hirdetés
2019. november. 17., vasárnap - Hortenzia, Gergő.
hirdetés

 

Munkahelyi, házastársi stressz: depresszió, elhízás

A főnöki lét depresszióssá teheti a nőket, a sokat dolgozó nők gyermekei nagyobb eséllyel híznak el, a házastársi veszekedés depresszióval szövődve lelassítja az anyagcserét – újdonságok a munka, valamint az evés- és hangulatzavarok összeszövődő világából.

hirdetés

A főnöknők között több a depressziós, mint a beosztottak között, a férfi főnökök között azonban kevesebb, állapítja meg aJournal of Health and Social Behavior című szaklap tanulmánya (Tetyana Pudrovska és Amelia Karraker: Gender, Job Authority, and Depression).

A munkahelyi hatalommal rendelkező nők – akik dönthetnek más emberek munkahelyi felvételéről, kirúgásáról, illetve fizetésük nagyságáról – szignifikánsan több depressziós tünettel rendelkeznek, mint azok a nők, akiknek nincs ilyen hatalmuk. Ezzel ellentétben, a munkahelyi hatalommal rendelkező férfiak esetében sokkal kevesebb depressziós tünet jelentkezik, mint az ilyen hatalommal nem bíró férfiak között. – nyilatkozta a tanulmány vezető szerzője. Az amerikai szociológusok 1.300 középkorú nő és 1.500 középkorú férfi – valamennyien felsőfokú iskolát végzettek – tíz éves vizsgálata alapján vonták le következtetésüket. Mint a kutatók megjegyzik: a munkahelyi hatalommal nem rendelkező nők valamivel több depressziós tünettel bírnak, mint a munkahelyi hatalommal nem rendelkező férfiak, azonban a mások feletti hatalommal bíró nők sokkal inkább depressziósok, mint a férfiak. A vizsgálat eredménye azért döbbentette meg a kutatókat, mert a főnöknők sok olyan tulajdonsággal bírnak, amelyek határozottan előrejelzik a jó mentális egészséget – magasabb iskolázottság, magasabb jövedelem, magasabb presztízsű munka, az autonómia és a munkával való elégedettség magasabb szintje -, azonban a főnöknők mégis rosszabb mentális állapotban vannak, mint az alacsonyabb beosztásúak.

 

Miért árt a nőknek, és miért segít a férfiaknak a főnöklét?

A szociológusok magyarázata szerint a főnöknők sok negatív sztereotípiával és előítélettel találkoznak, amelyek szerint például egy nő nem tud eléggé magabiztos lenni, ezért nem képes erős kezű főnökké válni, ha viszont mégis ilyennek mutatkozik, akkor sokan úgy gondolják, hogy nem elég feminin, és rosszul kezeli a személyközi feszültségeket, negatívan jön ki a szociális interakciókból. Mindez krónikus stresszforrás a nők számára, a krónikus stressz pedig a (multifaktoriális) depresszió egyik legfontosabb kiváltó tényezője.

A férfi főnökök a nőkkel ellentétben jóval kevesebb stresszel találkoznak, nekik nem kell negatív előítéletekkel megküzdeniük – esetükben az a viselkedés, amit elvárnak egy főnöktől, egyezik a nemi sztereotípiákkal, ez pedig csökkenti az interperszonális konfliktusokat, a stresszt és a depressziót.

 

Dolgozó anya, elhízott gyermek

A dolgozó nők nemcsak annak vannak kitéve, hogy depressziósabbak lesznek, mint a férfiak, de gyermekeik is veszélyeztetettek: a dolgozó nők óvodás korú (3-5 éves) gyermekei nagyobb eséllyel híznak el. A Sleep Medicine című szaklapban megjelent tanulmány szerzői megkeresték, mi az összekötő kapocs a dolgozó anya és gyermeke elhízása között. A jelöltek a következők voltak: a gyermek alvási szokásai, táplálkozása-diétája, a tévénézéssel töltött idő, illetve a család étkezési szokásai. A kutatók 247 anya-gyerek párost követtek 1 éven át; az anyák 66%-a teljes állásban, 18%-a részállásban dolgozott. Mint kiderült, a teljes állásban dolgozó anyák gyermekei szignifikánsan kevesebbet aludtak, és BMI-jük is magasabb volt, mint azoknak az anyáknak a gyermekei, akik heti 20 óránál kevesebbet dolgoztak. A gyermekek mindössze 18%-a aludt annyit, amennyi a korosztályuk számára megfelelő (ez 3 és 5 éves kor között napi 11-12 óra éjszakai alvás lenne); a gyermekek átlagosan 9,6 órát aludtak éjszakánként. A kutatók megállapították: minden órányi alvástöbblet a BMI 6,8%-os csökkenésével jár együtt (Katherine Speirs és munkatársai: Sleep, but not other daily routines, mediates the association between maternal employment and BMI for preschool children).

 

A veszekedés is hizlal

A házastársi veszekedés depresszióval szövődve lelassítja az anyagcserét, ily módon is növeli az elhízás veszélyét. A New Horizons in Science című konferencián előadott kutatás (Metabolism: A new link between marital stress, depression and health) szerint azok a veszekedő párok, melyek kórtörténetében depresszió szerepel, egy zsír- és szénhidrátdús étkezést követően 7 órán át kevesebb kalóriát égettek (óránként átlagosan 31 kalóriával), és az étkezés után 1 órával 12%-kal magasabb volt a vérinzulinszintjük, továbbá trigliceridszintjeik is emelkedettebbek voltak, mint azoknak a pároknak, akiknek rendben volt a házasságuk.

Azt eddig is tudtuk, hogy az elhízás és a depresszió gyakran jár együtt, azonban a két kórkép komplexitása és heterogenitása miatt lehetetlen egy közös kiváltó okra visszavezetni mind a kettőt. Mint Clara Rossetti és munkatársai írják áttekintő tanulmányukban (Frontiers in Psychology, Controversies about a common etiology for eating and mood disorders), rengeteg környezeti és genetikai kockázati tényező játszik közre a két kórkép kialakulásában. Cikkükben összefoglalják az elhízás és a depresszió közötti kapcsolattal foglalkozó jelenlegi tudást, és bemutatják a betegségek mögött álló közös biológiai mechanizmusokat. Néhány téma, amivel foglalkoznak: a depresszió eredményezhet elhízást, és vice versa; csak az obez betegek egy-egy konkrét alcsoportja esetében nagyobb a depresszió kialakulásának esélye, és vica versa; a depresszió a metabolikus szindróma konzekvens prediktora; az abdominális obezitás növeli a depresszió valószínűségét; az antidepresszáns szerek súlynövekedést okoznak, azonban a nem kezelt depressziósok nagyobb eséllyel híznak el, mint az átlagpopuláció; a testsúlycsökkentő intervenciók javítják a hangulatot; az alvási rendellenességek és az elégtelen alvás, továbbá a cirkadián ritmus felborulása hangulatzavart és elhízást egyaránt kiváltanak; leginkább a krónikus stressz és a rossz minőségű táplálkozás a közös kóroki tényező, míg kisebb befolyással, de szintén mindkét betegséget kialakíthatja a csökkent fizikai aktivitás, az alvászavarok és a felborult cirkadián ritmus; a leptin-jelátvitel hibái a hangulatszabályozást és az evéshez kapcsolódó agyi jutalmazó mechanizmusokat egyaránt érintik; az elhízás kapcsán kialakuló gyulladás megzavarja az agyi hangulatszabályozást; a krónikus stressz hangulat- és evészavarokat okoz; mivel különböző mechanizmusok ronthatják az egyik, illetve másik betegséget, nem valószínű, hogy valaha is globális gyógymódot találjunk rájuk. Mindezekből következően a tanulmány szerzői hangsúlyozzák: a közegészségügy számára a leghatékonyabb megelőzési mód a teljes lakosságot elérő, egészséges táplálkozást népszerűsítő kampányok és a hatékony stressz-menedzsmentet tanító programok.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink