hallgatóinkat arra szoktam biztatni, hogy minél többen készítsék el a PhD-értekezésüket. Ha ugyanis visszatekintek az elmúlt évtizedek alatti hatalmas fejlődésre, csak az tudja majd megfelelő szinten követni és alkalmazni az előttünk álló szédületes ismeretanyagot, aki maga is tevékeny részese volt és maradt a nemzetközi tudományos közösségnek. Maga is „súrlódott a tudományos problémákkal", nem csak olvasta azokat. Örülök annak, hogy klinikánk és együttműködő partnereink programjaiban a közeljövőben a 40. PhD-értekezés védése történik.

Milyen kutatások folynak jelenleg Szegeden, és mit terveznek a jövőben?

A „Neurodegeneratív és immunológiai kórképek molekuláris biológiai alapjai: terápiás kísérletek kinureninekkel” program keretében egy széleskörű egyetemi összefogás valósult meg. A szegedi optimális lehetőségeket (így az intézetek közelségét és az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudásbázisát) kihasználva remélhetőleg komoly előrelépést tudunk tenni. Ennek a programnak az egyik bölcsője a Toldi József élettanász és Fülöp Ferenc vegyészprofesszorral másfél évtizede kezdett kinureninkutatás, amelyből a publikációink mellett szabadalmaink is jelentek meg (migrén, Huntington-kór, gyulladásos kórképek kezelése területén). Egy másik igen kiemelt programunk kísérletes és klinikai stroke-kutatással foglalkozik a debreceni és a pécsi egyetemmel együttműködve (Stay Alive Program). A Nemzeti Agykutató Programban (NAP) új képalkotó eljárások (neuroimaging) és a biomarkerek (genetikai és biológiai markerek) vizsgálata történik. Az MTA által támogatott kutatócsoportunk (MTA–SZTE Idegtudományi Kutatócsoport) pedig optimális feltételeket biztosít az egyetem és Akadémia ernyője alatt.

Főbb kutatási területeink természetesen a betegségekkel kapcsolatosak: a migrén patomechanizmusa és új terápiás lehetőségek, neurodegeneráció és neuroprotekció kérdésköre, képalkotó diagnosztika (neuroimaging), neurogenetika és a patokémiai biomarkerek vizsgálata. Örömmel számolok be arról, hogy a migrénkutatás területén most fejeződött be eredményesen a EUROHEADPAIN nemzetközi EU-programunk, amelyben mások mellett német, holland, angol, dán, olasz csoportok is részt vettek. A képalkotó diagnosztika területén pedig most indult egy programunk cseh és amerikai kutatókkal együttműködve.

Névjegy

Vécsei László (sz.: 1954) Szegeden a Kórélettani Intézetben, majd a pécsi Neurológiai Klinikán dolgozott kutatóként, majd neurológusként. Klinikai laboratóriumi és neurológia szakvizsgája, valamint neuroendokrinológus szakképesítése van. A svéd Lundi, majd a bostoni Harvard Egyetemen volt tanulmányúton. Kandidátus (1986), a Lundi Egyetem doktora (1989), az MTA doktora (1992), s 1993-tól Szegeden a Neurológia vezetője. Az MTA levelező (2001), majd rendes tagja (2007), s közel egy évtizeden keresztül az Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának, valamint az Orvosszövetségnek (MOTESZ) elnökhelyettese, majd elnöke volt.

Vezetője volt az MTA Klinikai Idegtudományi Bizottságának, illetve tagja volt az Akadémia Elnökségének. A Neurológiai Szakmai Kollégiumnak, illetve a Kollégiumi Elnökök Tanácsának elnöki és négy évig az SZTE ÁOK dékáni tisztét töltötte be. Vezetője volt a Magyar Ideg- és Elmeorvosok, Fejfájás és Fájdalom Társaságoknak. Az Európai Neurológiai Társaságok Szövetségének (EFNS) korábbi alelnöke, valamint az Európai Klinikai Neurofarmakológiai Társaság (ESCNP) főtitkára volt. A Neurológiai Világszövetség (WFN) Global Neurology Network Bizottság tagja, s több mint másfél évtizede a Duna Neurológiai Társaság főtitkára.

Kutatási területe a neurológiai kórképek patomechanizmusa, új terápiás alternatívák, valamint a kinureninek szerepének vizsgálata. Kinureninkutatásainak tárgykörében öt szabadalma van (egyebek mellett a migrén, a Huntington kór és a gyulladásos neurológiai kórképek kezelése területén). Munkatársaival a PUBMED-ben 480 munkája jelent meg, közleményeikre kapott hivatkozás közel 11 700/8700 (MTMT). Tizenöt könyv és monográfia szerzője, szerkesztője, társszerkesztője és több mint tíz tudományos folyóirat szerkesztőségének tagja. Kitüntetése: Széchenyi-díj (2012).

Dr. Lipták Judit
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés