hirdetés
2019. október. 23., szerda - KÖZT.KIKIÁLT., Gyöngyi.
hirdetés

Hatékonyságban magasabb lesz a hőfok

Kormányzati figyelemről, hatékonyabb forrásfelhasználásról, és csendes szakpolitikai munkáról is szó esett a MOTESZ csütörtöki Medicina konferenciáján, ahol azt elemezték, miként hatottak az európai uniós forrásokból megvalósult egészségügyi fejlesztések az ellátásra.

hirdetés

Az eredménytermékek továbbfejlesztésére fordítják a 2014-20 között rendelkezésre álló uniós forrásokat – így fogalmazott előadásában dr. Mészáros János, az egészségügyi ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkár. A 2007-13 közötti uniós ciklusban az infrastrukturális háttér megerősítését és átalakítását, a népegészségügy revitalizációját, a területi ellátások kiegyenlítését, a definitív ellátások megerősítését, az egynapos sebészeti ellátások előtérbe kerülését, és a járóbeteg-szakellátás hatékonyságnövelését célozták.

A leglátványosabb az infrastruktúra fejlesztése volt, amely a fekvőbeteg intézményekben a dolgozók munkakörülményeit is nagymértékben javította. A gép- és műszerpark fejlesztésen belül több mint 45 milliárd forintot költöttek a képalkotó diagnosztika megújítására, ami lehetővé teszi a 14 napos szabály betartását, azaz, hogy a daganatgyanúval diagnosztizált betegek CT- és MR-vizsgálata két héten belül megtörténjen – emelte ki a szakpolitikus. Miközben a Joint Venture Szövetség (JVSZ) felmérését ismertető Blazsevácz Péter, a JVSZ Egészségügyi Bizottságának elnöke a diagnosztikai géppark bővítéséről szólva azt mondta, a gépek átlagéletkora 4 év lett az országban, addig prof. dr. Szilvási István, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Nukleáris Medicina Tagozatának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a centrális régióban ugyanez az átlag 12,6 év maradt. Hogy hová és mit telepítettek, azt a személyes kapcsolatok határozták meg, valamint az, hogy az adott beavatkozás finanszírozása nyereséges, vagy veszteséges-e az intézmény számára. A képalkotó diagnosztikai fejlesztések harmonikus és kooperatív elosztása az állam felelőssége lett volna – vélekedett a professzor.

Az amortizáció kérdésére Csató András, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének (ETOSZ) elnöke világított rá: a gépek élettartama 15-20 év, ugyanakkor a folyó finanszírozás a szervizelést nem fedezi. Elmondta azt is, hogy a létrehozott kapacitások kihasználatlanok, ezért – akár szolgáltatási szerződéssel, vagy a munkaidő meghosszabbításával – lehetővé kéne tenni, hogy az eszközöket minél több beteg vehesse igénybe.

A fejlesztésekből – az uniós szabályok értelmében – valóban kimaradt a közép-magyarországi régió, ismerte el Mészáros János, ám az elmaradást pótolják az Egészséges Budapestért Programmal, amelyhez több tíz milliárd forint központi forrást biztosít a kormány, lehetővé téve a főváros felzárkózását az uniós pénzből vidéken már megvalósult infrastruktúrafejlesztésekhez.

Népegészségügy és digitalizáció

Hosszú távú népegészségügyi cselekvési terv indult 2012-ben uniós forrásokra támaszkodva, az egészségfejlesztési irodák és az azokat iránytó módszertani központ, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet közreműködésével – folytatta az összegzést a helyettes államtitkár, arról azonban nem beszélt, hogy a NEFI a korábbi tervek szerint éppen a napokban, április 1-jén szűnik meg, feladatait az erőforrás minisztériumba és más állami hivatalokba aprózzák szét. Mészáros szerint ezek a beruházások az egységes népegészségügyi stratégiát szolgálták, amelyet a szakma eredményeinek figyelembevételével dolgoztak ki. Erre jegyezte meg prof. dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem II. sz. Patológiai Intézetének igazgatója, hogy a sikeres szűrőprogramokhoz patológiai háttér is kell, ám ennek teljesítményvolumen-korlátja és finanszírozása „agyrém”. Pedig a szövettani vizsgálatoknak különösen nagy jelentőségük lesz a szervezett vastagbélszűrésnél, amelynek országos elindítását – ugyancsak uniós forrásokra támaszkodva – erre az évre ígérte a kormányzat.

Az uniós pályázatoknak köszönhető, hogy az informatika az egészségügy mindennapjainak részévé vált – folytatta a szakpolitikus az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (EESZT) elindítására célozva, amely novemberre várható. Igaz, a 2012 óta készülő, felhő alapú informatikai struktúra pilotjának a tervek szerint februárban kellett volna elindulnia néhány tucat kórházban, háziorvosi praxisban és gyógyszertárban, azonban ezúttal a digitális önrendelekezési jog körüli problémák miatt a tesztüzem ismét egy hónapos késésben van.

A feltételrendszer mind a betegellátásban, mind a munkafeltételekben javult és bővült, a működés immár a betegek üdvét szolgálja – összegezte Mészáros János, majd azt is leszögezte, most, hogy olcsóbb lett működés, immár hatékonyságban kell magasabb hőfokra állítani a rendszert. Ezt szolgálják a 2014-ben megnyílt uniós források is, amelyek javítják a minőségi egészségügyi közszolgáltatásokhoz való hozzáférést, egységessé teszik az ápolási eszközparkot, és pénzhez juthat a gyermeksürgősségi és a pszichiátriai ellátás is.

Nem a GDP-arányos részesedés számít

Összességében elégedett az egészségügy helyzetével Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára, aki szerint egészségesebb az egészségügy, mint néhány évvel ezelőtt, amit számtalan pozitív eredmény bizonyít, ugyanakkor vannak még előttünk álló feladatok. A gazdasági szakpolitikus kifejtette, hogy az ágazat helyzete nem csak a GDP-arányos egészségügyi költésekben mérhető, hanem például abban is, hogy mennyit fordítunk a közös büdzséből a sportra. Elemzése szerint az egészségügyre fordított nominális kiadások 2010-hez képest nőttek, és ez fontosabb, mint a GDP-arányos költés. Ugyancsak fontosabb fokmérő a hatékonyság. Mindazonáltal elismerte, hogy az évenkénti konszolidációs kényszer arra utal, hogy egyelőre nem sikerült olyan tartós változásokat elérni, ami az intézményrendszer hatékonyságát bizonyította volna. Ugyancsak ezt kérdőjelezi meg, hogy mind az uniós, mind a visegrádi országokkal összevetve nálunk a legmagasabb az orvos-beteg találkozások száma, ennek ellenére rossz a lakosság egészségi állapota. Bár a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozása évről-évre erőteljesen növekszik, az egészségi mutatók nem javulnak, ami arra utal, hogy önmagában a több pénz nem eredményez hatékonyságot – mondta Banai Péter Benő.

Sok pénz, kevés nyereség?

Szakmai és társadalmi konszenzus mentén tervezték felhasználni a 2007-ben megnyíló kohéziós alapokból származó forrásokat, ám a 2006-ban az SZDSZ fennhatósága alá kerülő egészségügyi tárcánál más elképzelések voltak, amelyek lelassították a folyamatokat – idézte fel Rácz Jenő, exminiszter, a Magyar Kórházszövetség elnökségi főtanácsosa. A 2008-as szociális népszavazás után ismét az eredeti tervek felé fordult az egészségpolitika, de a két éves kiesés nem múlt el nyomtalanul: a szakmai és társadalmi egyezség nyomán kialakult korábbi bizalom megrendült. 2010-ben aztán pályázati dömping indult, a kiírásoknál figyelembe vették a korábbi, Új Magyarország Fejlesztési Terv egészségügyi munkacsoportjának javaslatait is. Végül 550 milliárd forintot sikerült az ágazatnak felhasználnia.

Rácz szerint a 2007-13 közötti időszak tapasztalatai rámutattak, hogy a rigidnek tűnő uniós jogszabályok sincsenek kőbe vésve, valamint arra is, hogy az ágazat konszenzus mentén képes összefogni, koherens programokat indítani, és ésszerűen felhasználni a forrásokat. Azonban a pályázatok értékelése – a TÁMOP projektek tapasztalatainak összesítése éppen a napokban zárult – arra is rámutatott, hogy a demográfiai, mortalitási és morbiditási mutatók nem korrelálnak az elköltött pénz mennyiségével. A nagyok nagyobbak, a kicsik kisebbek lettek, hiszen a pénzek elsősorban a nagy, megyei kórházakhoz kerültek, amelyek az uniós fejlesztések nyomán duplán nyertek: 5 százalékkal több finanszírozást tudnak lehívni.

Az 550 milliárd forintnyi beruházástól az egészségügy nem lett olcsóbb, és az uniós források az amortizáció költségeit sem pótolják. A 2007-13-as ciklusban létrehozott infrastruktúra egyszerre fog amortizálódni, ennek pótlásáról is gondoskodni kell – figyelmeztetett Rácz Jenő. Az előző hét éves ciklus legkevésbé sikeres területe a járóbeteg-szakellátás volt, itt inkább a zöldmezős beruházásokat preferálták az integrált szakrendelők megújítása helyett. Nem került a fejlesztések fókuszába a menedzsment- és irányításszakmai terület, ami szintén rontja a hatékonyságot.

A fejlesztésekből nem keletkezet egészségnyereség az egészségügyi dolgozók számára, ami a betegekre is kivetült volna – fogalmazta meg prof. dr. Horváth Ildikó, a MOTESZ alelnöke, hozzátéve, hogy más államok fejlesztési programjaiban ez mindig fontos szempont. Nem volt tudatos törekvés a koordinált, integrált egészségügyi ellátásra sem. Ahogyan Banai Péter Benő, úgy Horváth Ildikó is úgy vélte, van kormányzati figyelem az ágazat irányába, ahol csendes, érdemi munka folyik. Példaként említette a jelenleg nagyon statikus minimumfeltétel-rendszer átalakítását, amelyet álláspontja szerint is ki kell cserélni egy, a betegekért is felelősséget vállaló, de a feltételeket nem kilóban mérő rendszerre.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink