2021. november. 30., kedd - András.
hirdetés
hirdetés

A patogén és a védő baktériumok szerepe

Bélfertőzéseket követően kialakuló irritábilis bél szindróma

Az irritábilis bél szindrómában (IBS) szenvedők 5-32 százalékánál a krónikus betegség tüneteinek kialakulását akut bélfertőzés előzi meg. Az Old Herborn Egyetem munkacsoportja áttekintette a bélfertőzéseket követően kialakuló IBS jellemzőit. A patogén baktériumok és az egyéb triggerek a bélflóra instabilitásához vezetnek, amiből ördögi kör alakul ki, amelynek következménye a bél krónikus diszfunkciója.

A háttérben meghúzódó strukturális zavarok hiánya ellenére tartósan fennálló, komplex hasi tünetekkel jellemezhető – funkcionális – gasztrointesztinális betegségek között a leggyakoribb az irritábilis bél szindróma (IBS). Erre hasi fájdalom vagy diszkomfortérzés jellemző, továbbá a székelési szokások megváltozása. Amint azt nemrég megerősítették (J Pediatr Gastroenterol. Nutr 2012;54:446-453), az IBS az ún. bél-agy tengely (gut-brain axis; GBA) diszfunkciója miatt alakul ki. Erre utal, hogy a betegek 80%-a számol be viselkedési változásokról, többek között szorongásról, depresszióról, szomatizációról. A diagnosztizáláshoz biomarkerek nem állnak rendelkezésre, a diagnózist sokszor az egyéb kórképek kizárásával állapítják meg. Mivel a háttérben álló okot nem sikerült még egyértelművé tenni, oki kezelés sem létezik, és a tüneti kezelés pedig gyakorta nem hatékony.Mindez együtt azt jelenti, hogy az IBS igen jelentős szociális-gazdasági terhet jelent.

Az Old Herborn Egyetem munkacsoportja áttekintette a funkcionális gasztrointesztinális betegségek kialakulása és fennmaradása, továbbá a patogén és a jótékony baktériumok jelenléte közti kapcsolatok szakirodalmát. Közleményük a bélfertőzéseket követően kialakuló irritábilis bél szindrómára (post-infectious irritable bowel syndrome – PI-IBS) helyezi a fő hangsúlyt.

Kockázati tényezők

Régóta tudjuk, hogy az IBS-ben szenvedők egy részénél a krónikus betegség tüneteinek kialakulását akut bélfertőzés előzi meg. A becslések szerint akut gasztrienteritisz után a betegek 5-32 százalékánál alakul ki IBS (PI-IBS). A kórokozó leggyakrabban Campylobacter, Shigella, Salmonella vagy Escherichia coli, illetve lehet parazita vagy vírus. Kockázati tényezőt jelent a fertőzés idején fennálló egyéb krónikus betegség, a fertőzés súlyossága és bizonyos genetikai tényezők, például a baktériumok felismerését kódoló gének, vagy a citokinek termelését befolyásoló gének polimorfizmusa (részletesen lásd: World J Gastroenterol 2009;15:3591-3596). PI-IBS esetén szövettanilag a vastagbél-nyálkahártya enyhe fokú gyulladása mutatható ki, ami az akut gyulladásos válasz kialakulásában szerephet jutó gének részleges alulszabályozottságára utal. Egy 2010-ben publikált vizsgálat kimutatta, hogy a PI-IBS nyolc éven keresztül is fennállhat, és hogy a bél diszfunkcionális állapotát fenntartó tényezők továbbra sem ismertek. A figyelem napjainkban a bélflóra (mikrobiota) felé fordult, hiszen ennek központi szerepe van az immunrendszer aktiválásában, a gyulladásos folyamatban és az IBS tüneteinek alakulásában is.

A bélflóra megbomlásának következményei

Az IBS kialakulását előmozdító faktorok közé tartozik a stressz, az infekció és az antibiotikum-használat. Ezek mindegyikéről kimutatták, hogy módosítja a bélflórát. Az antibiotikumok a flóra átmeneti változását okozzák, de bizonyos esetekben ez a hatás tartósan fennállhat. A bélflóra megbomlása az IBS-re jellemző tüneteket okozza, amilyen a gyulladás aktivitás enyhe erősödése a bélnyálkahártya területén, vagy a zsigeri disztenzióra való érzékenység fokozódása, vagy a Toll4-receptorok mediálta béltranzit módosulása.

A végeredmény egy ördögi kör (lásd az ábrát): a mikrobióta diszrupciója élettani változásokat eredményez, ami viszont különféle szelekciós nyomást gyakorol a bélflórára – így jöhet létre a krónikus diszfunkció és tünetek sora. Ezt klinikai megfigyelésekkel támasztják alá: a tünetexpresszió időbeli változásával IBS-ben, vagy a mikrobióta időbeli instabilitásával. Egy 2009-es vizsgálat arra is rámutatott, hogy az egészségesek székletében megtalálható baktériumok bejuttatása késleltette az IBS tüneteinek kialakulását egy Giardia-fertőzésből felépülő betegcsoportnál (Scand J Gastroenterol 2009;44:1296-1303), ami alátámasztja, hogy a mikrobióta destabilizációjának kulcsszerepe van a PI-IBS kialakulásában.

A mikrobióta és a bél-agy tengely

Az IBS-ben szenvedők körülbelül 80 százalékánál észlelnek valamilyen pszichiátriai eltérést, például szorongást vagy depressziót. Egy újabb (2011-es) vizsgálat kimutatta, hogy a bélflóra hatással van az agyi kémiai folyamatokra és a viselkedésre (Gastroenterology 2011;141:599-609). Mindezek alapján a szerzők az intesztinális mikrobiótának a bél-agy tengelybe való integrálását javasolják. Ez ugyanis jó alap lehet a bélflóra jellemző baktériumai szerepének tisztázásához az IBS gasztrointesztinális és viselkedési (pszichiátriai) tünetei tekintetében (Nat Rev Microbiol 2012;10:735-742).

Az ördögi kör

 

1. Az IBS triggerei: fertőzés, stressz, antibiotikum-használat – a bélflóra átmenetileg instabillá válik

2. A bél élettani működésének és immun-aktivitásának változása

3. Eltérő mikrobióta jellemzők: új mikrobiális összetétel

4. A gazdaszervezet és a mikrobióta közötti kölcsönhatások instabillá válása – krónikus bélfunkció-zavar, zavart szignalizáció az agy felé

 

Az IBS mikrobióta-központú modelljének sematikus ábrázolása. A patogén baktériumok és az egyéb triggerek a bélflóra instabilitásához vezetnek, amiből ördögi kör alakul ki, egy önfenntartó folyamat, amelynek következménye a bél krónikus diszfunkciója, azaz az IBS

 

(forrás: Collins SM. The Roles of Pathogenic and Commensal Bacteria in the intestinal and behavioural manifestations of functional GI disorders. Old Herborn University Seminar Monograph 2014;107-112.)

cimkék

IBS
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Több kutatás igazolta, hogy a magasabb férfiak rövidebb életre számíthatnak, mint alacsonyabb társaik, mégsem ez a legfontosabb tényező a várható élettartamnál.