Tudomány
Viszketésérzetre szakosodott idegsejteket találtak
A viszketésért felelős idegsejteket azonosítottak amerikai és kínai kutatók, amiről a Science tudományos folyóiratban számoltak be. A felfedezés számos, vakarózásra ingerlő bőrproblémára hozhatja meg a jobb kezelést
Korábban azt feltételezték, hogy a viszketés és a fájdalom érzete szoros kapcsolatban áll, a kutatók azonban olyan idegsejteket találtak egerekben, amelyek csak a viszketés érzetét továbbítják.
Az amerikai Washingtoni Egyetem és a kínai Pekingi Egyetem kutatói viszketésmentes egereket hoztak létre azáltal, hogy elpusztították viszketésspecifikus neuronjaikat. „A megállapításnak nagyon fontos terápiás következményei vannak” – mondta a Zhou-Feng Chen, a Washingtoni Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője.
Ezek a bizonyos idegsejtek alapvetően fontosak a viszketés érzetéhez, ám nem szükségesek a fájdalomérzethez, ami azt jelenti, hogy a sejtek több, viszketésre szakosodott receptort tartalmaznak, vagy olyan jelzőmolekulát bocsátanak ki, amelyek egy krónikus viszketés elleni terápia célpontjai lehetnek. Ekcéma, pszoriázis, allergiák és fertőzések válthatnak ki egyebek közt krónikus, már-már leküzdhetetlen viszketést. A legkülönfélébb kezelések, melyek ma rendelkezésre állnak a vakarózás elkerülésére, csak részleges eredményt érnek el.
2007-ben azonosították a kutatók az úgynevezett gasztrinkibocsátó peptidreceptort (GRPR), melynek génje a gerincagyban aktív. Erről azonban nem tudhattuk biztosan, hogy csak a viszketéssel kapcsolatos, avagy a fájdalomérzetért is felelős – magyarázta Chen. Ezért a kutatók egy, a receptorhoz kötődő toxin segítségével elpusztították azokat az idegsejteket az egerekben, melyekben a GRPR aktív volt. A kezelt állatok ezután éreztek fájdalmat, ám ha viszketést kiváltó hatásoknak tették ki őket, nem vakaróztak.
„Ez váratlan és meghökkentő eredmény, mert azt jelzi, hogy létezik egy viszketésre szakosodott idegi útvonal a gerincagyban” – emelte ki Chen.
A kutatók kimutatták, hogy ezek a GRPR idegsejtek fontosak a viszketés érzeténél, ám nem fontosak a fájdalomérzet szempontjából – ennél többet azonban egyelőre nem tudnak róluk, ezért folytatják tanulmányozásukat.
MTI
