A beszállító magányossága – Válasz dr. Fendler Judit véleménycikkére
Dr. Fendler Judit, az SZTE kancellárjának véleménycikke téves vagy hibás adatokból kiindulva von le következtetéseket egy máskülönben fontos szakmai vitában: szükséges-e, és ha igen, mely szolgáltatásokat kiszervezni külső beszállítóknak az állami egészségügyi intézményeknél. A kancellár a takarítás költségeire hivatkozva azt állítja, hogy a házon belül szervezett takarítás 60 százalékkal olcsóbb a kórháznak a külső szolgáltató, nevezetesen a B+N Magyarország Kft. által kínált díjakhoz képest.
A kancellár a téves végkövetkeztetését az SZTE saját adatai, és a KEF-en keresztül igénybe vehető központi árak összehasonlításából vonja le, ám az adatok már első látásra sem stimmelnek. A kancellár állítása szerint 2025-ben az SZTE 1,71 milliárd forintot fordított takarításra, amit 300 bejelentett alkalmazottal végeztek. A 2025-ös minimálbér szuperbruttó költségét (328 604 Ft) alapul véve 300 fő bérköltsége 1,382 milliárd forint, ám akkor mindenki minimálbéren dolgozik, nincs éjszakai takarítás (amelynek magasabb a bérigénye), nincs hétvégi és ünnepnapi pótlék, nincsenek műszakvezetők, akiknek magasabb a bére, és nincs „tartalék” a rendszerben, olyan munkavállaló, aki akkor áll be, ha valamelyik másik munkavállaló lebetegszik vagy szabadságra megy. Könnyen belátható: kizárt, hogy az SZTE 1,71 milliárd forintból végeztette 2025-ben a takarítást, minden munkavállalóval kapcsolatos bér, járulék és egyéb felmerülő költség figyelembevételével. A kancellár asszony által megadott költség 300 minimálbérre bejelentett fő mellett, feltételezve azt, hogy a munkavállalók között senki sem kap vezetői fizetést, és mindenki megkapja a törvényileg előírt éjszakai és hétvégi pótlékot, azt sejteti, hogy az intézmény egyéb takarításhoz kapcsolódó költségei, és a létesítményüzemeltetés rejtett költségei, mint például toborzás, bérszámfejtés, munkaügy és egyéb adminisztrációs és kapcsolódó költségek (pl. felelősség- és vagyonbiztosítás), a kórházi takarítások kívüli más költséghelyre lettek elszámolva. Ez azonban nem jelenti azt, hogy – ahogy a kancellár is kiemelte véleménycikkében – például a megfeszített HR-munka költsége ne terhelné az intézmény fenntartóját, jelen esetben a Magyar Államot.
Több évnyi tapasztalatunkból kiindulva, az SZTE méretét, 130 000 m2-t alapul véve, átlagos kockázati besorolással számolva, a szakmai előírásoknak megfelelően, a KEF szerződések során is alkalmazott higiéniai eljárásokkal és eszközökkel (például impregnált, színkódos törlőkendők és mopok), a 300 takarító mellett 20 ügyeletes takarítóval, 3 csoportvezetővel és egy állandó higiénikus szakértővel kalkulálva, vállalatunk körülbelül nettó 2 milliárd Ft/év összegért végezné el a feladatokat. Ebben az összegben benne van a 324 ember járuléka mellett a munkavállalók oltásának költsége, a kötelező üzemorvosi vizsgálat költsége, a munkaruha, a takarításhoz szükséges eszközök és vegyszerek beszerzése, az ügyeleti díjak, valamint az egyéb költségek is, mint például a HR, a bérszámfejtés, a beszerzés, a logisztika stb. Ez az összeg a napi takarítás mellett tartalmazza a szokásos évi egyszeri nagytakarítást is az ehhez szükséges plusz létszám biztosításával.
Természetesen ez az összeg kórházanként és műszaki tartalmanként változó, hiszen minden kórház egyedi paraméterekkel (eltérő alapterület és épületszám, eltérő számú és méretű kockázati besorolással rendelkező területek, mint például a műtők) rendelkezik. A szülészeteken, a műtőkben és az SBO-n speciális higiéniai feladatokat kell ellátni, ami dedikált kollégákat és akár 24/7 készenlétet is igényelhet. Ahol nagyobb a betegforgalom, gyakrabban lehet szükség a takarításra, illetve vannak intézmények, amelyekben speciális feladatok, például üvegkupolák tisztítása is beletartozik a szerződésben foglaltakba, így ennek megfelelően az árak is eltérhetnek.
Jól mutatja ezen részfeladatok fontosságát a kancellár árulkodó mondata: „az induláskor a szükséges mintegy 300 fő helyett körülbelül 250 dolgozó állt rendelkezésre, a létszámot másfél-két év alatt sikerült rendezni” = vagyis a minimálisan szükséges 324 fős alkalmazotti létszám biztosítása nagyon komoly HR-tudást és -munkát (és költséget) feltételez, és ennek hiánya az SZTE-n azt eredményezte, hogy az előírtaknál jóval kevesebben végezték a takarítást a klinikákon két éven keresztül. Ez a mulasztás egy beszállító esetén súlyos szerződésszegésnek minősülne, kötbérrel sújtanák, nem beszélve az ebből fakadó kockázatokból (kórházi fertőzések, ellátásbiztonság stb.).
Kancellár asszony azt is nehezményezte, hogy a KEF-fel kötött keretszerződés ÁFA-terhet von maga után. Az azonban köztudomású, hogy az ÁFÁ-t a szerződött fél – jelen esetben a B+N Magyarország Kft. – az államnak havonta köteles befizetni a kiállított számlák után. Még akkor is, ha a számla kifizetése - jelen esetben az állam oldaláról – még nem történt meg. A kórházak adósságállománya, tartozása a beszállítóknak és azok alvállalkozóinak évtizedek óta súlyos probléma, amely minden évben újratermelődik. Szomorú, hogy ezzel kapcsolatban a kancellár cikkében a kiszervezés előnyének nevezi azt, hogy „a külső szolgáltató felé lehetett tartozni.”
Mindebből arra lehet következtetni, hogy ebben a szektorban a magánszolgáltatóknak arra is fel kell készülniük, hogy hosszú hónapokig kell hitelezniük az államot, miközben a költségeket (munkabér, járulék, adó) az alkalmazottaknak és az alvállalkozóinknak határidőre ki kell fizetni. Ez a finanszírozási kényszer is megdrágítja a rendszer működését. Amikor a „kiszervezés versus házon belül szervezés” kérdését elemezzük, mindezt a rengeteg tényezőt és változót együtt kell figyelembe vennünk, ami egy valódi szakmai vita kiindulópontja lehet.
