Vannak sztárjaink a tudományban
Ma is vannak Magyarországon olyan tudósaink, akik a legnagyobb elismerésnek örvendenek a világban – mondja a Magyar Hírlapnak adott interjúban Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki a legkiválóbb tudós tehetségeket tudatosan „sztárolja”, és a fiatal kutatók hazahozatalára évről évre többet áldoz.
– Az UNESCO-konferencián igazán elismerő mondatok hangoztak el a magyar tudományról, kiváló tudósainkról. Szentágothai János, a magyar agykutatás egyik legnagyobb tudósa és iskolateremtő alakja száz éve született. De hol vannak ma a „világraszóló” magyar tudósok?
– Ma is vannak olyan tudósaink, akik a legnagyobb elismerésnek örvendenek a világban. Freund Tamás Agy-díja, Lovász László Kyoto-díja és Szemerédi Endre Abel-díja a magyar tudományos teljesítmény legrangosabb nemzetközi elismerései. De jó látni azt is, amikor fiatal magyar kutatók nemzetközi szerepléseit Nobel-díjas tudósok elismerése kíséri, ahogyan legutóbb Párizsban is tapasztaltam. Mára a tudomány olyan mértékben specializálódott, vált „iparszerűvé”, és olyan sokan művelik, hogy sokkal nehezebb olyan eredményekkel kitűnni, hogy azokat a közvélemény is észrevegye. A tudománytörténet számos esetben később „igazolja” egy-egy eredmény jelentőségét. Akadémiai elnökként is célul tűztem ki, hogy a legkiválóbb és legígéretesebb tudós tehetségeket „sztároljam”, hiszen ők elmélyült és kitartó munkával megalapozott teljesítményük miatt érdemlik meg a közfigyelmet és a megbecsülést, hogy büszkék legyünk rájuk. Jó, ha a közvélemény számára kiderül az is, hogy például Szemerédi Endre lenyűgöző szellemi teljesítményén túl kitűnő humorú, sokféle érdeklődésű, nagyszerű ember, aki nem zárkózik elefántcsonttoronyba.
– Hogyan lehetne jobban népszerűsíteni a kevéssé ismert, ám kiváló magyar tudósokat?
– Az utóbbi időben ebben jelentős előrelépés történt. A Mindentudás Egyeteme jó kezdeményezés volt arra, hogy a hiteles tudósok bemutassák a tudomány eredményeinek társadalmi jelentőségét. A Lendület kiválósági programban részt vevő fiatalok tevékenységét és eredményeit az Akadémia honlapján folyamatosan monitorozzuk és közvetítjük a médiában. A Delta és a Heuréka című tudományos műsorok sokat tettek azért, hogy bemutassák, miként állnak helyt és kerülnek az élre ezek a dinamikus kutatók a tudományban folyó, óriási intellektuális versenyben. Parlamenti beszámolómban ismertettem, 2010-ben huszonkilencezer tudományos publikáció látott napvilágot Magyarországon, ezek közül tizenhetet az adott szakterület világszerte legtöbbet idézett tudományos közleményének nyilvánítottak. Ezeket az „aranyérmes” magyar eredményeket közérthető, érdekes formában meg kell ismertetnünk a társadalmi nyilvánossággal. Meggyőződésem, jó szakemberek közreműködésével még az „egzotikus” Higgs-bozonról is lehet a széles közvéleményt érdeklő, közérthető formában tájékoztatni.
– Milyen kutatási területen a legkiválóbbak és legelismertebbek manapság a magyar tudósok a világon?
– A felfedező kutatásokat tekintve a magyar idegtudományban van ma legalább egy tucat fiatal és középkorú kutató, akiket a világ élvonalában tartanak nyilván. Ebben nagy szerepe van a világszerte méltán ünnepelt Szentágothai professzor iskolateremtő munkásságának. A fehérjék szerkezetének kutatásában is az élvonalban vagyunk. A matematikában hagyományosan – mondhatni, Bolyai János óta – világraszóló a magyar tudósok teljesítménye, ahogyan azt az előbb említett nemzetközi díjak is igazolják. A fiatalabbak között Tardos Gábor vagy Stipsicz András „lendületes” kutatóknak is figyelemre méltó eredményeik vannak. És hogy a saját tudományterületemhez közeli példát is mondjak: a részecskefizikában születő új eredményeknek – például a Higgs-bozon kísérleti kimutatásának – kiváló magyar fizikusok is részesei voltak. Nem véletlen, hogy az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, a CERN új, a csúcstechnológiát képviselő adatközpontját – több mint húsz pályázó közül – az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontjában hozza létre a közeljövőben, ami rendkívül nagy siker és nemzetközi elismerés Magyarország számára.