hirdetés
2019. november. 20., szerda - Jolán.
hirdetés

Életcélgyógyszer

A közegészségügynek olyan absztrakt fogalmakkal is foglalkoznia kellene, mint amilyen az „életcél”, mivel ha valaki rendelkezik ilyennel, hajlamosabb részt venni a prevencióban, számos betegség kisebb eséllyel sújtja, és tovább él. A kutatások szerint az életcélzatosság tanulható.

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy az orvos nagyobb valószínűséggel ér el sikert betege egészségtelen életmódjának megváltoztatásában, ha az illető beteg úgy érzi, van az életének célja, tudja, mit akar elérni az életben. Az életcél és a betegségmegelőző egészségügyi szolgáltatások igénybevétele közötti összefüggést vizsgáló tanulmányukban (Purpose in life and use of preventive health care services; Proceedings of the National Academy of Sciences) Eric Kim és munkatársai (University of Michigan) kimutatták: minél inkább úgy érzi valaki, hogy célja van az életének, annál inkább hajlamos részt venni szűrővizsgálatokon, mammográfiás és kolonoszkópos ellenőrzésen, illetve annál nagyobb valószínűséggel vesz igénybe megelőző módszereket, például influenza elleni oltást.

Az életcél és a betegségmegelőző egészségügyi szolgáltatások igénybevétele közötti összefüggést vizsgáló kutatásban részt vett Victor Strecher közegészségügy professzor is, akinek munkásságát a legutóbbi New Scientist mutatja be. Mint a cikkben Teal Burrell írja, az elmúlt évtizedben megnövekedett az életcél megléte és a különböző betegségek előfordulása közötti összefüggésekkel kapcsolatos vizsgálatok száma, így többek között bebizonyosodott, hogy az életcéllal rendelkezők nemcsak kevésbé depressziósak, de tovább élnek, jobban alszanak, elégedettebbek a szexuális életükkel, kisebb a stroke-kockázatuk, jobban menedzselik vércukorszintjüket, amennyiben diabéteszesek, és könnyebben felgyógyulnak az addikcióból is. Ha egy gyógyszergyár képes lenne ilyen hatékonyságú kezelési módot kifejleszteni, milliárdokat tudna keresni, fejti ki a cikkben Victor Strecher, de az orvosok még nem használják kellő mértékben ezt a megközelítési módot. Az orvoslásban kulturális változásra van szükség, hogy ne csak a tudományosan megalapozott diagnosztikus teszteket és tablettákat írjuk elő a betegeknek, de azzal is tisztában legyünk, hogy mi kell ahhoz, hogy a betegek hajlandók legyenek használni is azokat.

Mint Strecher legutóbb megjelent könyvében - Life On Purpose – is összefoglalja, az életcél megtalálása óriási hatással van az egészségmagatartásra. Számos kutatás bizonyítja, hogy azok, akik rendelkeznek életcéllal, kevésbé betegszenek meg. Az életcél megléte nemcsak 27%-kal csökkenti a szívbetegség kockázatát és 22%-kal a stroke esélyét, de több mint 50%-kal csökkenti az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét is (Effect of a Purpose in Life on Risk of Incident Alzheimer Disease and Mild Cognitive Impairment in Community-Dwelling Older Persons; Arch Gen Psychiatry).

Az életcél megléte csökkenti a bármilyen okból bekövetkező elhalálozás kockázatát. Egy 7000 középkorú amerikait 14 éven át követő kutatás szerint a halálozási kockázat csökkenéséhez az is elég, ha a személy életcél-érzete csak minimális mértékben növekszik. Mint Patrick Hill és munkatársai (Washington University in St Louis) kimutatták, amennyiben valaki egy hét pontos skálán egy ponttal többre értékelte saját életcélérzetét, az a 14 év alatt 12%-kal csökkentette az elhalálozási kockázatát (Purpose in Life as a Predictor of Mortality Across Adulthood; Psychological Science).

Egy 9000, 50 éves kor feletti embert vizsgáló angol kutatás tovább számszerűsít:  azok, akik életcél szempontjából a legmagasabb kvartilisbe tartoztak, 30%-kal kisebb eséllyel haltak meg egy tízéves periódusban, mint azok, akik a legalsó kvartilisbe kerültek életcél szempontjából.

A vizsgálatok szerint az életcél megléte nem azonos a vallásos hittel. Bár a vallásosak általában nagyobb pontszámot érnek el az életcél meglétét mérő teszteken, a vallásosság önmagában nem jár együtt a szívinfarktus vagy az agyvérzés kisebb kockázatával (Shigehiro Oishi és munkatársai, University of Virginia), és a nem vallásosak körében is lehet magas az életcél-mutató.

Érdekes megállapításra jutottak az életcél és a (hedonikus) boldogság különbségeit kutatva a szociálgenomikával foglalkozó Steven Cole és munkatársai (University of California): a kétféle érzésnek ellenkező hatása van a génexpresszióra. A hedonikus boldogság szempontjából több pontszámot kapott emberek esetében a gyulladásos gének és a stresszválasz génjei nagyobb mértékben, míg az életcél szempontjából magas pontszámot kapott emberek esetében ugyanezek a gének kisebb mértékben aktívak. A kutatók szerint ez legalábbis részben magyarázhatja az életcéllal rendelkezők kisebb stroke- és szívinfarktus-kockázatát. Cole-ék idegrendszeri kutatásai szerint egyébként az, hogy valaki saját érdekeinél magasabb rendű célokra is tud összpontosítani, az agyban fokozza a ventralis striatum aktivitását, ami a továbbiakban csökkenti az amygdalából kiinduló stresszválaszt (az életcéllal bírás más kutatások szerint is összefügg az alacsonyabb amygdala-aktivitással, továbbá az alacsonyabb stresszhormon/kortizol-szinttel).

A stressz és az életcél közötti kapcsolatra más szempontból világítanak rá a már idézett Patrick Hill kutatásai, aki azt találta, hogy azok az emberek, akik rendelkeznek életcéllal, kevésbé stresszelnek olyan helyzetekben, amikor kisebbségben vannak.

Mások az életcél élethossznövelő hatását a kromoszómák telomerjeinek hosszabbításában látják. Elizabeth Blackburn (University of California), akik 2009-ben kapott orvosi Nobel-díjat a pszichológiai stressz és a fizikai öregedés közötti kapcsolat kutatásáért, kimutatta, hogy már egy 3 hónapos meditációs tréning is növeli a telomeráz-aktivitást és a telomerák hosszát. Blackburn és munkatársai azt is kimutatták, hogy a meditálóknak növekedett az az érzésük, hogy értelme van az életüknek (Intensive meditation training, immune cell telomerase activity, and psychological mediators; Psychoneuroendocrinology), és Strecher szerint valószínűleg ez, nem önmagában a meditáció okozta a telomerák hosszának növekedését.

A kutatók azzal is foglalkoznak, milyen módon alakítható ki az életcél, illetve hogyan lehet segíteni annak az érzésnek a növelésében, hogy valaki elégedett az életcéljával. A meditáción kívül egyéb kognitív technikák is hasznosnak bizonyultak, rákbetegséget túlélők esetében is (Effectiveness and cost-effectiveness of meaning-centered group psychotherapy in cancer survivors: protocol of a randomized controlled trial; BMC Psychiatry), és mint Patrick Hill kutatásai bizonyítják: sose késő elkezdeni keresni az élet értelmét.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés