Kiválthatja a kórházat a jó járóbeteg-ellátás

Az elmúlt hetekben olyan információk jelentek meg a médiában, amik szerint egyes, kisebb kórházakban az aktív fekvőbeteg osztályokat krónikus ellátási egységgé alakíthatják. Szóba került egyes intézmények összevonása is. Az információk megjelenése – mint az ilyenkor mindig lenni szokott – komoly diskurzust indukált, melynek során többször is elhangzott, hogy „a beteg a bezárt kórházkapuval néz majd farkasszemet” vagy éppen „nem szeretne senki azért meghalni, mert bezárták azon a telephelyen az aktív betegellátást”.

A MEDICINA 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy – ha egy ilyen döntés születik – a lakosságközeli egészségügyi ellátás egy megfelelő járóbeteg szakellátóval is fenntartható. Sőt, adott esetben az is megvalósítható, hogy az érintettek az ellátás sokféleségének és színvonalának növeléseként éljék meg a struktúra átalakítását. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy egy járóbeteg szakellátó (mivel az ellátási piramis alacsonyabb szintjén van) mindig költséghatékonyabban tud ellátást nyújtani, áll a szervezet elnökségének állásfoglalásában.

Ma már, részben a technikai fejlődésnek köszönhetően, egyre több egészségügyi beavatkozás történhet járóbeteg szakellátásban, vagy ezen intézmények egynapos sebészetén. A szövetség által készített Járóbeteg Konzultációból (amelyben közel 8500-an válaszoltak a kérdésekre) tudjuk, hogy a válaszadók 84 százaléka teljesen egyetértett azzal: fontos, hogy ne kelljen messzire utazni a szakorvosi ellátás igénybevételéhez, és 90 százalék gondolja úgy, hogy a szakrendelő orvosainak szakértelme, és a szakrendelő felszereltsége alapján az esetek többségében járóbetegként is megkaphatja a megfelelő szakorvosi ellátást, és meg is bízik az orvosában.

Tehát egy átalakuló aktív kórházi osztály, részleg vagy egység szerepét – a lakosság által érzékelt, szubjektív ellátásminőség szempontjából – be tudja tölteni egy megfelelő járóbeteg szakellátó („megerősített járóbeteg szakellátó”) egység, írják. A Medicina 2000 véleménye szerint ehhez a struktúraváltással érintett településen meg kell erősíteni a járóbeteg szakellátást, ami a következőket jelenti:

• kellően széles szakmai profil álljon rendelkezésre,
• szükséges mennyiségű rendelési idővel (szakorvosi óraszámmal), amely biztosítja, hogy ne váljék hosszúvá a betegfogadási idő – kulcsszakmákban 2-4 nap alatti bejutás, összességében 10 napon belül az egészségi állapot kockázata nélkül halasztható esetekben;
• álljon rendelkezésre kellően széles portfóliójú egynapos sebészet,
• egyes alapszakmákban meghosszabbított rendelési idejű, estig működő szakrendelések is, amik biztosítják a helyi lakosságnak a hozzáférhetőséget. Ilyen alapszakma lehet az általános sebészet, a belgyógyászat és szülészet-nőgyógyászat, lehetőség szerint összevontan a háziorvosi ügyelettel. Az említett meghosszabbított rendelési idő így megadja a helyben élőknek a lehetőséget, hogy egy klasszikus sürgősségi ellátást (mentő + sürgősségi centrum) nem igénylő esettel (pl. elvágom a kezem főzés közben) kvázi egész nap tudjanak hova fordulni. Az effajta rendeléshez némi többletfinanszírozás hozzárendelése szükséges, de még mindig kisebb költséget jelent, mint az aktív ellátás fenntartása.
• A járóbeteg szakellátás nyújtson definitív, kórházi ellátásokat kiváltó diagnosztikát és kezeléseket, nappali ellátást, ehhez jó műszerezettséggel kell rendelkeznie.
• Megfelelő „szakrendelői körjáratokat” kell fenntartani, hogy a lakosság akár applikáció segítségével rendelhessen tömegközlekedést az átalakított kórház és a központi kórház telephelye felé.

Kiemelendő az egynapos sebészet, amelynek éppen az a lényege, hogy nem igényel fekvőbeteg ellátást, viszont egyre többféle beavatkozást lehet e módon elvégezni. Az eddigi hazai adatok szerint nincs minőségi különbség a kórházakban és a járóbeteg egységekben végzett beavatkozások között, ha csak abban nem, hogy járóbeteg ellátásban kevesebb a kórházi fertőzés.

Az aktív ellátások központosításának az az oka, hogy a kis struktúrákban nincs meg az ellátó team gyakorlata, fajlagosan költségesebb a szétszabdalt infrastruktúra fenntartása, és nem megvalósítható a kellően fejlett diagnosztika. A járóbeteg szakrendelés éppen a legmagasabb képesítést jelentő szakorvost fogalakoztatja, de nem kényszeríti ügyeletre az orvost/nővért.

A járóbeteg ellátásban végzett szakorvosi munka a jellegétől függetlenül mintegy felébe-ötödébe kerül az aktív osztályokon végzett beavatkozásokhoz képest. Természetesen súlyosabb és/vagy komplikáltabb eseteket továbbra is a központosított aktív fekvőbeteg szakellátásban kell ellátni.

A MEDICINA 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség szerint összességében elmondható, hogy ha egy településen megszüntetik az aktív ellátást, akkor egy megfelelő járóbeteg szakellátó intézmény kialakításával elérhető, hogy az érintett lakosság mindezt ne visszalépésnek érezze, hanem az egészségügyi ellátás színvonalának megmaradásának, sőt akár növelésének érzékelje a változást.

A technológiai fejlődés nem áll meg, a magyarországi ellátóstruktúrát is újra kell gondolni – a nemzetközi példák is erre utalnak. Arra, hogy ezt jól is véghez lehet vinni, vannak már sikeres magyarországi példák is, elég Kapuvár, Komárom, Sárvár, Zirc, példáját említeni. A Medicina 2000 szerint azt kell megértetni a lakossággal, miért fenntarthatatlanok a kis kórházak betegbiztonság és hatékonyság/hatásosság szempontjából.