hirdetés
2019. december. 06., péntek - Miklós.
hirdetés

Sinkó: „a feladat nem megoldható”

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a nol.hu-n számokkal támasztja alá, hogy az intézményreformra kijelölt megyei egyeztető fórumok alkalmatlanok az egészségügy megmentésére.

hirdetés

Kedvezőtlen jel, hogy az OEP főigazgatója a minap deklarálta – írja Sinkó Eszter a Népszabadságban –, generális alapdíjemelés nem várható. Kár, mert az alapdíj változatlansága az eladósodottság valódi oka, emiatt vannak ún. vattabetegek is a kórházakban, akiknek nem kellene ott lenniük, mégis befektetik őket, mert a relatíve „olcsóbb" ellátásuk alapján képződő többletből a kórházigazgatók legalább részlegesen ki tudják termelni a mélyen alulárazott beavatkozások költségeit.

2012 óta az állam a kórházak döntő többségének tulajdonosa, ebbeli kötelezettségét azonban nem teljesíti, ami a tőkeköltségek, amortizációs költségek fedezésében további hiányt eredményez.

Amennyiben a felesleges kórházi ágyakat kivezetik a rendszerből és részlegeket szüntetnek meg, tudni kell, mi lesz a betegekkel a bezárások után. Ők később sem lesznek kevesebben. A mentőszolgálat finoman szólva sem áll a helyzet magaslatán, annyira kevés forrásból kénytelen leamortizálódott mentőit pótolni, így a betegek aktívabb szállításában reájuk nem lehet számítani, a háziorvosok megöregedtek, 60 körüli az átlagos életkoruk. Az otthoni szakápolás évek óta ugyanazon az alacsony szinten vegetál, pedig ha a betegek egy részét otthonukba lehetne ápolni, mindenki jobban járna. E rövid példák alapján talán érzékelhető, egyik pillanatról a másikra nehéz lesz pótlólagos intézményrendszert beállítani a kieső kórházi részlegek helyére, hogy beteg ne maradjon ellátás nélkül.

A kórházi ellátás súlyos alulfinanszírozottságán  nem szándékoznak változtatni. Márpedig a hiány mindaddig újratermelődik, amíg az alapdíjon nem emelnek. A vattabetegek ilyen körülmények közepette még nagyobb számban maradnak meg a szűkülő kapacitásokon. A mai alapdíj (150 ezer Ft/eset) perverz ösztönzőként működik, s ez akkor is így fog működni, ha a kapacitások egy részét a kormány leépíti. A súlyos esetek ebben a felállásban ellátatlanul maradnak.

A helyzetet „fokozza", hogy az OEP megyei TVK (teljesítmény volumen korlát) keretet állít össze – lakosságarányosan – az alapszakmák elszámolható teljesítményeiből. Más országokban, így Angliában is, ugyancsak térségi kvóták alapján osztják szét a forrásokat, de ott az adott népesség létszámán túl ezernyi más komponenst is figyelembe vesznek, például, az ott lakók életkorát, nemek szerinti megoszlását, a megbetegedések (morbiditás) előfordulási gyakoriságát – bonyolult módszertanra alapozott technikákat alkalmazva. Nálunk más komponensre nem számíthatunk, a hírek szerint csak a lakosság sűrűségére lesznek tekintettel. Azzal sem foglalkozik az OEP, hogy beazonosítsa: ilyen finanszírozási allokációs rendszerre való átállás éveket vesz igénybe, elsősorban annak érdekében, nehogy szándékolatlan következmények keletkezzenek a rendszerben. (...)

Az a szempont is megfontolásra ajánlható a döntéshozók számára, milyen alapon kényszerítik a betegeket arra, hogy saját megyéjükben maradjanak, ha egyszer tisztában vannak vele, ott rosszabb minőségű ellátást kaphatnak, mint ahova korábban jártak. Még Angliában is, ahol államilag vezérelt egészségügyet tartanak fenn, a szolgáltatók közötti minőségi verseny generálása érdekében a betegek számára biztosítják a kórházválasztás lehetőségét – írja Sinkó Eszter a nol.hu-n.

(forrás: Népszabadság)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink