hirdetés
2021. december. 03., péntek - Ferenc, Olívia.
hirdetés

A puding próbája ezúttal is az evés?

Késik az új szakmai kollégiumi rendszer felállítása

Szemben az előzetes ígéretekkel, jelentős csúszásban van az új szakmai kollégiumi rendszer kiépítése. Bár az eredeti tervek szerint március 15-ig le kellett volna záródniuk a jelöléseknek, eddig a folyamat még meg sem kezdődött, miként nem jelent meg a rendszer átalakításáról szóló rendelet sem. A különféle orvosi szakterületek képviselői kétségeket és reményeket egyaránt megfogalmaznak, ám a marxistáktól kölcsönzött, „a puding próbája az evés” az új tanácsadói testületekkel kapcsolatban leggyakrabban hallott kifejezés.

Való igaz, számos kritika érte korábban a mindenkori miniszter tanácsadó testületeiként ismert szakmai kollégiumokat. A testületek megtépázott tekintélyét Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár úgy tervezte visszaállítani, hogy a korábbiaknál kisebb létszámú, rugalmasabb és hatékonyabb szervezetet állít fel. Legalábbis ezt jelentette be még tavaly szeptemberben, s ezzel párhuzamosan, első körben az előkészítő grémium névsorára várt javaslatokat a szakmától. A beérkező ajánlatokat megfontolva, döntése értelmében végül két társelnök került az új rendszert kitaláló, 13 fős bizottság élére;Gógl Árpád egykori miniszter és Fülesdi Béla debreceni aneszteziológus professzor.

Bár mindannyian tudták, hogy a munka jelentős érdeksérelmekkel járhat, Gógl Árpád, az első Orbán-kormány első egészségügyi minisztere úgy látja: jó munkát végeztek. Voltak ugyan, akik eredetileg szűken akarták értelmezni a kérdést; főbb csoportokba vonták volna össze a különféle szakterületeket, végül azonban nem ezt az álláspontot fogadták el, és Gógl Ápád kifejezetten örül, hogy a hamarosan felálló új rendszerben minden szakmacsoport szerepet kaphat. A különféle szakmák között ugyanis tényleges különbségek vannak; egy urológiai sebésznek például jelentősen más lehet a szempontrendszere, mint egy agysebésznek – mondta a Medical Tribune érdeklődésére.

Hozzá hasonlóan erre is felhívja a figyelmet dr. Szabolcs Zoltán, a Semmelweis Egyetem Városmajor utcai Ér- és Szívsebészeti Klinikájának szívsebésze, aki határozottan állítja: a korábban működő szakmai kollégiumi rendszer a szívsebészet szempontjából legalábbis, nem volt megfelelő. Bár szakmai kollégiuma elvben az alap szakképesítést adó diszciplináknak lehetett – bár a szívsebészet ilyen, azaz nem ráépített képzést jelent, mint például az érsebészet esetében – az érsebészetnek volt külön szakmai kollégiuma, míg a szívsebészetnek nem.

A szívsebészetet egyedüliként éppen Szabolcs Zoltán képviselte a Kardiológiai Szakmai Kollégiumban. Csakhogy a kardiológia nagy terület, sok beteggel, egy képviselő szinte a hangját sem tudta hallatni, még ha a többiek kollegiálisak is voltak vele.

Az új rendszerben a szívsebészetnek külön kollégiuma, és egy öt fős tanácsadó testülete lesz – ha jól dolgoznak, az jó lesz a szakmának – véli Szabolcs Zoltán, aki szerint a puding próbája azonban az evés. Mint mondja, eddig a szakmai kollégiumok nem vittek saját ötleteket a miniszter elé; csak olyan kérdéssel foglalkoztak, amit úgymond a miniszter tett fel. Az ágazat vezetője kérdezett, a szakma nagy munkával válaszolt, amit nagy eséllyel aztán mégsem vettek figyelembe.

– Elméletileg öröm, hogy sok kisebb szakterület is képviseletet kap, de mindez csak akkor lesz jó, ha működik is. Ha nem csak arról szól majd, hogy a kiválasztott kollégák mindezt az önéletrajzukba is beírhassák – fogalmaz a szívsebész.

Miként működik a gigaszervezet?

Kétségeket és lehetőségeket egyaránt rejtenek a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyi Államtitkárságának szakmai kollégiumokat érintő átalakítási tervei. A kevesebb szakembert tömörítő, ha úgy tetszik, kisebb orvosi szakterületek képviselői általában üdvözlik, hogy ezentúl külön jeleníthetik meg szakmai véleményüket. Egyelőre azonban még számos kérdésük akad.

– Örülök, hogy a transzplantációnak külön tagozata lesz, eddig ez a terület ugyanis a Sebészeti Szakmai Kollégium alcsoportjaként működött – mondja dr. Fehérvári Imre sebész, a Magyar Transzplantációs Társaság főtitkára, aki ugyanakkor nem titkolja: kételyei is vannak az egyetlenként újjáalakuló, 180 fõs szakmai kollégium működőképességével kapcsolatban.

– Igaz ugyan, hogy a puding próbája az evés, ám számomra kérdéses, hogy egy ilyen gigaszervezet miként működik majd? Igaz ugyan, hogy a kollégium minden szakterületet lefed, de kérdés, mit csinál az elnök, az alelnökök és a titkárok? Ha ezentúl lényegében három ember dönthet a szakmai kérdésekben, az nem biztos, hogy megfelelő, még ha 5-10 fõs tanácsadó testület is áll majd mögöttük – mondja a Semmelweis Egyetem osztályvezető főorvosa. Arra is emlékeztet, hogy tavaly novemberben, amikor az egészségügyi államtitkár megbeszélést kezdeményezett a hazai szervátültetés helyzetének rendezéséről, ő maga jelezte: jónak tartaná, ha a transzplantáció külön kollégiumot kapna. Eddig a szakmai feladatokat ugyanis a transzplantációs társaság látta el. A semmihez képest mindez jelentős előrelépés – fogalmaz Fehérvári Imre, aki tudja, hogy az Eurotranszplanthoz való csatlakozás miatt ez a szakterület kényes helyzetben van, mégis úgy tartja, nagyon sok múlik majd azon, hogy a tagozatba, illetve a tanácsba jelölt személyek közül végül is ki kap megbízást.

A Magyar Transzplantációs Társaság főtitkára mindenesetre furcsállja, hogy az általa képviselt grémium idáig nem kapott felkérést a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségétől (MOTESZ) a jelölésre, bár a szakmai szervezet a MOTESZ tagja. Valójában a jelölés lehetőségéről is csupán a MedicalOnline cikkéből értesült. Mint mondja: szomorú, hogy szinte minden így, megkésve és sokszor átgondolatlanul zajlik a mai magyar egészségügyben.

– 1984. szeptember elsejétől dolgozom, de ez alatt a rövidnek nem igazán nevezhető időszak alatt az egészségügy mindig a „futottak még” kategóriába tartozott – fogalmaz a transzplantőr, aki szerint a változás egyetlen lehetőségét az jelentené, ha végre valóban elegendő forrás kerülne az ágazatba. – Azt gondolom, közvetlen tapasztalatszerzés nélkül is tudni lehet, hogy jó ideje már csupán csak elhivatottságból dolgoznak a kollégák az egészségügyben. Lehet ezért befektetési tanácsokat adni az itthon maradóknak, de a villanyszámlát ettől még ki kell fizetnie valakinek. Azt kell, mondjam, a mai helyzet olyan, mintha befektetési tanácsadót küldenénk a szegénysorba...

A cikk folytatását itt olvashatja.

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés

Könyveink