Varázslót várunk, amikor már baj van – de ki hallgat a prófétára?
Hozhat-e áttörést a betegelégedettségi platform, a magán- és állami szektor összehangolása, vagy az alapellátás gyökeres reformja egy olyan rendszerben, ahol még a kocsmának sincs valódi alternatívája? Erre keresték a választ a résztvevők az Egyensúly Intézet csütörtöki konferenciáján.
Az egészségügy nem egyszerűen egy a szakpolitikai területek közül, hanem az egyik legfontosabb nemzeti sorskérdésünk – fogalmazott Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója a szervezet Magyarország 2030 – A magyar egészségügy jövője című, csütörtöki konferenciáján. A magyarok átlagosan öt évvel rövidebb ideig élnek az uniós átlagnál, és évente mintegy 17 ezren halnak meg olyan okokból, amelyek megfelelő egészségügyi ellátással elkerülhetők lennének. A rossz egészségi állapot nemcsak egyéni és családi tragédia, hanem a gazdaság teljesítményét és a társadalom jóllétét is visszaveti – összegezte az igazgató, aki szerint az egészségügyre fordított forrásokra ezért hosszú távon megtérülő nemzeti befektetésként kellene tekinteni.
Az átgondolatlan ellátásszervezést, az alulfinanszírozottságot, a szakemberhiányt, a köz- és magánellátás rendezetlen kapcsolatát, valamint az eredményességről és a minőségről szóló nyilvános adatok hiányát emelte ki Filippov Gábor kutatási igazgató az intézet Hogyan legyünk egészséges nemzet? II. című javaslatcsomagjából. Az intézet ebben – többek között – a közkiadások fokozatos, a V4-ek átlagához igazodó emelését, az eredményalapú és betegútra épülő finanszírozást, a prevenciós csoportpraxisok kialakítását, a betegutak koordinálását és a két szektor működésének összehangolását szorgalmazza.
Az, hogy meddig élünk egészségben, nagyban függ a jövedelmi helyzetünktől, az iskolázottságunktól és a lakóhelyünktől – mondta Filippov Gábor, hangsúlyozva, hogy a reformoknak nemcsak szakmai, hanem társadalmi és igazságossági tétjük is van. Ezért az intézet a védőnői hálózat szerepének bővítését és a hátrányos helyzetű közösségekből bevont, képzett segédegészségőrök alkalmazását is kívánatosnak tartaná, hogy az egészségfejlesztés eljusson azokhoz is, akiket a hagyományos ellátórendszer a legnehezebben ér el.
Betegvéleményekből vezetői visszajelzés
Ezt most nem szabadna elrontanunk – fogalmazott a konferencián Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter, aki szerint a szakmai igények, a társadalmi elvárások és a kormányzati változtatási szándék most egy irányba mutatnak.
Jövő héten elindul az egységes betegelégedettségi platform, amely lehetőséget ad arra, hogy a páciensek és hozzátartozók minden ellátási esemény után online, azonosítható módon adjanak visszajelzést az ellátásról.
A beérkező vélemények nem önmagukban álló elégedettségi statisztikák, az ágazatvezetés ugyanis arra is kíváncsi, miként kezelik a menedzsmentek a jelzéseket és milyen változások indulnak ezek nyomán, azaz a vélemények így a vezetői teljesítmény értékelésében is szerepet kaphatnak.
Nem elég azt tudni, túlélte-e a beteg a beavatkozást, az életminőség és a funkcionális állapot változását is követni kell – mondta a miniszter, aki szerint csak az adatok visszacsatolása eredményezhet tényleges változtatásokat
A kórházak irányításában regionális partnerségeket alakítanának ki; az új együttműködési modell pilotja várhatóan Debrecen térségében kezdődhet. Az intézményvezetőktől számonkérhető, egyéves terveket várnának, amelyekben a betegbiztonság és a betegelégedettség is szerepet kap.
Új szerepet szánnak a gyógyszertáraknak is, amelyek az expediálás mellett a kockázatok korai felismerésében is részt vehetnének. A tárca a szabályozott online gyógyszerrendelés lehetőségével is foglalkozik – zárta a politikus.
A kocsmának az EFI legyen az alternatívája
Régóta nincs hivatalos népegészségügyi program, miközben a szakterület koordinációját és szakmai irányítását végző intézményrendszer jelentősen leépült, a célok jellemzően a kórházi ágyakról, az intézményekről és a finanszírozásról szóltak, nem pedig a lakosság egészségi állapotának javulásáról. Így összegezte a prevencióról szóló kerekasztal mellett a népegészségügy helyzetét Vokó Zoltán, a területért felelős államtitkár.
A ma alapvetően panaszokra reagáló háziorvosi működést proaktív, a lakosság egészségi kockázatait követő gondozássá kellene alakítani Vokó Zoltán szerint, aki azt mondta, az alapellátásnak fontos, de korántsem kizárólagos a szerepe a prevencióban. A valós eredményekhez dietetikusokra, mentálhigiénés és népegészségügyi szakemberekre, valamint ténylegesen elérhető szolgáltatásokra lenne szükség – ahogyan ezt a praxisközösségekben tervezték is, csak éppen nem kapták meg ehhez a szükséges erőforrásokat.
A szűrés fontos, de nem mindenható – vélte az államtitkár, aki szerint nem etikus olyan elváltozást keresni, amelynek további kivizsgálása és kezelése nem biztosítható. Beszélt arról is, hogy a szervezett daganatszűrések részvételi arányai rendkívül kedvezőtlenek. Az államtitkárság kormányhatározat nyomán december 31-ig áttekinti a jelenleg futó programokat, és fejlesztési javaslatot készítenek.
Rugalmasabb időpontválasztást, digitális értesítések és követgető eredmények – ezeket említette az államtitkár a lehetséges eszközök sorába, és elmondta azt is, vizsgálják a HPV-teszt elsődleges méhnyakszűrésben történő alkalmazását, valamint a magas kockázatú csoportok célzott tüdőrákszűrésének lehetőségét is.
Az adat önmagában nem képez értéket, abból információt, tudást kell csinálni – hangsúlyozta Vokó Zoltán a korszerű népegészségügyi tervezés akadályaként említett adathiány kapcsán. – A meglévő adatbázisok elszigeteltek, nehezen kapcsolhatók össze, minőségük egyenetlen, és az elemzőkapacitás sem elegendő. A feladat ezért nem feltétlenül újabb adatgyűjtések indítása, hanem a már rendelkezésre álló információk összekapcsolása és értelmezése – foglalta össze a szakpolitikus.
Az egészségkárosító szokások társadalmi hátrányokkal is összefüggenek, így egy rosszul kialakított rendszer könnyen éppen a leginkább rászorulókat büntetné – vélte az államtitkár az egészségesebb életmód pénzügyi ösztönzésének lehetőségéről szóló felvetésre. A tájékoztatás önmagában szintén kevés, ha a mindennapi környezet és a közösségi szokások nem támogatják a változást. Az iskolai mentálhigiénés programoknak, a munkahelyi és helyi közösségeknek ezért éppúgy szerepük van az egészségfejlesztésben, mint az orvosnak.
A végső cél az lenne, hogy a kocsmának valós alternatívája legyen az egészségfejlesztési iroda, de addig még hosszú út vezet – jegyezte meg végül Vokó Zoltán.
Infarktus után sem ér véget a betegút
A hazai infarktusellátás akut szakasza és a betegek hosszú távú életkilátásai között jelentős az eltérés – mondta a megelőzhető halálozásról szóló blokkban Aradi Dániel, a Balatonfüredi Állami Szívkórház orvosigazgatója. – A 21 szívkatéteres centrum országos hálózata jó rövid távú eredményeket biztosít, az egyéves túlélésben azonban Magyarország érdemben elmarad például Svédországtól. A különbség egyik magyarázata az utógondozás hiányossága, hiszen az infarktuson átesettek rehabilitációs részvétele 20 százalék alatti, és a lipidcsökkentő gyógyszereket egy év elteltével a betegeknek már csak mintegy 50-60 százaléka szedi – összegezte a kardiológus, aki szerint a megoldáshoz nem feltétlenül új intézményekre van szükség, hanem a meglévő lehetőségek jobb kihasználására, az ambuláns rehabilitáció fejlesztésére és az eredményességet meghatározó mutatók nyilvánosságára. Később, a témát boncolgató kerekasztal-beszélgetésben hozzátette azt is, hogy azonos finanszírozási feltételek mellett is nagy különbségek vannak az egyes centrumok korszerű kezelési gyakorlatában. Szerinte az ellátóhelyek eredményeinek összehasonlítható közzététele az ellátás javítását is ösztönözheti.
A prófétát nem látja bennem a beteg, a varázslót viszont nagyon keresi – fogalmazott a beszélgetés során Horváth Kitti, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára az orvos-beteg kommunikáció és a terápiahűség jelentőségéről szólva. Tapasztalata szerint a beteg sokszor nem fogadja meg az életmódváltásra vagy a gyógyszerszedésre vonatkozó tanácsokat, ám amikor súlyos panaszokkal kerül kórházba, azonnali megoldást vár. A korszerű beavatkozás eredményét is veszélybe sodorhatja, ha a kezelés folyamatából akár csak egyetlen elem, például a gyógyszerszedés vagy a megfelelő követés kiesik – hívta fel a figyelmet a MOK főtitkára.
Nem ígért látványos eredményeket a következő egy évben Darvai László alapellátásért felelős helyettes államtitkár, mert szerinte óriási a lemaradás a prevenció terén idehaza. Az alapellátás tervezett átalakításának részeként beszélt az integrált egészségügyi és szociális központokról is. Az eddigi ágazatvezetői tervek országosan 164 központról szóltak, Darvai László most úgy fogalmazott, hogy „tíz-egynéhány” IESZC létrehozásához már körvonalazódik a finanszírozás. Az nem derült ki, hogy ez a fejlesztés első ütemét jelenti-e, és arról sem esett szó, hogy milyen ütemezéssel valósulhatna meg a teljes, országos hálózat.
Az állami és a magánellátás között a szervezettség a választóvonal
Minden ötödik vizsgált járóbeteg-ellátási megjelenés magánszolgáltatónál történik, a fizetős ellátást választók elsősorban gyorsabb hozzáférést és magasabb szolgáltatási színvonalat várnak, a magánellátás igénybevétele azonban erősen függ az életkortól és az anyagi helyzettől. Mindezek a Prémium negyedik éve készülő, ezer fős járóbeteg-ellátási felméréséből derültek ki, amelyet Váradi Péter, a pénztár vezető stratégiai tanácsadója mutatott be a köz- és magánellátás kapcsolatáról szóló blokk felvezető előadásában.
Leginkább az ellátást megelőzően, az időpontfoglalásban, a helyszíni várakozásban, az intézménybe érkezés és a betegirányítás kiszámíthatóságában éreznek különbséget a betegek a két rendszer között. A felmérés szerint a magánellátásban részt vevők mintegy 60 százaléka szinte azonnal bejutott az orvoshoz, míg az állami rendelőkben 12 százalék egy óránál tovább várakozott. Az orvosnál töltött idő a válaszadók becslése szerint átlagosan 13 perc volt a közfinanszírozott, és 18 perc a magánellátásban. A vizitet követő tapasztalatokban már alig mutatkozott eltérés, és a konkrét ellátási élmények az elmúlt években kevésbé romlottak, mint az egészségügyről kialakult általános vélemény.
Az utóbbi időszakban tapasztalt drágulást már a páciensek is megérezték, a válaszadók 69 százaléka szerint romlik a magánszolgáltatások ár-érték aránya. Váradi Péter úgy látja, a korábban szélesebb kör számára hozzáférhetővé váló magánellátásból a növekvő árak miatt egyre többen kiszorulhatnak.
A magán- és az állami ellátás között a legfőbb különbség jelenleg a szervezettségben van – összegezte a kutatás tanulságát, amiből szerinte az is következik, hogy a közellátásban viszonylag egyszerű beavatkozásokkal javítható lenne a betegélmény. Példaként említette azokat az időpontfoglalási rendszereket, amelyekben az előjegyzés lemondására vagy módosítására sincs megfelelő lehetőség. A rugalmas foglalás, az értesítések, a betegek pontos behívása és az intézményen belüli betegirányítás javítása nem feltétlenül kíván nagy beruházást, mégis érezhetőbbé tehetné a változást.
Fotók: Egyensúly Intézet
