A receptköteles gyógyszerek okozzák a harmadik legtöbb halált Európában

Egyesült államokbeli kutatók (Brigham and Women's Hospital és Harvard Medical School) két tanulmányát is publikálta a The BMJ legújabb száma, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a legtöbb újonnan befogadott gyógyszer nem hatékonyabb, mint a már piacon lévők, továbbá hatékonyságukat és biztonságosságukat nem megfelelően ellenőrizték.

A két tanulmány: Aaron S Kesselheim és munkatársai: Trends in utilization of FDA expedited drug development and approval programs, 1987-2014: cohort study, illetve Bo Wangés Aaron S Kesselheim: Characteristics of efficacy evidence supporting approval of supplemental indications for prescription drugs in United States, 2005-14: systematic review előtt egy szerkesztőségi közlemény is megjelent - The FDA’s new clothes -, amelyben a szerkesztők megállapítják: ahogy jelenleg használjuk a „biztonságos” és „hatékony” szavakat a gyógyszerekkel kapcsolatban, az félrevezető mind a betegek, mind a gyógyszereket felíró orvosok számára, és bár az FDA azt állítja, mégsem követeli meg a gyógyszercégektől, hogy bizonyítsák: szereik valódi hatékonysággal bírnak. Ennek eredményeképp a befogadott új szerek 85-90%-a esetében a betegnek kevés vagy egyáltalán semmi előnye nem származik használatukból, és az FDA alacsony követelményszintje azt eredményezi, hogy a cégeket semmi nem ösztönzi áttöréseket eredményező kutatások végzésére.

Az FDA által engedélyezett kutatások jelentős része ugyanis rossz minőségű, biztonságosabbnak és hatékonyabbnak láttatja az adott szert, mint amilyen az a valóságban. A szerkesztőségi közlemény által felsorolt néhány példa, hogyan érik ezt el a gyógyszervizsgálatok:

• Gyakori, hogy a klinikai vizsgálatok kizárják azokat a pácienseket, akik esetében nagyobb a mellékhatások jelentkezésének valószínűsége, illetve azokat, akik esetében kisebb a pozitív kimenetel esélye, ennek következtében amikor az orvosok felírják az adott szert a betegeik számára, kisebb hatékonyságot és több mellékhatást tapasztalnak.
• További gyakori hiba, hogy a klinikai vizsgálatok helyettesítő végpontokat alkalmaznak, és nem olyan klinikai kimeneteleket mérnek, amelyek valóban hasznosak lennének a betegek számára.
• A vizsgálatokat elsősorban azzal a céllal tervezik, hogy a hatékonyságot mérjék, és nem a káros hatások felderítésére.
• Sok vizsgálat túl rövid ideig tart, így ki tudja mutatni a nagy dózisban alkalmazott szerek hatását, azonban nem tudja kimutatni a mellékhatásaikat.
• Jellemző, hogy a vizsgálatokat még a tervezettnél is korábban leállítják – mégpedig egy olyan időpontban, amikor az eredmények éppen kedvezőnek tűnnek.

A szerkesztők felteszik a kérdést: Valóban azt akarják a betegek és az orvosok, hogy a rákellenes és egyéb életet veszélyeztető állapotok kezelésére szolgáló gyógyszereket így – ilyen gyorsan és a valódi hasznosság ilyen marginális bizonyítékaival – engedélyezzék? Hozzáteszik: már bebizonyosodott, hogy a gyorsabb befogadás 1:5-ről 1:3-ra emeli annak az esélyét, hogy az adott szerről a későbbiekben olyan súlyos mellékhatás derüljön ki, ami komoly figyelmeztetést vagy a szer visszavonását eredményezi.

A tanulmányok többek között megállapítják: az FDA négy speciális programot is fenntart, amelyeknek hivatalosan az a céljuk, hogy gyorsabbá váljon a súlyos vagy életveszélyes betegségek kezelésére szolgáló ígéretes új szerek fejlesztése és befogadása, azonban valóban hasznos szerek gyors befogadása mellett ezeket a programokat az FDA egyre inkább arra használja, hogy korai stádiumú klinikai vizsgálatok kevéssé robusztus adatai alapján kevéssé innovatív szereket fogadjon be gyorsított eljárással.

Így pl. az elmúlt 20 év során évente 2,6%-kal nőtt a gyorsított eljárással befogadott szerek száma, és mára a szerek túlnyomó többsége a négy speciális program egyikében kerül elfogadásra, azaz aminek kivételnek kellene lennie, az lett az átlagos eljárás. Különösen azok az engedélyek támaszkodnak gyenge bizonyítékokra, amelyek egy-egy szer alkalmazási előiratának páciens-populációját tágítják ki, olyannyira, hogy az FDA irattárában ezen engedélyek 80%-a esetében nem lehetett megtalálni az engedélyt alátámasztó bizonyítékokat tartalmazó dokumentumokat – a 2013-14 között kiadott 66 engedély esetében mindössze 1 medical review volt az FDA-nál elérhető.

A The BMJ szerkesztői levonják a következtetést: az USA-nak és a többi államnak is egy alternatív gyógyszerbefogadási paradigmára van szüksége, egy olyanra, amelyben a kutatás nem a profitra, hanem arra fókuszál, hogy a betegek számára jobb gyógyszereket állítson elő, egy olyanra, amelyben a klinikai vizsgálatok a valódi hatékonyságot keresik és őszintén jelentik a károkat. Mint a szerkesztők hozzáteszik, ilyen etikus, nyitott és nem profitorientált kutatási paradigma már létezik, és alkalmazzák is a Mario Negri Institute for Pharmacological Research-höz hasonló kutatóintézetek. Mindaddig azonban, amíg ez az új paradigma el nem terjed, marad a riasztó helyzet: a receptköteles szerek okozzák a negyedik legtöbb halálesetet az USA-ban, Európában pedig a 3. vezető halál-okot jelentik.