hirdetés
2020. október. 01., csütörtök - Malvin.
hirdetés

Egészségügyi rendszer: mikor szakad be a jég?

Bár az ágazatért felelős államtitkár legalább két órás fórumra készült a kórházszövetség egri kongresszusán, kérdések híján még egy órát sem tartott a program. Nem hiszem el, kommentálta az esetet Szócska Miklós. A szakma egyelőre kivár. Azt persze nem tudni, hogy a türelem az új nómenklatúrának vagy annak köszönhető, hogy mindannyian látják, milyen vékony jégen toporog az ágazatirányítás. Attól viszont láthatóan egyként félnek, hogy egyszer csak beszakad a jég.

hirdetés

A térben és időben történő vezetőváltások nem segítik a helyi problémák megoldását, fogalmazott diplomatikusan a kórházszövetség elnöke azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt hónapokban az egészségügyi intézmények legalább 30 százalékánál lecserélték a korábbi vezetőket. Ezt a kritikai észrevételt a Magyar Kórházszövetség Egerben megtartott XXIII. kongresszusának állásfoglalásában is rögzítették, közölte Rácz Jenő. Az viszont nem feltétlenül írható az új nómenklatúra számlájára, hogy az államtitkári és OEP főigazgatói részvétellel megtartott fórumon – ahol Szócska Miklós és Sélleiné Márki Márta tartott negyedórás helyzetértékelést -, miért nem hangzott el egyetlen érdemi kérdés sem. (Pontosabban: egyetlen egy, érdeminek nehezen nevezhetőt tettek fel.) Az esemény ilyetén fordulatán még az államtitkár is csodálkozott, s ezt nem is rejtette véka alá: nem hiszem el, mondta bele a mikrofonba, de ez sem lendítette jelentkezésre a karokat.

A hallgatás egyébként – legalábbis egyelőre – nem ellenséges. Az intézményvezetők, mint kérdésünkre többen megfogalmazták, egyelőre kivárnak, meglátják mi történik az elkövetkezendő hónapokban. A Semmelweis-terv lényegét tekintve nem igen tér el a Molnár-féle átalakítási koncepciótól, bár kétségtelenül tudományosan megalapozottabb, s persze a stílus is más, fogalmazott az egyik legnagyobb kórház főigazgatója, hozzátéve: nincs nagy variálási lehetőség, s ezt pontosan tudja a szakma. Szócska Miklós tehát ismét kapott némi haladékot – legalábbis az általa irányított ágazat képviselőitől.

Holott probléma van bőven, derült ki a szövetség jelenlegi, s jövőbeni elnökének közösen megtartott sajtótájékoztatóján. Az eddigi ellátási szint ebből a pénzből nem működtethető, s ha a 30 milliárdos többletforrás nem került volna a rendszerbe, akkor 60 milliárd forintnál tartana a lejárt kórházi tartozás, mondta el sokadszor Rácz Jenő. Az egészségügyi rendszerből az MKSZ jelenlegi elnöke szerint 235 milliárd forint hiányzik, miközben a három visegrádi ország (Csehország, Szlovákia, Lengyelország) átlagához képest nálunk a GDP 2,1 százalékával, 500 milliárddal jut kevesebb az egészségügyre. Nálunk csökkent az ágazat GDP-ből való részesedése, a visegrádi országok mindegyikében nőtt.

A Semmelweis-terv koncepciója elfogadható a szakmának, de a jelenleginél lényegesen nagyobb politikai támogatásra lenne szüksége a szaktárcának. Annál is inkább, mivel a humánerőforrás bomba Rácz megfogalmazása szerint nem ketyeg, már felrobbant. Gyakorlatilag minden szakma hiányszakmává vált, s ez a helyzet hónapokon belül ellátási problémákat okoz. Ennek a helyzetnek a megoldása a legfontosabb feladat, ehhez azonban többletforrás kell, szögezte le az elnök hozzátéve: azt viszont nem lehet megtenni, hogy egy réteget kiemelnek, mert ez hatalmas feszültséget gerjeszt. Vagyis: kivitelezhetetlen, hogy csak a rezidenseknek jusson – ha jut – többletpénz.

A bérnövelés fontosságát Velkey György is elismerte, de egyben azt is, hogy nagyon kicsi az ágazat mozgástere. A szövetség következő elnökének meglátása szerint ebben a helyzetben a tárca igyekszik különféle módszerekkel javítani a dolgozók helyzetén. Ezt szolgálja például a képzési rendszer átalakítása, s lehetőségként vetette fel a béren kívüli támogatás lehetőségeinek, mint például a munkahelyi bölcsödei illetve óvodai férőhelyek megteremtése, végiggondolását.

Szó esett természetesen a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott drasztikus gyógyszerkassza csökkentésről is, amelynek hatását az ellátórenszer egésze megérzi majd. A kórházak szimbiózisban élnek a gyártókkal, hiszen az utóbbiak finanszírozzák az intézmények gyógyszerellátásának tetemes részét (a 100 milliárdos éves kórházi gyógyszerkassza 30 százalékát – 30 milliárdot – gyakorlatilag ingyen, rabatként megkapják – a szerk. megjegyzése), miközben tetemes értékű ingyen gyógyszert is adományoznak, hangsúlyozta Rácz Jenő.

Arra a kérdésre, hogy vajon a cseh orvosokhoz – akik több ezren egyszerre adták be felmondásukat tiltakozásként – hasonló tiltakozás várható-e az egyre elkeserítőbb helyzetben, Rácz diplomatikusan annyit mondott, szervezetük a munkáltatókat képviseli. Hozzátette, annak idején a zöld szalag mozgalomra azért volt szükség, mert képtelenek voltak párbeszédet folytatni az ágazat irányítóival. Most viszont egy irányba húznak. Az viszont fontos lenne, hogy ne az orvos-beteg találkozás során derüljön ki, az áldatlan feltételek okán az ellátás nem a német, hanem az indiai színvonalra hajaz.

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink