Tiszta viszonyok és személyi felelősség az Akadémián
A kormány nem szól bele, hogy ki mit és hogyan kutasson, mondta a Magyar Hírlapnak Szigeti Ádám innovációért felelős helyettes államtitkár.
– A parlament által múlt héten megszavazott törvény új szervezeti és finanszírozási modellt hozott létre a kutatás-fejlesztési és innovációs ágazat számára. Pontosan hogyan fog kinézni az új struktúra?
– Az eddig meglehetősen fragmentált finanszírozási rendszert átalakítva létrejött az alap és alkalmazott kutatást, valamint innovációt egységesen finanszírozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs(NKFI) Alap. Ez fontos lépés, hiszen az eddigi széttöredezett és sokszereplős modellt a kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) rendszer egyik legnagyobb gyengeségeként tartottuk számon. Lényeges az is, hogy huszonöt százalékkal emelkedett az NKFI Alapban rendelkezésre álló források összege, így 2020-tól jelentős forrástöbblet jut kutatás-fejlesztésre. További fontos változás, hogy a kormány tanácsadó testületeként a mindenkori innovációért és technológiáért felelős miniszter vezetésével létrejön a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács, melynek legfontosabb feladatai a KFI rendszer hatékonyságának folyamatos értékelése, a rendelkezésre álló kutatás-fejlesztési források elosztása, tehát annak meghatározása, hogy az NKFI Alapon belül mekkora összeg jusson alapkutatásra, kiválóságra, innovációra, vagy éppen nemzetközi együttműködésekre. A kutatóintézet-hálózatot tekintve, az új rendszerben az eddig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által működtetett kutatóhálózat a német Max Planck Társaság mintájára Eötvös Loránd Kutatási Hálózatként (ELKH) működik tovább. Ezzel párhuzamosan, a szintén német Fraunhofer-modellt alapul véve, átalakul a Bay Zoltán Kutatóintézet, amelyet egy alkalmazott kutatásokkal foglalkozó intézethálózattá fejlesztünk. Látható tehát, hogy az átalakítás a KFI rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának egészét érinti.
– A kormány szerint a magyar kutatás-fejlesztési rendszer nem elég eredményes. Miért?
– Az Európai Bizottság felmérése szerint Magyarország a huszonnyolc tagállamból jelenleg a huszonharmadik helyen áll a versenyképesség szempontjából meghatározó kutatás-fejlesztés és innováció területén. Ez visszalépést jelent még a tavalyi helyezésünkhöz képest is. A problémák gyökere az állami kutatóhelyek kutatási eredményeinek nem megfelelő gyakorlati hasznosulásában, a magyar kkv-k alacsony innovációs teljesítményében és a KFI rendszer szereplői közötti gyenge együttműködésben keresendő.
– A német tudományos szervezetek vezetői szerint nem igaz, hogy az új kutatóhálózat a Max Planck Társaság mintájára épülne, mert míg náluk mindig kapnak bizonyos szintű támogatást alapkutatásokra, aminek felhasználásáról maguk döntenek, addig az új magyar rendszerben szinte csak projektalapú támogatás lesz elérhető.
– A múlt héten elfogadott törvény kimondja, hogy az ELKH intézményfenntartásához költségvetési forrást szükséges biztosítani, a működés feltételei tehát – legalább az eddigi szinten – adottak. Az intézményfenntartási támogatás egyébként jövőre több lesz, mint idén volt. A kutatóhálózat irányítását tekintve annyi lesz a változás az ELKH-nál, hogy az MTA köztestülete – amelynek tagjai több mint kétharmad arányban az egyetemi szférából jönnek, tehát nincsen közük a kutatóintézet-hálózathoz – helyett mostantól egy tizenhárom fős irányító testület fogja a döntéseket meghozni. Ebbe fele-fele arányban delegál tagokat az MTA elnöke és az innovációért és technológiáért felelős miniszter, az elnököt konszenzusos javaslat alapján a kormányfő nevezi ki. Vagyis a jövőben tiszta viszonyok jellemzik a döntéshozatalt és megjelenik a személyi felelősség is, ami az eddigi rendszerből hiányzott. Többek között ez az, amiben hasonlítunk majd a német modellre. Ilyen értelemben nagy a politika, a szakpolitika és az irányító testület felelőssége is, nekünk ugyanis azt kell bebizonyítanunk, hogy a mostaninál lehet hatékonyabban működtetni a rendszert. Magyarországnak a tudomány és innováció területén nem a régió, hanem Európa élvonalához kell tartoznia.
– Ugyanakkor ezt sokan úgy értelmezik, hogy a kormány bele akar szólni a kutatásba, és megszűnik a tudomány szabadsága.
– A kormány nem akar beleszólni abba, hogy ki, mit, hogyan kutasson. Az viszont már a kabinet saját feladata a törvényalkotással együtt, hogy a KFI rendszert az adófizetők pénzéből hogyan kívánja működtetni, ahogy a kormány feladata az alap és alkalmazott kutatások közötti egyensúly megteremtése is. Egyáltalán nem példa nélküli, hogy egy parlament hozzányúl az akadémia működését szabályozó törvényhez, számos nyugat-európai ország ezt már rég megtette. Az MTA-t az akadémiai törvény hozta létre, ilyen értelemben az Országgyűlésnek felel, annak nyújtja be a beszámolóit, alkotmányos fejezetben szerepel a költségvetése. Az ELKH szintén az Országgyűlés alá fog tartozni, és mind a kormány, mind az MTA jelölni fog tagokat az irányító testületbe, ezáltal is biztosítva a kutatóintézet-hálózat irányításának kiegyensúlyozott alapjait.
