Az irritábilis bélbetegséget heti gyakorisággal visszatérő idült hasi fájdalom és széklethabitus-változás jellemzi, ami alapvetően nem a betegek élettartamát, hanem életminőségét befolyásolja. Bár Róma IV kritériumok alapján diagnosztizálható funkcionális kórformáról van szó, az orvosi gondolkodásban és a betegellátási gyakorlatban továbbra is kizárásos diagnózisként szerepel.

Kanadai kutatók egy olyan vizsgálati eljárást fejlesztettek ki, mely állításuk szerint alkalmas lehet az irritábilis bél szindróma (IBS) vizeletből történő kimutatására, illetve az alkalmazott terápiás módszerek hatásosságának monitorozására.

Az iskolai és munkahelyi erőszak – bullying és mobbing – korunk egyik legfontosabb kutatási és klinikai kezelési területe. A statisztikák szerint az elmúlt évben minden második gyermek átélt áldozatként ilyen jellegű eseményt, és a munkahelyi zaklatás területén is hasonlóak a mutatóink.

Amerikai és holland kutatók genomikai vizsgálatban vetették alá IBD-ben és IBS-ben szenvedő betegek, valamint egészséges alanyok székletmintáit, és több jelentős különbséget tártak fel.

A pszichiátria és irodalom viszonyának tisztázásához több okból is tanulsággal szolgálhat a vallomásos költészet képviselőinek pszichobiográfiai elemzése.

Az irritábilis bél szindróma minden hatodik felnőttet érinti; a PLOS One tanulmánya a régen várt biomarker felfedezéséről, a Gastroenterology cikke az eddigi legeredményesebb kezelési módszerről számol be.

Egy, a felnőtt lakosság 9-23 százalékát érintő bélbetegség kezelésében hatásos diétát fejlesztettek ki néhány évvel ezelőtt az ausztráliai Monash Egyetem kutatói.

A bélcsatorna gázösszetételének egy lenyelhető kapszula segítségével való meghatározása bizonyos kórképeken túl a különféle diéták bélműködésre kifejtett hatásáról is informál.

Bár nyilvánvalónak látszik, hogy gyomor-bélrendszeri betegségben szenvedők között gyakoribb az alvászavarok előfordulása, nem könnyű eldönteni, hogy okról vagy okozatról van-e szó: a nem megfelelő alvás lehet a gasztrointesztinális tünetek fellángolásának következménye, ugyanakkor számos gasztrointesztinális kórkép az alvási-ébrenléti ciklus megbontása révén vezethet alvászavarokhoz.

Kortikoszteroid-mentes, remisszióban levő, colitis ulcerosában szenvedő betegek esetén a MES 1-státus a relapszus kockázatának szignifikáns, háromszoros kockázatával társult, összehasonlítva MES 0 státussal, ami alátámasztja, hogy a kezelés során a MES 0 státust kell kitűzni célul a nyálkahártya-gyógyulás elérése érdekében.