hirdetés
2019. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés

Szólhat a könyvelő: tessék leállni a műtéttel!

A számviteli törvény és az adószabályok módosítása erős pénzügyi présbe teszi a már amúgy is szoros fűzőben fuldokló kórházakat.

hirdetés

Január elsejétől a kórházak is havi bontásban kénytelenek nyilván tartani az előirányzatokat és a kötelezettségvállalásokat, magyarán: az adott hónapban elkölthető összeget és azt, hogy ebből mennyit fordítanak a munkabérek kifizetésére illetve az úgynevezett dologi kiadásokra – többek között gyógyszerre, kötszerre, a műtétek fogyó eszközeire, de akár csípőprotézisre is. Vagyis mindarra, ami elengedhetetlenül szükséges a betegek ellátására. Elosztani egyébként 2014-ben annyit lehet, amennyit idén költöttek az intézmények. Ez azért gond, tudtuk meg az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnökétől, mivel a kórházak minimálisan 50 milliárdos adóssággal kezdik a jövő esztendőt, ténylegesen tehát ennyivel több kiadásuk volt idén. Az új szabályozás szerint 2014-ben valójában ennyivel kevesebb lesz a felhasználható költségvetési előirányzat, hiszen az áthúzódó kötelezettségeket a jövő évi költségvetés terhére kell teljesíteni. A jelenlegi ismeretek szerint azonban érdemi bevétel növekedéssel nem tervezhetnek a kórházak, így a kiadások sem változhatnak.

A számviteli törvény módosítása szerint a kórházak 2014-ben nem léphetik át az éves keretüket, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló szabad költségvetési előirányzat híján leállhat a betegek ellátása, mert nem lesz lehetőség a kötelezettségvállalásra, azaz a gyógyításhoz szükséges anyagok megrendelésére. Ma még ez azért nem fordul elő, mivel a cégek akkor is szállítanak termékeikből a kórházaknak, ha tudják, jó ha fél vagy egy év múlva kapják csak meg ennek ellenértékét. Molnár Attila szerint 2014-től azonban az intézmények csak addig nyújtózkodhatnak, ameddig a takarójuk ér, tehát ameddig fizetni tudnak. Az EGVE elnöke úgy véli, az alap probléma abból adódik, hogy amíg a kórházak speciális finanszírozási rendszerét alkotó HBCs valódi önköltsége egységenként átlagosan 180 ezer forint, ehelyett 150 ezret kapnak. Az évről évre újra termelődő kórházi adósság állomány közel 90 százaléka a két érték különbségéből jön össze, s ezt a „lyukat” finanszírozták eddig a beszállítók.

A kórházak kiadásainak egy része tervezhetetlen. Példaként az EGVE elnöke a Zala megyei kórházban nemrég ellátott 64 szénmonoxid mérgezést szenvedett beteget említette. Nekik ugyan gyógyszerekre nem, ám annál több oxigénre volt szükségük. Jövőre megtörténhet, hogy hasonló esetet képtelenek lesznek kezelni, hiszen a beszerzésére fordítható keret nem lesz átléphető.

A számviteli mellett az adószabályok változása is érinti a kórházakat. Az időn túli számlák kiegyenlítéséért a beszállítók általában késedelmi kamatot számítanak fel, aminek kifizetésétől azonban – amikor végre pénzt látnak – gyakorta eltekintenek, vagy legalábbis csak egy kisebb részére tartanak igényt. E gyakorlatot követte egyébként eddig a szaktárca is, hiszen az adósságrendezés során folytatott beszállítói tárgyalásokon a minisztérium is azt kérte a cégektől, tekintsenek el a késedelmi kamat kifizetésétől. Január elseje után azonban a beszállítók kötelesek lesznek beszedni e kamatokat, ami megint csak azzal jár, hogy a kórházak százszor is meggondolják miből, mennyit rendeljenek. A betegek pedig majd csak meggyógyulnak valahogy…

Horváth Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink