A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából
British Medical Journal – BMJ
Appendicitis, mezenteriális lymphadenitis és a későbbi fekélyes vastagbélgyulladás kockázata
2009;338:b716
Az M. Frisch vezette munkacsoport a fekélyes vastagbélgyulladás (colitis ulcerosa, CU) megjelenését tanulmányozta appendectomián átesett svéd és dán betegek (n =709 353) körében. Külön vizsgálták az appendectomiának a CU kockázatára gyakorolt hatását abban a 224 483 fős csoportban, ahol gyulladásos bélbetegségre pozitív volt a vizsgálati alanyok családi kórtörténete. Az appendectomián átesett csoportban 11,1 millió betegév alatt 1192 esetben lépett fel CU. Az appendectomia, ha a hátterében nem igazolódott gyulladás, nem csökkentette a CU kialakulásának kockázatát, ám a 20 éves kor előtt, appendicitis vagy mezenteriális lymphadenitis miatt elvégzett appendectomia szignifikás kockázatcsökkenéssel járt. Hasonló összefüggéseket találtak a pozitív családi kórtörténetű csoportban is, ahol nagyobb volt a CU átlagos kockázata: az appendectomia nem befolyásolta a kockázatot akkor, ha nem igazolódott a hátterében appendicitis, de ha igazolódott, akkor felére csökkentette azt. A szerzők következtetése: a gyermekkori appendicitis és mezenteriális lymphadenitis csökkenti a felnőttkori CU kockázatát, függetlenül a gyulladásos bélbetegség családon belüli előfordulásától. Az appendectomia önmagában nem véd a CU kialakulásával szemben.
Kismamák migrénjének összefüggése a terhesség alatti stroke-kal és érrendszeri betegségekkel az Egyesült Államokban
2009;338:b664
C. D. Bushnell és munkatársai az USA kórházi nyilvántartásai alapján 18 345 538, 2000 és 2003 közötti, terhesség alatti kórházi kezelést tekintettek át. Összesen 33 956 kismamát bocsátottak el a kórházból migrén diagnózisával (185/100 000 szülés). Összefüggést mutatott a terhesség alatti migrénnel a stroke (esélyhányados [OR]: 15,05), a szívinfarktus/egyéb szívbetegség (OR: 2,11), a tüdőembólia/vénás tromboembóliás betegség (OR: 3,23) és a hypertonia (OR: 8,61) gyakorisága, továbbá a pre-eclampsia/terhességi hypertonia (OR: 2,29), a dohányzás (OR: 2,85) és a diabetes (OR: 1,96) előfordulási aránya. Ugyanakkor a migrén nem mutatott összefüggést nem vaszkuláris kórképekkel/eseményekkel (pneumonia, transzfúziók, szülés utáni fertőzések és vérzések). Megállapítható, hogy erős a korreláció a peripartum migrén és a terhesség alatti kardiovaszkuláris események/kórképek között. Az ok-okozati összefüggések feltárásához prospektív vizsgálatokra van szükség.
The Lancet
A C-reaktív protein és az LDL-koleszterin-szint alakulása, valamint a kardiovaszkuláris események számának csökkenése rosuvastatin-kezelés megkezdése után: a JUPITER vizsglat prospektív alvizsgálata
2009;373:1175–1182
P. M. Ridker és munkatársai a JUPITER vizsgálat résztvevőinek 87%-ának bevonásával (n= 15 548) végeztek prospektív vizsgálatot annak megállapítására, hogyan hat napi 20 mg rosuvastatin (vs. placebo) a nem végzetes szívinfarktus, illetve stroke, az instabil angina miatti kórházi felvétel, az artériás revaszkularizáció gyakoriságára és a kardiovaszkuláris halálozásra az LDL-koleszterin- és a hsCRP-szint csökkenése függvényében. A követési idő maximálisan 5 év (medián: 1,9 év) volt. A rosuvastatinnal kezelt betegek közül azok, akiknek az LDL-koleszterin-szintje 1,8 mmol/l alá csökkent, 55%-kal kevesebb kardiovaszkuláris eseményt szenvedtek el, és 62%-os volt az ilyen események számának csökkenése akkor, ha a hsCRP-érték 2 mg/l alá került. Bár az egyes esetekben gyenge volt a korreláció az LDL-koleszterin- és a hsCRP-csökkenés között, a rosuvastatin-kezelés 65%-kal csökkentette a kardiovaszkuláris események számát akkor, ha mind az LDL-koleszterin-, mind a hsCRP-szint a célérték alá csökkent, de mindössze 33%-kal akkor, ha csak az egyik érték, vagy egyik sem csökkent a célérték alá. Abban a csoportban, ahol a rosuvastatin-kezelés során az LDL-koleszterin-célérték mellett a hsCRP szigorúbb (1 mg/l alatti) célértékét is elérték, 79%-os eseményszám-csökkenést tapasztaltak. A kezeléssel elért hsCRP-szint-csökkenés prediktív értékű volt a kardiovaszkuláris események száma tekintetében, függetlenül a lipidológiai végpontoktól, köztük az apolipoprotein B/apolipoprotein A1 aránytól. A vizsgálatot az AstraZeneca támogatta.
Moxifloxacin versus ethambutol a tuberculosis kezdeti kezelésében: kettős vak, véletlen besorolásos, kontrollos II. fázisú klinikai vizsgálat
2009;373:1183–1189
M. B. Conde és munkatársai egy Rio de Janeiro-i kórház tbc-s betegein végezték el a vizsgálatot. A 170 beteg isoniazidot, rifampicint és pyrazinamidot kapott a szokásos dózisban; és ezeken kívül a betegek egyik részét moxifloxacinnal (400 mg) és ethambutol-placebóval, a másik részét ethambutollal (15–20 mg/ttkg) és moxifloxacin-placebóval kezelték, heti 5 napon át, 8 hétig. Az elsődleges végpont a 8. hét végére negatívvá váló köpettenyészet volt. A moxifloxacin-csoportból 74, az ethambutol-csoportból 72 beteget vontak be az értékelésbe, a 8. hét utáni köpettenyésztés 64, illetve 61 esetben volt értékelhető. A köpettenyésztés a moxifloxacin-csoportban 59 esetben (80%), az ethambutol-csoportban 45 esetben (63%) lett negatív a 8. hét végére: a moxifloxacin szignifikánsan javította a konverziós arányt a kezelés kezdeti fázisában. A moxifloxacin-kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos eseményt nem jegyeztek föl. Az eredmények alapján indokolt annak vizsgálata, hogy moxifloxacint tartalmazó protokoll alkalmazásával rövidíthető-e a tuberculosis kezelésének időtartama.
Coronariabypass-műtét (CABG) vagy perkután coronaria-intervenció (PCI) többérbetegégben: véletlen besorolásos vizsgálatok betegenkénti adatainak kollaboratív elemzése
2009;373:1190–1197
M. A. Hlatky és munkatársai tíz vizsgálat 7812 betegének adatait elemezték. A PCI hat vizsgálatban ballonos angioplasztikával, négy vizsgálatban pőre fém sztent beültetésével történt. A követési idő alatt (medián: 5,9 év) a CABG-vel kezelt 3889 betegből 575 fő, a PCI-vel kezelt 3923 betegből 628 fő halt meg, a különbség nem szignifikáns. A cukorbeteg vizsgálati alanyokat tekintve szignifikánsan kisebb volt a halálozás a CABG-ágon, mint a PCI-ágon. A fiatalabb betegek körében a PCI, az idősebbek esetében a CABG járt kisebb halálozással: a kockázati arány (CABG vs. PCI) az 55 évesnél fiatalabb betegekre 1,25-nak, az 55–64 évesekre 0,90-nak, a legalább 65 évesekre 0,82-nak adódott.
Journal of American Medical Association (JAMA)
Az egészségügyi és egyéb ellátási költségek alakulása súlyos alkoholproblémával küzdő, tartósan hajléktalan személyek lakhatásának megoldása előtt és után
2009;301(13):1349-1357
M. E. Larimer és munkatársai felmérték, hogy a Seattle-ben (Washington) élő, a Housing First program keretében lakáshoz juttatott hajléktalanok (n=95) körében hogyan alakult az egészségügyi és egyéb szolgáltatások igénybevétele a kontrollcsoporthoz képest (n=39), melynek tagjai még nem kaptak lakást (várólistán voltak). A Housing First programban részt vevő hajléktalanok ellátására a vizsgálatot megelőző évben összesen 8 175 922 USA-dollár közpénzt költöttek: személyenként havi 4066 dollárt (medián). A havi kiadások mediánja 6, illetve 12 hónappal a hajléktalan státus megszűnése után már csak 1492, illetve 958 dollár volt. A lakással kapcsolatos kiadásokat is figyelembe véve a Housing First program résztvevőinek ellátására közpénzekből átlagosan havi 2449 dollárt kellett költeni. A jelen felmérésben szereplő, egészségügyi és szociális ellátásra nagymértékben rászoruló hajléktalanok lakáshoz juttatása 6 hónap átlagában az ellátási költségek jelentős csökkenését vonta maga után.
New England Journal of Medecine – NEJM
HPV-szűrés a méhnyakrák felderítésére India mezőgazdasági területein
2009;360:1385–1394
R. Sankaranarayanan és munkatársai Osmanabad körzetében 52 falucsoportot véletlenszerűen négy részre osztottak: 13-13 falucsoportban az egészséges, 30–59 éves nők (vizsgálati típusonként több mint 30 000 fő) humán papilloma vírus (HPV) kimutatására szolgáló teszten, citológiai vizsgálaton vagy ecetsavas vizuális méhnyakvizsgálaton (VIA) estek át, illetve a szokásos ellátásban részesültek (kontrollcsoport). Pozitív lelet esetén kolposzkópiát és célzott biopsziát végeztek, a rákelőző elváltozásokat és a carcinomákat megfelelően kezelték. A HPV-teszttel vizsgált falvakban 127 méhnyakrákot diagnosztizáltak, ebből 39 volt legalább II. stádiumú, és 34 nő halt meg méhnyakrákban. A kontrollként szolgáló falvakban 118 méhnyakrákból 82 bizonyult előrehaladott stádiumúnak, és 64 nő halt meg méhnyakrákban. A citológiai vizsgálat és a VIA nem csökkentette szignifikánsan az előrehaladott stádiumú esetek és a halálesetek számát a kontrollcsoporthoz képest. A szerzők következtetése szerint forráshiányos környezetben egyszeri HPV-szűréssel szignifikánsan csökkenthető az előrehaladott stádiumú méhnyakrákok száma és a cervix carcinomával összefüggő halálozás.
A rosuvastatin hatása hemodialízis-kezelés alatt álló betegek kardiovaszkuláris eseményeire (AURORA vizsgálat)
2009;360:1395–1407
A prospektív, multicentrikus, véletlen besorolásos, kettős vak vizsgálatban 2776 50–80 éves, tartós hemodialízis alatt álló beteg vett részt. Az egyik betegcsoport napi 10 mg rosuvastatint, a másik placebót kapott. A kombinált elsődleges végpont a kardiovaszkuláris haláleseteket, valamint a nem végzetes szívinfarktust és stroke-ot foglalta magába. A másodlagos végpontkat az összesített halálozás és az egyes kardiális, illetve vaszkuláris események alkották. Három havi rosuvastatin-kezelés hatására az LDL-koleszterin-szint (átlag: 2,6 mmol/l) átlagosan 48%-kal csökkent. A követési idő (medián: 3,8 év) alatt a kezelt csoportból 396-an, a placebocsoportból 408-an érték el az elsődleges végpontot, a különbség nem szignifikáns. A rosuvastatin nem hatott értékelhetően az elsődleges végpont egyes összetevőire és az összesített halálozásra sem.
Áttétes colorectalis rák kezdeti kezelése cetuximabbal és kemoterápiával
2009;360:1408–1417
E. van Cutsem és munkatársai 599-599, áttétes, EGFR-pozitív colorectalis rákban szenvedő beteget cetuximabbal és a FOLFIRI protokollal (irinotecan + fluorouracil + leucovorin) vagy csak a FOLFIRI protokollal kezeltek, s összefüggést kerestek a cetuximab hatása és a KRAS gén mutációinak előfordulása között. Az elsődleges kimeneteli változó a progressziómentes túlélés volt. A két csoport progressziómentes túlélésének kockázati aránya (0,85) a cetuximab + FOLFIRI kezelés csekély, de szignifikáns előnyét jelezte. Az összesített túlélésben nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között. A kezelés módja és a KRAS mutációs státus szignifikánsan befolyásolta a tumorválaszt, de nem mutatott szignifikáns összefüggést a progressziómentes túléléssel és az összesített túléléssel. A vad típusú KRAS gént hordozó tumorok esetében a cetuximab hozzáadása a kezeléshez nagyobb mértékben javította a progressziómentes túlélést (kockázati arány: 0,68). A cetuximabbal is kezelt csoportban 3. vagy 4. fokozatú nemkívánatos hatásként bőrreakciók, infúzióval kapcsolatos reakciók és hasmenés léptek fel. Megállapítható, hogy az első vonalbeli kezelés során a FOLFIRI protokollhoz hozzáadott cetuximab gátolta az áttétes colorectalis rák progresszióját, de a kedvező hatás csak a vad típusú KRAS gént hordozó tumorok esetében jelentkezett.
Medical Online
