Milyen lesz ez a konszolidáció?
Köszönőviszonyban sincs a konszolidációról szóló bejelentés az adósságrendezést szabályozó kormányrendelettel, írja a Weborvos.
A Weborvos információi szerint több szempont szerint osztják szét az 55 milliárd forintot (az összeg nagysága ugyanis valóban annyi, amennyit Kásler Miklós bejelentett). Bár a kormány számításai szerint tisztában vannak azzal, hogy december 31-ig várhatóan hatvanmilliárd forint fölé emelkedik a lejárt tartozások nagysága, ám csak ennek nagyjából feléig, 30 milliárd forintig fizeti ki az állam saját kórházainak tartozását. Ezt is csak a szeptember 30-án fennálló tartozásokra érvényesen, méghozzá úgy, hogy a 90 napon túli adósságokat nyolcvan százalékig, a 60-90 nap között lejártakat hetven százalékig, a 30-60 nap közöttieket hatvan százalékig, a 30 napon belül lejárt tartozásokat ötven százalék erejéig.
Több kérdés is felmerül rögtön: hogyan lehet csak részben kifizetni a lejárt határidejű adósságokat, amikor a tartozások rendezésének elsődleges prioritást kellene adni? Már felhasználták ugyanis a gyógyításban azokat az eszközöket, termékeket, gyógyszereket, amelyeknek árával tartoznak az intézmények. Vagy miként sorolja a számlákat az örökké pellengérre állított kórházi menedzsment, amikor azokat beérkezés, fizetési határidő szerin kell kiegyenlítenie? Ha nem fizeti ki az összes 90 napon túli tartozást, akkor hogyan kezdi a hatvan napja lejártakat fizetni? Mit fog szólni ehhez vajon az Állami Számvevőszék, merthogy mindez az államháztartási törvénnyel ellentétes? Egyelőre ezekre nincs válasz.
A kormányhatározat szerint az 55 milliárd forintból fennmaradó 24,6 milliárdot ösztönző támogatásként fogják szétosztani az intézmények között az ellátás minőségi és gazdálkodási szempontjai alapján. Ilyen szempontú forrásosztás tavaly is volt, ám annak eredményeiről, hatásosságáról információink szerint nem készült felmérés, értékelés.
Az is szerepel a jogszabályban, hogy az szakminiszternek jövedelmi ösztönzőket kell kidolgoznia a kórházi menedzsment számára a gazdálkodás hatékonyságának és likviditási helyzetének figyelembe vételével. Ami azt jelenheti, hogy az úgymond jól gazdálkodó kórházigazgatók, gazdasági igazgatók jövedelme magasabb lesz a bónusz miatt, míg a „rosszul” gazdálkodók kimaradnak az osztásból. Mindezt annak tudatában ítéli meg a kormányzat, hogy a saját maga által kiadott dokumentum is elismeri, nem lehet teljes mértékben az intézményi menedzsment nyakába varrni a gazdálkodás milyenségét, s míg az okok feltárásában fairnek mutatkoznak, addig a felelősség megállapításában rendkívül egyoldalúak.
