Vissza a kómából

A legtöbbször baleset következtében kialakult tartós eszméletlenség kétségbeejtő, súlyos állapot. Az olykor időlegesen visszatérő tudati válaszok pontos besorolása orvosi szempontból sem könnyű. A tartósan eszméletlen betegek ún. vegetatív állapotban vannak, azaz csak életfunkcióik, a légzés, kiválasztás szervei működnek, a reflexek kiválthatók.

A kritikus állapot súlyossági fokozatainak meghatározása a kezelés és életkilátások szempontjából elengedhetetlen. A „vegetatív állapot” (vegetative state – VS) megjelölés a teljes tudattalanságot jelenti, a „minimális tudat” stádiumában (minimally consicous state – MSC) a beteg fájdalmat érez és jelez, bizonyos határig emocionális reakciói is vannak, és igen korlátozott mértékben a környezetével is kommunikál.

Bár a tudati jelek megállapítására kómás betegeken korábbról ismert diagnosztikus rendszerek használatosak, 2002-ben Joseph Giacino neuropszichológus és munkacsoportja a John Fitzgerald Kennedy Johnson Rehabilitációs Intézetben, New Jersey-ben olyan speciális, módosított diagnosztikus módszert dolgozott ki, ami az agyműködés helyreállásának jeleit a „minimális tudat” állapotán belül pontosítja (Coma Recovery Scale Revised – CRS-R).

A Giaciono és munkatársai által kidolgozott skála 6 alskálából áll, amelyek összesen 23 egységet tartalmaznak. Külön--külön mérik fel a hallási, látási, mozgási, szájmozgatási, kommunikációs képességeket és az éberségi szintet (arousal). Az alskálák hierarchikusan szervezettek: egymás után becsülik fel az agytörzsi, a kéregalatti és az agykérgi funkciók épségét. A legalacsonyabb szint minden alskálán belül a reflexes válasz, a legmagasabb pedig a tudatos viselkedés. A skálákon kapott pontszámok a specifikus érzékszervi ingerekre adott viselkedéses válaszoktól függnek, és a pontozás standardizálva van. Az eljárás tehát munkaigényes, számos mozzanatból áll és a vizsgálatot gyakran kell ismételni.

Caroline Schnakers kómakutató a belgiumi Liege egyetemén Giacino professzor munkacsoportjával közösen, az említett módszer felhasználásával 44, teljesen tudattalannak tartott beteget vizsgált meg, és a betegek 41 százalékában találta azt, hogy a korábbi diagnózissal szemben e betegeknek mégis vannak tudati jelei.

A CRS-R módszernek vannak hibái, Giacino professzor szerint is lehetőséget teremt a „túldiagnosztizálásra”, de a korábbiaknál nagyobb pontossága kétségtelen. John Whyte, a philadelphiai Moss Rehabilitációs Intézet vezető kutatója úgy véli, az orvosok általában  inkább a betegek túlélésére és az ezt elősegítő kezelésre koncentrálnak, mint a tudatállapot kérdéseire. Dr. Dénes Zoltán, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet koponya-agysérültek osztályának vezető főorvosa elmondta: osztályán az elmúlt 30 évben többezer agysérültet, ezen belül többszáz kómás beteget kezeltek. A tudati állapot megfigyelése minden egyes esetben ugyanúgy hangsúlyos, mint az életfunkciók monitorozása. John Whyte vélekedése, hogy a kérdésben „ideje riadót fújni”, dr. Dénes főorvos szerint nem helytálló. Igaz, a tudat helyreállását nyomon követni csakugyan nagy szakmai tapasztalatot igényel, de ezt senki sem hanyagolja el.

Időről időre nyilvánosságot kap a sajtóban egy-egy szomorú eset, ahol – bár a szakemberek kételkednek – a közeli hozzátartozó, aki sok időt tölt a beteggel,  biztonsággal állítja, igenis a beteg sok mindent megért, jelzéseket ad, mosolyog, olykor dühöng, azaz vannak tudati jelek. Ennek megítélését mindazonáltal bízzuk tapasztalt szakemberekre.

Forrás: Dr. Szenczi Tóth Károly, Népszabadság Online