hirdetés
2021. április. 21., szerda - Konrád.

Fel nem ismert szívelégtelenség COPD-ben

A krónikus kongesztív szívelégtelenség (CHF) és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) a mindennapi gyakorlatban gyakran egymással társulva jelennek meg és hasonló klinikai tüneteket is okoznak, s ezzel jelentős differenciáldiagnosztikai problémát jelenthetnek.

Mivel a krónikus kongesztív szívelégtelenségnek (CHF) és a krónikus obstruktív tüdőbetegségnek (COPD) hasonló az aetiológiájuk és számos megegyező epidemiológiai sajátosságuk is van, mindeddig csak kevés klinikai vizsgálatban nyertünk megbízható és reprodukálható adatokat a két betegség együttes előfordulásának vonatkozásában, mivel egyidejű echokardiográfiai és légzésfunkciósvizsgálat csak elvétve történt prospektíven.

Az alább ismertetett REPENSAR-vizsgálatban azonban az Európai Kardiológus Társaság (ESC) irányvonalainak megfelelő echokardiográfia és a GOLD ajánlásoknak megfelelő légzésfunkciós vizsgálat is történt a betegeknél abból a célból, hogy:

1. felmérjék a CHF-ben szenvedő betegek között a COPD prevalenciáját,
2. megvizsgálják a COPD-s betegek krónikus szívelégtelenségének gyakoriságát szívultrahang segítségével,
3. elemezzék, hogy mennyire vannak tudatában a kezelő szakorvosok az egyik illetve a másik krónikus betegség előfordulási lehetőségének,
4. felmérjék a légúti obstrukció prognosztikai jelentőségét CHF-ben, valamint
5. a kamrai diszfunkció prognosztikai szerepét COPD-ben.

A vizsgálatban argentin magán- és közkórházak vettek részt, valamennyi folytatólagosan bevont beteg kardiológiai vagy pulmonológiai ambuláns gondozásban részesült. A betegek 60 évnél idősebbek voltak, a COPD diagnózisa a GOLD kritériumoknak megfelelően született meg, az ATS/ERS előírások szerint végzett spirometria alapján. A CHF diagnózisát klinikai és egyidejűleg meglévő, az ESC kritériumoknak megfelelő echokardiográfiás eredményekre (ejekciós frakció a kell érték 40%-a, vagy az alatti érték) alapozták. A betegeknél a vizsgálatba történő bevonáskor fizikális vizsgálat, részletes anamnézisfelvétel (aktuális dohányzási status rögzítésével), 12 elvezetéses EKG-vizsgálat, laborvizsgálatok (hemoglobin- és hematokrit-meghatározás, illetve szérum kreatininszint-mérés), 2M és Doppler-echokardiográfia (CHF betegeknél) és spirometria (COPD-sek) történtek. A követés során a COPD-s betegeknél a fentieknek megfelelő szívultrahang és N-terminális pro-B-típusú nátriuretikus fehérje meghatározás (NT-proBNP), míg a CHF-betegeknél spirometria történt. A kezelő orvosok a bevonási vizsgálatokat megelőzően kitöltöttek egy kérdőívet annak felmérésére, mennyire tartják valószínűnek, hogy az általuk gondozott beteg CHF-ben illetve COPD-ben egyidejűleg szenved. A követés során rögzítették a beteg esetleges kórházi kezeléseit, vitális paramétereit, illetve koordinátor segítségével követték a beteget (vagy léptek kapcsolatba hozzátartozóival), amennyiben a tervezett viziten nem jelent meg.

A vizsgálatba összesen 419 főt (218 COPD-s és 201 CHF-s beteget) vontak be, átlagéletkoruk 72,4 év volt (a COPD-s betegek számottevően idősebbek voltak: 75,3 vs. 69,8 év), 70%-uk férfi volt. Mindkét csoportban jelentős dohányzási anamnézis volt a jellemző, közel 60 csomag/évvel, kardiovaszkuláris rizikófaktorok vonatkozásában a két csoportban hasonló arányban fordult elő hypertonia, diabetes, hypercholesterinaemia, dokumentált koronáriabetegség, stroke és perifériás verőérbetegség. A CHF-s betegek 78%-a részesült bétablokkoló kezelésben és 83%-uk ACE-gátló vagy AAR-terápiában, amint várható volt a COPD-s betegek lényegesen ritkábban kaptak megfelelő kardiovaszkuláris kezelést.

A vizsgálat kezdetén készült spirometria alapján a COPD-s betegek közül 25% GOLD I-es, 25,2 % II-es, 16% III-es és 7%-uk IV-es stádiumú volt. A 218 beteg közül 37-nél (17%) igazolt szívelégtelenséget a szívultrahang, közülük 26 betegnél súlyos vagy nagyon súlyos stádiumú volt a COPD.  A szívelégtelenségben is szenvedő COPD-s betegek NT-pro BNP-értéke szignifikánsan magasabb volt a nem szívelégtelen betegekéhez képest.  A szívelégtelenségben is szenvedő COPD betegek mortalitási valószínűsége 2,34-szeresére nőt a megfigyelési idő során. A CHF-s betegek 37%-nál volt légúti obstrukció igazolható, ebből 28,4% súlyosnak minősült, a légúti obstrukció megléte azonban nem növelte a betegek halálozási kockázatát a követés során.  A betegeket átlagosan 575 napig követték, 61 beteg hunyt el a vizsgálat befejezése előtt, 37-en szívelégtelenség, 24-en COPD következtében, mindössze a betegek 8%-át követték kevesebb, mint 30 napig, s csak 3 beteget veszítettek szem elől.

A kezelő orvosok a REPENSAR vizsgálatot megelőzően mindössze elenyésző mértékben törekedtek a CHF illetve a COPD megfelelő kórismézésére vagy kizárására (a kardiológusok 6,5, míg a tüdőgyógyászok 12%-a). Tekintettel a korábbiakban leírt, a betegek közel ötödénél jelenlévő szívelégtelenségre a COPD-s betegek mortalitása számottevően javulhatna a szívelégtelenség korai felismerésével és megfelelő kezelésével. Különösen hangsúlyozandó a bétablokkolók alkalmazásának szükségessége és a hörgőtágító terápiák esetleges mellékhatásainak szorosabb monitorozása ebben a betegcsoportban. A szívelégtelenség vonatkozásában megbízható szűrővizsgálatnak bizonyult az NT-pro-BNP-szint mérése, melynek jelentős emelkedése esetén feltétlenül kardiológiai konzílium és echokardiográfia elvégzése lenne indokolt a COPD-s betegeknél.

(Forrás: Eur Respir J 2012, 39:51-58)

Dr. Tolnay Edina
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés