Tudósok lázadása
A tudomány világa alapesetben nem a forradalmi megmozdulásokról híres, most azonban mégis egy olyan nemzetközi kezdeményezés formálódik a máskor békés szektorban, amely már-már a „kalózpárti” civil akciókra emlékeztet.
Egy Field-érmes matematikus felhívására immár világszerte több ezren csatlakoztak (Magyarországról is) ahhoz a bojkottfelhíváshoz, amelynek célja a legnagyobb „ágazati” kiadó, a holland Elsevier publikációs politikájának gyökeres reformja.
Hogy pontosan min akarnak változtatni a kutatók, azt nehéz megérteni a tudományos publikációk működési mechanizmusának legalább felszínes megismerése nélkül. Ebben a világban az elismerést, a további kutatási pénzeket, konferenciameghívásokat hozó lépés általában maga a publikáció – vagyis az, ha a kutatást, kísérletet leíró tanulmány egy lektorált és referált tudományos folyóiratban megjelenik. A közzététel (illetve a publikációkat megelőző szűrés) biztosítja az eredmények összehasonlíthatóságát, a tudományos diskurzust és a hibák közösségi korrekciójának lehetőségét.
Az általában nagy kiadóházak tulajdonában lévő szakfolyóiratok némiképp vissza is élnek a publikációs kényszerrel: honoráriumot jellemzően nem fizetnek, sőt gyakran pénzt is kérnek a szerzőktől a közlésért, ráadásul az is általánosnak mondható, hogy a szintén a tudomány köreiből verbuvált szerkesztők, lektorok és opponensek is ingyen dolgoznak. Maguk a kiadványok viszont egyáltalán nem ingyenesek – sőt, az árazásuk kirívó módon eltér (fölfelé) a médiapiacon szokásos árszinttől – írja a Népszabadság.
Az üzletágban a legnagyobbnak számító Elsevier a fentiekre még rá is tesz egy lapáttal: bár a szaklapok döntően online formában is megjelennek, kötelezővé teszi, hogy az internetes verziót használni kívánók a nyomtatott példányokra is előfizessenek. De még ezzel sem elégszik meg: a termékeit (a kábeltévé-szolgáltatókhoz hasonlóan) csomagokban árulja, így a vevőkre olyasmit is rásóz, amelyek a többnyire szűkös költségvetésű intézményi vásárlókat amúgy nem érdekelnék. Ez a modell meglehetősen jövedelmező: a kiadónak – az Economist összeállítása szerint – 2010-ben 2 milliárd fontnyi bevétel mellett 724 millió fontos profitja keletkezett, ami 36 százalékos nyereséghányadnak felel meg.
Természetesen nem a holland kiadó az egyedüli célpont, és nem a bojkott az egyetlen esély a megoldásra. Immár egyre több szabad hozzáférésű adatbázis (például az arXiv vagy a PubMed Central) működik, elindult a publikálás reformját célzó, Soros György által támogatott Budapest Open Access Initiative, és léteznek már ingyenes, de lektorált szakfolyóiratok is. A valóban fontos eredmények zöme azonban továbbra is a fizetős, a szabad hozzáférés helyett a kiadók „szabad rablását” lehetővé tevő kiadványokban jelenik meg.
