hirdetés
2021. április. 21., szerda - Konrád.

Gyógyszerészek bevonása a COPD-s betegek inhalációs eszközhasználatának oktatásába

A szervezett gondozás eredményei a betegség kontrolljában és a terápiahűség tekintetében

A jól képzett gyógyszerészek jelentősen segíthetik a tüdőgyógyászokat a betegoktatásban, és ezzel közvetve a felírt terápia optimális betartásában. Különösen nagy jelentőségű a rendszeres, ismétlődő és didaktikus eszközhasználat-oktatás, ami egyúttal rögzíti a betegben a fenntartó kezelés tartós és előírásnak megfelelő gyakoriságú használatát is. 

A COPD jelentős kiadásokkal járó egészségügyi problémát jelent mind előfordulási gyakorisága, mind a betegek folyamatosan romló életminősége és a magasabb halálozási rátája miatt. A betegség kezelésében a dohányzásról leszoktatás mellett az inhalációs gyógyszereket alkalmazó fenntartó kezelés meghatározó fontosságú. A közelmúltban publikált nagy klinikai vizsgálatok alapján a gyógyszeres kezelés lassíthatja a betegség progresszióját és javíthatja a betegek túlélési esélyeit is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy számos COPD-s beteg nem ragaszkodik kellő mértékben az elrendelt kezeléséhez, akár 60%-ot is elért egyes vizsgálatokban az ilyen betegek aránya. Ezenkívül számos beteg, ha az előírás szerinti gyakorisággal inhalálja is a fenntartó gyógyszerét, a belégző eszköz nem megfelelő használata miatt nem élvezi a fenntartó kezelés biztosította terápiás hatást. Ezek a problémák egy a közelmúltban megjelent vizsgálat szerint a terápiához bármely fenti okból nem megfelelő mértékben ragaszkodó betegek halálozási kockázatát a terápiához hű betegekhez képest a kétszeresére növeli.  Kevéssé vizsgálták eddig azonban azt a kérdést, hogyan lehetne jelentősen javítani a  fenntartó inhalációs kezeléshez való ragaszkodását.

A cikket jegyző japán munkacsoport 2007-ben alapította meg a NEPPIT együttműködést („A Network system for Providing  Proper Inhalation Technique” azaz a megfelelő inhalációs technikát elősegítő hálózat). Ennek keretein belül a közforgalmi gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek számára dolgoztak ki egy képzési programot, melynek alapján később a gyógyszerészek módszeresen és ismétlődően oktatták eredetileg asthma bronchiáléban szenvedő betegeket a belégző készülékek megfelelő és rendszeres használatára. A négyéves követés során az együttműködő gyógyszertárakban 30%-kal nőtt az információs anyagok utánrendelése, a résztvevő gyógyszerészek háromszor gyakrabban végeztek ilyen témájú betegoktatást, hasonlóan 30%-kal nőtt a résztvevő gyógyszerészek száma. Ennek eredményeként a javuló gyógyszerhasználatnak (gyakoriság és technika) köszönhetően harmadával csökkent az így oktatott betegek körében az asthma exacerbációk száma, és 60%-kal csökkent a sürgősségi ellátást igénylő állapotrosszabodások előfordulása.  Az itt közölt újabb vizsgálatuk a COPD-s betegek csoportjában elemezte a fenti rendszer hatékonyságát a betegek terápiahűsége és a betegség kontrollja vonatkozásában.

A vizsgálatba azokat a betegeket vonták be, akik legalább 10 éve dohányoztak, rendszeresen gondozták őket (1-3 havonta) az együttműködést koordináló kórház tüdőgyógyászati ambulanciáján. A bevonás feltétele volt továbbá, hogy tüdőgyógyász diagnosztizálta COPD-jüket (GOLD kritériumok alapján) és rendelte el inhalációs fenntartó kezelésüket (legalább 1 éve), ami az elmúlt 3 hónapban nem változott. A vizsgálatban 81 gyógyszertár vett részt Osaka északi részében. A program keretein belül minden résztvevő gyógyszerész a COPD kórélettanáról és a kezelésére alkalmazott inhalatív gyógyszerekről nyújtott általános információk mellett célzott oktatásban részesült a megfelelő inhalációs eszközhasználatról előadások, szerepjátékok segítségével, valamint minden egyes felírható belégző eszköz használatának gyakorlásával. A résztvevők rendelkezésére bocsátottak gyakorlóeszközöket, nyomtatott  információs anyagokat és minden egyes eszköz helyes alkalmazására vonatkozó kérdéslistákat.  Az oktatást követően a sikeres vizsgázókat minősített és regisztrált oktató gyógyszerészekként tartották nyilván, a patika pedig szintén referenciapatika megjelölést nyert el. A rendszerben kétévente meg kellett újítani a minősítésüket.

A részt vevő betegek betegkönyvecskét kaptak, amelyben a leggyakoribb kérdések mellett a helyes eszközhasználat instrukciói szerepeltek. A gondozó tüdőgyógyászok a vizitek során emlékeztették betegeiket, hogy a gyógyszerkiváltáskor mutassák meg a dokumentumot a gyógyszert kiadó gyógyszerésznek, aki ismételten gyakorolta a beteggel legalább félévente a belégzős eszköz megfelelő használatát.  A betegek kérdőíven számoltak be a két vizit közötti gyógyszerszedéséről, ahol rákérdeztek, hogy az elmúlt 3 hónapban volt-e problémájuk a belégző eszközzel, volt-e rá példa, hogy elfelejtették használni a gyógyszert, leálltak-e a gyógyszer használatával, illetve ritkábban használták-e az előírtnál, mert olyan jól érezték magukat. A kérdőívben elért magasabb pontszám a megbízhatóbb gyógyszerszedést jelezte. A kérdőív kitöltését követően a Szt. György Kórház Légzőszervi Betegek Kérdőívét (SGQR) is kitöltötték a betegek. A lezajlott akut exacerbációk gyakoriságáról a megelőző 12 hónapban a beteg dokumentációjából nyertek információt.

A résztvevő betegek közel 60 %-a adott értékelhető kérdőívet. A COPD akut exacerbációk kialakulása jelentősen csökkent a négy év során (1,5-ről 0,8/évre) és szignifikánsan nőtt a betegek előírásnak megfelelő inhalációs gyógyszerhasználata, de nem változott jelentősen a betegségükkel kapcsolatos életminőségük az SGQR alapján.

A NEPPIT rendszer segítségével a vizsgálat 4 éve során a részt vevő kis betegszámú csoportban szignifikánsan lehetett javítani a betegek gyógyszerhasználatát és csökkenteni az akut exacerbációk kialakulásának valószínűségét.  A jól képzett gyógyszerészek jelentősen segíthetik a tüdőgyógyászok munkáját a betegoktatásban és ezzel közvetve a felírt terápia optimális betartásában. Ebben különösen nagy jelentőségű a rendszeres, ismétlődő és didaktikus eszközhasználat oktatás, ami egyúttal rögzíti a betegben a fenntartó kezelés tartós és előírásnak megfelelő gyakoriságú használatát is. 

(Forrás: M. Takamura, K. Mitsui, M. Ido et al, International Journal of COPD 2013,8:239-244)

Dr. Tolnay Edina
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés