Ólomszennyezett a csapvíz a népegészségügyi központban
A népegészségügyi központ budapesti, Albert utcai épületében a megengedett határérték 21-szeresét mérték, derül ki a Telex cikkéből.
Két és fél évvel ezelőtt figyelmeztették a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) Albert Flórián út 2–6. szám alatti székhelyén dolgozó munkatársait a korábban ott működő Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) egykori kollégái: ne igyák a csapvizet, mert magas az ólomtartalma – írja a Telex. A korábban itt dolgozók palackos vizet ittak.
Bár az OGYÉI vezetése is tudott róla, hogy ilyen gondok vannak, miután az intézet 2023-ban beolvadt az NNGYK-ba, a laboratóriumokat és a nyílászárókat felújították, a vízvezetékekkel viszont nem kezdtek semmit. A költözés után az NNGYK dolgozói jelezték a vezetőségnek a problémát, az pedig elrendelte a mintavételt. A dolgozók is megismerhették az adatokat. A víz ólomtartalmának határértéke literenként 10 mikrogramm. A begyűjtött minták több mint felében, tizenegy darabban volt határértéket meghaladó az ólomszennyezés, ebből négy esetben több mint tízszerese volt az ólomtartalom a megengedett határértéknek. Az épületek egyikében volt olyan helyszín, ahol a határérték huszonegyszeresét mérték.
A hírportál megkérdezte az NNGYK-t, ami kérdéseikre megerősítette: ismert előttük a probléma.
„A lakosság ivóvíz eredetű ólomexpozíciójának felmérését és értékelését célzó országos ólomprojekt keretében saját telephelyünkön is elvégeztük az ivóvíz ólomtartalmának vizsgálatát. Az észlelt problémák kapcsán mindazon intézkedéseket megtettük, amelyeket az ólom kockázatban érintett lakosság számára is javasoltunk. Tájékoztatjuk, hogy az NNGYK minden telephelyén, minden épületben biztosított a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő, biztonságos ivóvíz a dolgozók számára” – írták.
Hangsúlyozták: „az ólombevitelnek csupán 10-15 százaléka származik a csapvízből. Az ivóvíznyerésre használt hazai vízbázisok sehol sem tartalmaznak számottevő mennyiségű ólmot. Az ólom elsősorban úgynevezett másodlagos szennyezőként, az ivóvízhálózatba beépített szerkezeti anyagokból kioldódva kerülhet a csapvízbe. Régi épületek esetében bárhol előfordulhatnak olyan vízvezetékek, amelyek esetén bizonyos óvintézkedések indokoltak.”
