Chip a szembe
A látás világnapját 2000 óta rendezik meg október második csütörtökjén. Célja, hogy felhívja a figyelmet: a vakság 80 százaléka megelőzhető, illetve gyógyítható – lenne. Jó hír viszont, hogy jövőre hazánkban is elérhetővé válik egy különleges látásjavító műtét, amellyel fényérzékelő implantátumot helyeznek a szembe, a retina alá.
Az implantátum egy vékony elektronikai chip, amelynek vastagsága 100 µm, a mérete 3x3 mm, és 1520 fotocellát tartalmaz. A fotocellák a fényt árammá alakítják: reagálnak a fényre és apró elektródákon keresztül az áramot a chip felett levő idegsejtekhez vezetik. A chip tulajdonképpen úgy működik, mint korábban a retina érzékelő sejtjei. A műtét során az implantátumot elhelyezik a szem belsejében, a retina alatt, a hozzá kapcsolódó vékony kábelt és a tápegységet a bőr alá ültetik.
A kísérleti módszert a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján működő Magyar Bionikus Látás Központ alkalmazza hazánkban. A klinika és a projekt vezetőjét, Németh János professzort a vakság okairól és a retinaimplantátumról kérdeztük.
– Igaz, hogy a vakság 80 százaléka megelőzhető, illetve gyógyítható?
– Így van, ami egyrészt nagyon pozitív, mert mutatja, hogy van lehetőség prevencióra, másrészt szomorú, mert azt is jelzi, hogy jelenleg ez nem történik meg. Példának mondanám a cukorbetegség szövődményeként létrejövő vakságot. Diabétesz esetén a rendelkezésünkre álló tudással és eszközökkel 90–95 százalékban elkerülhető lenne a vakság. Felmérésünk szerint Magyarországon ezren vesztik el évente cukorbetegség miatt a látásukat – ebből 900–950 vakság elkerülhető lenne, ha a jelenlegi szakmai irányelvek szerint történne a kezelés.
– Mik a vakságot kiváltó leggyakoribb okok?
– A leggyakoribb vaksági ok az időskori makuladegeneráció, ami évente 1600–1800 látásvesztést okoz; e kórkép száraz típusa táplálékkiegészítőkkel, nedves típusa hatékony gyógyszerrel kezelhető (ez utóbbi terápia egyedüli hátránya, hogy nagyon drága), a látásromlás megállítható. Kiemelendő a megelőzés szerepe: aki dohányzik, annak négyszer nagyobb az esélye az időskori makuladegeneráció kialakulására.
A második leggyakrabban vakságot okozó betegség a már említett diabétesz, a harmadik pedig a rövidlátás, aminek esetében megelőzésről nem igazán beszélhetünk, vannak viszont különböző kezelések. A rövidlátás úgy vezethet vaksághoz, hogy az erősen megnyúlt szemtengely miatt a látóhártya (retina) leválhat, elszakadhat, vagy keringési zavarok keletkezhetnek.
A negyedik ok a zöldhályog, aminek a korai felismerése nagyon fontos, mert kezeléssel a romlás megállítható.
A szürkehályog mint vaksági ok Magyarországon már megszűnt, nagyon jól tudjuk operálni – bár világszerte még ez a vezető látásvesztéshez vezető tényező.
– Azok a betegségek, amelyekben az új módszerrel javulást lehet elérni, ritka kórképek?
– Az örökletes retinadegenerációk aránya a vakságot kiváltó okok között 1 százalék alatt van, viszont a kezelésükben sok az újdonság. Ez a terület azon kevesek közé tartozik, ahol sikeres a genetikai terápia. Amerikában és Angliában is van egy-egy központ, ahol egy kísérleti fázisban lévő módszerrel az érintett gyermekek a kezelés révén visszakapják a tájékozódó képességüket.
A retinitis pigmentosa (ekkor a fényérzékelő receptorok pusztulnak el) kezelésében egy másik újdonság az elektronikus chip beültetése – a retinaimplantátum; a chip felfogja a fényt, átalakítja árammá és ingerli a megmaradt idegsejteket, és ezáltal bizonyos fokig visszaadható a látás, az illető képes lesz tájékozódni.
– Más örökletes retinadegenerációk kezelésére is alkalmas lesz a retinaimplantátum?
– A távolabbi jövőben szóba jöhet majd a choroideremia, a csap-pálcika disztrófia; olyan kórképek, ahol a látóhártya és a látóideg épen maradt, csak a receptorsejtek károsodottak. A módszer egyelőre még kísérleti fázisban van, csak Németországban (Tübingen) végzik, azonban jövőre hazánkban (Anglia és Olaszország mellett) is elérhető lesz a műtét, most keressük az alkalmas betegeket.
– Melyek a betegkiválasztás szempontjai?
– Olyan betegek számára nyújt a szubretinális implantátum segítséget, akik retinitis pigmentosa-ban szenvednek, és a közelmúltban vesztették el a látásukat; viszonylag fiatalok és egészségesek, hiszen a műtét elég nagy megterhelés, 10-12 órát tart, altatásban. Nagyon fontos az illetők lelki hozzáállása: olyan személyek profitálhatnak ebből az eljárásból, akik képesek ezt az új módszert értelmezni, megbarátkoznak vele és megtanulják használni, mivel egészen máshogy kell majd látniuk, mint korábban.
Ha a három országra kiterjedő kísérleti fázis sikerrel jár, akkor meg lehet majd vásárolni szélesebb körben a gyártótól az eszközt, és lehetőség nyílik több páciens kezelésére is.
– Másféle retinaimplantátumok is vannak?
– Magyarországon a szubretinális implantátum lesz elérhető; ebben az esetben a retina alá ültetett chip átadja az információt a bipoláris, majd a ganglionsejteknek, amelyek a látóidegben az agy felé viszik az ingerületet. Létezik egy másik fajta implantátum is, amely nem a retina alá, hanem fölé kerül (epiretinális), azaz közvetlenül a látóideg ganglionsejtjei mellé. Ezt a fajta implantátumot Amerikában fejlesztik. A döntő különbség a kétféle implantátum között, hogy a szubretinális alkalmazással ki tudjuk használni a retina megmaradt receptorainak információfeldolgozó kapacitását.
– Milyen egyéb projektjei vannak a Bionikus Látás Központnak?
– Felkészülünk a genetikai megközelítésen alapuló technikák befogadására: felvettük a kapcsolatot azzal a filadelfiai központtal, ahol a Leber-féle kongenitális amaurózis kezelésében alkalmazzák a már említett genetikai terápiát, és szeretnénk, ha ez a kezelés is elérhető lenne Magyarországon; 10–12 ilyen betegünk van.
A genetikai megközelítéshez hasonló másik irány: próbálkozunk nem géneket, hanem a fényérzékeny anyagot bevinni a szembe, fényérzékennyé tenni olyan sejteket, amelyek eredetileg nem receptorként funkcionáltak.
Harmadik projektünk a bionikus szemüveg program, ami Roska Tamás akadémikus kezdeményezésére indult pár évvel ezelőtt (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Információs Technológiai Kar Jedlik Laboratóriuma). A bionikus szemüveg egy intelligens, moduláris készülék: a kamera érzékeli a külvilágot, majd egy másik egység közli az információt a gyengén látó személlyel – meg tudja állapítani a dolgok színét, vagy hogy ég-e lámpa valahol az illető otthonában vagy sem, az utcán felismeri a zebra helyét, elolvassa a busz számát, egy folyosón az ajtók feliratát, felismeri a bankjegyeket. A készülék az illető látássérült igényeihez lesz szabható – jelenleg intenzív fejlesztés alatt áll, a tesztkészüléket már kipróbálták látássérültek, reméljük, hamarosan szélesebb körben hozzájuthatnak a betegek.
