2024. március. 29., péntek - Auguszta.

Áttörés Parkinson-kórban?

A Parkinson-kóros betegek egy kis csoportja számára fejlesztett gyógyszer hatékony lehet jóval több, akár valamennyi Parkinson-kóros számára is, írja a Science Translational Medicine tanulmánya, ami egy gén általános szerepét veti fel a betegség kialakulásában.

Az LLRK2 gén közreműködését eddig a Parkinson-kóros betegek 3-4%-a esetében feltételezték, azonban a University of Pittsburgh kutatónak tanulmánya szerint a Lark2-nek is hívott gén nemcsak mutált állapotban, a betegség öröklött formáiban játszik fontos szerepet, de a normál gén termékének is szignifikáns hatása lehet a betegség-csoport nagy részét kitevő, nem örökölt, ismeretlen eredetű formáiban is (Roberto Di Maioés munkatársai: LRRK2 activation in idiopathic Parkinson’s disease; Science Translational Medicine).

Timothy Greenamyre, a tanulmány utolsó szerzője nyilatkozatában kifejti: a felfedezés nagy fontossággal bír, mivel azt valószínűsíti, hogy azok a jelenleg fejlesztés alatt álló szerek, amelyeket eddig csak a Parkinson-kóros betegek 3-4%-a esetében tartottak hasznosnak, valójában az összes Parkinson-kóros számára terápiás jelentőségűek lesznek.

Fotó: archív (Copyright: <a href='https://hu.123rf.com/profile_baz066'>baz066 / 123RF Stock fotó</a>)
Fotó: archív (Copyright: baz066 / 123RF Stock fotó)

Az ismeretlen eredetű Parkinson-kór világszerte 10 millió embert érint, a hátterében a feltételezések szerint genetikai és környezeti tényezők egyaránt megtalálhatók. A Lark2 gén mutációját, ami a géntermék overexpressziója miatt a Parkinson-kóros esetek kis százalékát eredményezi, 2004-ben fedezték fel, majd hamarosan megkezdték a túltermelt fehérje elleni terápia kifejlesztését is. Mindazonáltal, a fehérje tanulmányozása meglehetősen nehéz, mondja Greenamyre, mivel csak igen kis mennyiségben van jelen a Parkinson-kór által érintett neuronokban. A probléma áthidalása érdekében Greenamyre és csapata kifejlesztettek egy molekuláris jelzőeszközt, ami a fehérjéhez kötődve mikroszkóp alatt csak abban az esetben mutat piros elszíneződést, ha a fehérje aktív. Ennek révén a kutatók képesek voltak feltárni minden olyan agysejtet, amelyekben aktív a Lark2 fehérje.

Ezt követően a kutatók olyan Parkinson-kórban elhunytak agyszöveteit elemezték, akik nem rendelkeztek Lark2 gén mutációval, és összehasonlították azokat hasonló életkorban balesetben elhunyt egészségesek agyszöveteivel. Mint kiderült, a Parkinson-kóros szövetmintákban a betegségben leginkább érintett dopamin-neuronok nagy Lark2-aktivitást mutattak, ez azonban nem volt jellemző az egészségesek agyszöveteire. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a Lark2-túlműködés nemcsak a génmutációval rendelkezők kis csoportjában, de valamennyi Parkinson-kóros esetében szerepet játszik a betegség alakításában.

A tanulmány másik fontos megállapítása szerint összefüggés van a kórképben eddig egymástól független szereplőnek tartott két protein, az alpha-synuclein és a Lark2 között (az alpha-synuclein felhalmozódása vezet a Parkinson-kór egyik fő jelének tartott struktúra, a Lewy testek kialakulásához). Egy környezeti toxin által létrehozott állatkísérletes modellben vizsgálva Greenamyre és csapata felfedezte, hogy a Lark2 aktiválódása megakadályozza a sejteket abban, hogy kiürítsék az alpha-synucleint (ezzel sikerült összekötni a Parkinson-kór egy-egy genetikai és környezeti okát is). A kutatók ezután az állatokat a fejlesztés alatt álló, Lark2-blokkoló szerrel kezelték, ami megakadályozta az alpha-synuclein felhalmozódását és a Lewy testek kialakulását.

Greenamyre elmondása szerint eredményeikre építve a közeljövőben feltárható, hogyan előzhető meg a Lark2-túlműködés következtében kialakuló neurodegeneráció, illetve mi módon aktiválják a környezeti toxinok és az oxidatív stressz a Lark2 proteint.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Könyveink