1-es típusú diabétesz: Több figyelmet a nőkre és a gyerekre!
A súlyos gyermekkori életesemények megháromszorozzák az 1-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát; az 1-es típusú diabéteszben szenvedő nők nagyobb eséllyel szenvednek kardiovaszkuláris betegségben, mint a férfiak, és a bármilyen okból bekövetkező halál többletkockázata is magasabb a körükben.
A Diabetologia című szaklapban jelent meg az első olyan populációs alapú prospektív vizsgálat, amely a gyermekek első 14 életévében bekövetkező pszichológiai stressz és az 1-es típusú diabétesz (T1D) kialakulásának kockázata közötti összefüggést vizsgálta. Az eredmények szerint a súlyos gyermekkori életesemények – halál vagy betegség a családban, válás vagy különélés, egy új gyermek vagy felnőtt érkezése/beépülése a családba, családi konfliktusok – megháromszorozzák a diabétesz kialakulásának esélyét.
A T1D okai ismeretlenek, azonban genetikai és környezeti tényezők (vírusinfekció, táplálási szokások a csecsemőkorban, nagy születési súly, nagy korai testsúlygyarapodás) egyaránt közrejátszhatnak kialakulásában, nyilatkozta a tanulmány - Experience of a serious life event increases the risk for childhood type 1 diabetes: the ABIS population-based prospective cohort study - első szerzője, Maria Nygren. Mivel a legtöbb országban nő a T1D incidenciája a kisgyermekek körében (1989 óta évente 3%-os a T1D incidencia-növekedése a 14 éven aluliak körében), egyre komolyabban foglalkoznak a kialakulásában közreműködő környezeti faktorok kutatásával.
A svéd kutatók 10.495, 1997 és 1999 között született kisgyermeket és családjaikat vizsgáltak; a gyermekek a vizsgálat kezdetekor nem szenvedtek T1D-ben, azonban közülük 58-nál 14 éves korukig kialakult a betegség. A családot érő pszichológiai stressz, a szülői aggodalmak és a kapott szociális támogatás felmérése érdekében a gyermekek 2 és 14 éves kora között a családok 4 alkalommal vettek részt kérdőíves vizsgálatban. A kapott adatokat korrigálták a genetikai predispozíció, a születési súly, a szülők iskolai végzettsége és az anya munkaidejének beszámításával; az eredmény szerint a súlyos gyermekkori életesemények megháromszorozzák az 1-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát. A súlyos gyermekkori életesemények hatása a T1D-kockázat növelésében nagyságrendileg hasonló a születési súly, a csecsemő táplálásának mikéntje vagy az enterovírus-fertőzés befolyásának méretéhez. A genetikai predispozíció szerepe négyszerese a súlyos életeseményekének: ha a gyermek első fokú rokonai között T1D-ben szenvedő volt, az 12-szeresre növelte a gyermek T1D-vel kapcsolatos rizikóját.
A tanulmány szerzői szerint a súlyos életesemények T1D-rizikót növelő hatását a béta sejt stressz hipotézis magyarázhatja: a súlyos életesemény által okozott stressz következtében megnő a vér kortizon-szintje, nő az inzulin-igény és az inzulin-rezisztencia, illetve az is elképzelhető, hogy az immunrendszer általános egyensúlyvesztése következik be. Mivel a súlyos életesemények nem kerülhetők el, a kutatók hangsúlyozzák a nehéz élethelyzetben lévő családok megfelelő támogatásának fontosságát, hogy legalább a súlyos életesemények orvosi következményei elkerülhetők legyenek.
A nők veszélyeztetettebbek
Egy, a The Lancet Diabetes & Endocrinology-ban megjelent áttekintő tanulmány szerint az 1-es típusú diabéteszben szenvedő nők körében 40%-kal nagyobb a bármilyen okból bekövetkező halál esélye, és kétszeres a kardiovaszkuláris betegség miatti elhalálozás kockázata, mint a hasonló betegségben szenvedő férfiak esetén (Risk of all-cause mortality and vascular events in women versus men with type 1 diabetes: a systematic review and meta-analysis). Rachel Huxley és munkatársai áttekintették a témában az elmúlt 50 évben megjelent tanulmányokat, és több mint 200.000 T1D-ben szenvedő beteg adataiból vonták le a következtetéseket, így pl. az is kiderült, hogy a nők körében 37%-kal nagyobb az agyvérzés kockázata, és a nők 44%-kal nagyobb eséllyel halnak meg vesebetegségben. A kutatók egyik nem esetében sem találtak összefüggést a T1D és a rákkockázat között.
A tanulmány szerzői szerint nők körében rosszabb a glikémiás kontroll és nehezebb a megfelelő inzulin-menedzsment biztosítása, és a nemkívánatos eseményekben tapasztalható nemek közötti különbség arra hívja fel a figyelmet, hogy a T1D-ben szenvedő nőbetegek gondozására a jelenleginél jóval nagyobb erőfeszítést kell fordítani.
