hirdetés
2021. április. 20., kedd - Tivadar.

A bétablokkoló kezelés hatása a COPD akut exacerbációjára

A COPD-ben és kardiovaszkuláris megbetegedésben egyidejűleg szenvedő betegek nagyon gyakran egyáltalán nem vagy nem megfelelő dózisban kapják a bétablokkolókat, pedig a megfelelő indikációjú kezelés jelentősen csökkentheti az akut exacerbációk kialakulásának esélyét.

A krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél a vizsgálatok szerint nem ritka társbetegségek a kardiovaszkuláris megbetegedések. A felmérések szerint 8-27%-uk szenved krónikus szívelégtelenségben (CHF), 15-25%-uk ischaemiás koronáriabetegségben (CAD), melyek jelentősen tovább ronthatják a COPD-s beteg életkilátásait. Jóllehet közismert tény és a nemzetközi terápiás ajánlások sarokköve, hogy a bétablokkolók alkalmazása jelentősen javítja a CHF-es és CAD-os betegek várható túlélését, mégis a COPD-ben és kardiovaszkuláris megbetegedésben egyidejűleg szenvedő betegek nagyon gyakran egyáltalán nem vagy nem megfelelő dózisban kapják ezeket a gyógyszereket. Az alább ismertetett spanyol vizsgálatban arra kerestek választ a szerzők, vajon mennyire felel meg a terápiás ajánlásoknak a mindennapokban a COPD-s betegek bétablokkoló kezelése, illetve befolyásolja-e a bétablokkoló alkalmazása a betegek akut exacerbációinak gyakoriságát (több mint évi 2 AE) vagy súlyosságát (sürgősségi ellátás).

A 2012 májusától 2013 májusáig tartó retrsopektív vizsgálatban olyan COPD-s betegeket vontak be, akiknél legalább egy éve ismert volt a bétablokkoló kezelést indokoló társdiagnózis (CHF 40% alatti ejekciós frakcióval, akut miokardiális infarktus az anamnézisben) és ugyanakkor nem volt abszolút kontraindikációja a kezelésnek.  Mint például: 60/min alatti szívfrekvencia, hypotónia, szignifikáns ödémaképződés, perifériás hypoperfúzió jelei, II vagy III fokú AV-blokk, súlyos bronchospazmus, nyugalmi fájdalommal járó perifériás verőérbetegség.

 A vizsgálatba nem vonhattak be interstitialis tüdőbetegségben, tüdődaganatban vagy asthma bronchialéban szenvedőket. Párhuzamosan vizsgálták a COPD-ben nem szenvedő CAD-ban vagy CHF-ben szenvedők csoportját a bétablokkoló kezelés vonatkozásában, ugyanazokban a centrumokban a gondozó kardiológusok ambuláns betegei közül toborozva őket. A betegek dokumentációjából rögzítették a spirometriás értékeket, szívfrekvenciát az EKG alapján, az ejekciós frakciót a szívultrahang alapján, valamint a hemoglobinértéket. A gyógyszereket a betegek elmondása illetve a rendelkezésre álló dokumentációjuk szerint jegyezték fel. Összesen 256 COPD-s és 101 nem COPD-s beteg adatait elemezték. A COPD-s betegek valamivel idősebbek voltak és gyakrabban túlsúlyosak, többen voltak férfiak, hosszabb dohányzási anamnézissel, s nagyobb arányban volt a szívelégtelenség a bétablokkoló kezelés indikációja körükben. A két csoportban hasonló arányban fordult elő diabetes és hypertónia, míg a dyslipidaemia a nem COPD-s betegcsoportban volt gyakoribb.

A COPD-s betegek mindösszes 58%-a részesült bétablokkoló kezelésben, szemben a kontrollcsoportban dokumentált 97%-kal, körükben gyakrabban alkalmazták a kalciumcsatornablokkolókat (38 vs. 22%), azonban más szívgyógyszer vonatkozásában nem mutatkozott számottevő különbség a két betegcsoportot illetően. Nem volt különbség a kardioszelektív bétablokkolók alkalmazását illetően. A COPD-s betegek körében a rosszabb kardiális funkciójú betegek kaptak gyakrabban bétablokkolókat, meglepő módon, ugyanezen betegek mégis kevésbé voltak tünetesek és kevesebb akut exacerbációjuk volt a megelőző évben, mint a bétablokkoló kezelésben nem részesült COPD-s betegeknek. Ugyanezen betegek kevesebb hosszú (LABA) és ultrahosszú hatású (Ultra LABA) bétaagonista kezelést kaptak egyidejűleg, hasonlóan a fix kombinációjú LABA/ICS és a LAMA (hosszú hatású muszkarinantagonista) kezelés is ritkább volt körükben, mint a bétablokkolóval nem kezelt COPD-sek esetében. Ennek ellenére a bétablokkolóval kezelt betegeknél szignifikánsabban ritkábban fordult elő kettőnél több, vagy sürgősségi ellátásra szoruló súlyos akut exacerbáció a vizsgálat ideje alatt.

A megfelelő indikációjú bétablokkoló kezelés tehát jelentősen csökkentheti az akut exacerbációk kialakulásának esélyét a COPD-ben és kardiovaszkuláris betegségben egyidejűleg szenvedők körében, melyet több, korábbi retrospektív vizsgálat eredménye is alátámasztani látszik. Szintén nagy jelentőségű lenne annak a prospektív vizsgálata is, vajon a szívelégtelenségben és/vagy CAD-ban is szenvedő COPD-s betegek vonatkozásában rejtenek-e speciális kockázatokat a különböző hörgtágító fenntartó kezelések (LABA, LABA/ICS, Ultra-LABA, LAMA) önmagukban vagy a kardiovaszkuláris kezelésekkel egyidejűleg.

A vizsgálat szerint Spanyolországban a COPD-s és kardiovaszkuláris betegségben egyidőben szenvedők az ajánlásoknál lényegesen ritkábban részesültek bétablokkoló kezelésben. A bétablokkoló kezelés ugyanakkor kedvező irányba befolyásolta a COPD lefolyását: a betegek kevésbé szenvedtek tüneteiktől és ritkábban exacerbáltak, mint a bétablokkoló kezelésben nem részesülő társaik.

(Forrás: Respiratory Medicine 2014, 108:737-744)

Dr. Tolnay Edina
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés