Válaszúton az orvosok az állami és a magán egészségügy között
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) reprezentatív felmérése rávilágított, hogy a hazai orvostársadalom jelentős része már több lábon áll.
A MOK 2025 végén végzett, több mint négyezer orvos részvételével zajló felmérése rávilágított arra a feszültségre, amely az állami és a magánellátás kettősségéből fakad.
A válaszadók mindössze 38 százaléka dolgozik kizárólag az állami szektorban – ideértve a „kényszervállalkozóként” funkcionáló háziorvosokat is –, miközben 45 százalékuk párhuzamosan van jelen mindkét rendszerben, 16 százalékuk pedig már végleg elhagyta a közfinanszírozott ellátást. Ez az adatfelvétel világosan jelzi, hogy bár Magyarországnak nincs két párhuzamos egészségügyre elegendő humánerőforrása, a kettős foglalkoztatás fenntartja a rendszert, ugyanakkor a jelenlegi szabályozási környezetben egyértelműen az állami ellátás rovására válik.
A munkaterhelés és a jövedelmi viszonyok vizsgálata során kiderült, hogy az állami szektorban dolgozók lényegesen több időt töltenek gyógyítással; míg náluk heti 40 óra a medián munkaidő, a magánszektorban ez csupán 29 óra. A két terület között erős negatív korreláció figyelhető meg: aki az egyikben növeli az óraszámát, törvényszerűen a másik rovására teszi azt. Érdekesség, hogy a kettős foglalkoztatásban állók bevételeinek nagyobb része még mindig az állami szektorból származik, ami összhangban van az ott eltöltött magasabb munkaidővel. Amikor azonban a motivációkat vizsgálták, a magánellátás mellett szóló legfőbb érvként nem csupán a bér, hanem a betegekre fordítható minőségi idő szerepelt mindkét érintett csoportnál.
A jövőre vonatkozó kilátások aggasztó képet festenek az állami egészségügy megtartó erejéről. A felmérés szerint erős az elvándorlási szándék a magánszektor, a külföldi munkavállalás vagy akár a teljes pályaelhagyás irányába. Ennek hátterében nem csupán anyagi megfontolások állnak, hanem az a rendszerszintű bizonytalanság, amely az állami szférát jellemzi: a válaszadók szerint hiányzik a világos ágazati jövőkép, a szabályozás pedig kiszámíthatatlan. Ezt a képet tovább árnyalja az orvosok lesújtó véleménye a belső hierarchiáról. Az elsöprő többség úgy látja, hogy az egészségügyet úgynevezett „orvos-oligarcha” szereplők torzítják, a szakmai érdemek helyett pedig a lojalitás alapú, feudalisztikus működés a meghatározó.
A szabályozási lehetőségek megítélésekor az orvosok elutasítóak a drasztikus tiltásokkal szemben: 77 százalékuk nem ért egyet a magánellátásban való szerepvállalás adminisztratív korlátozásával, és 81 százalékuk elutasítja, hogy a magánpraxis engedélyét állami munkaviszonyhoz kössék. Van azonban két olyan terület, ahol mutatkozik konszenzus: a többség támogatná, hogy a szakvizsga után kötelező legyen bizonyos idejű állami gyakorlat a magánszférába lépés előtt, és sokan látnák értelmét a heti maximum 60 órás munkaidő szigorúbb ellenőrzésének is. A szakértők figyelmeztetnek: bármilyen kényszerítő jellegű szigorítás esetén a fiatalabbak, a sebészeti szakmák képviselői és a budapesti orvosok nagy eséllyel végleg elhagynák az állami szektort.
A helyzet javításához a szakma nem részmegoldásokat, hanem komplex reformot vár. A kamara által közvetített orvosi vélemények alapján a megoldás kulcsa a kiszámítható bérezésben, a munkakörülmények radikális javításában és a kirendelésekhez hasonló, a pályától idegen kényszerintézkedések kivezetésében rejlik. Ahhoz, hogy az állami ellátás versenyképes maradjon, le kell bontani a feudalisztikus hatalmi struktúrákat, és olyan kommunikációs kultúrát kell kialakítani, amely figyelembe veszi az ágazat szereplőinek visszajelzéseit. Csak egy világos jövőkép és egy stabil szabályozási környezet tarthatja vissza az orvosokat attól, hogy végleg a magánegészségügyet vagy a külföldi munkavállalást válasszák.
A teljes felmérés összefoglalója grafikonokkal a MOK oldalán.
