Támadva védekezik, védekezve támad

– Miközben valóban látványosan és örvendetesen fejlődik az immunológia tudománya, és népszerűsége is állandóan nő, meg kell mondani, hogy a téma régi, és valamennyi élőlény érintett benne. Az immunrendszer már a legegyszerűbb, legkezdetlegesebb fajoknál is jelen van mint természet alkotta, alapvető működési rendszer, de minden fajnál másképp fejlődött tovább. Alapvető funkciója a védekezés a betolakodó „idegenek”, a baktériumok, vírusok, mikrobák és paraziták ellen. A szervezetbe bekerülő idegen anyagot azonnal felismeri, és támadni kezdi. A fajfenntartás során a környezetben lévő károsító anyagok minőségétől függően fejlődött az immunrendszer. Vannak olyan rovarok, amelyek kémiai méreggel azonnal képesek megsemmisíteni az idegen anyagot, másoknak viszont idő kell ahhoz, hogy megfelelő ellenanyaggal immunrendszerük célzott támadást tudjon intézni az idegenre. Tehát egy rendkívül bonyolult és változatos rendszerről van szó a legősibb, természetes immunitástól a szerzett immunitásig. Az emberi szervezetben a szerzett immunitás játszik fontos szerepet orvosi szempontból, amely akkor működik jól, ha minden egyes támadás esetén célzottan képes ellenanyagot termelni, és gyilkos sejteket előállítani, amelyek elpusztítják a veszélyes idegent. Ezt a képességet lehet fejleszteni célzottan, védőoltásokkal. A rákkeltő vírusok vagy más rákkeltő anyagok például együtt élnek az emberrel, de mégsem okoznak mindenkinél rákot. Az ember már régen kialakította ezekkel szemben a védekezőképességét: mivel a ráksejt eltér a normális sejttől, az immunrendszer felismeri és támadja. Normális esetben. Ha ez nem történik meg, akkor hiba van a rendszerben.

– Az embernek tehát van egy csodálatos védekezőképessége, ennek ellenére egyre több sikeres támadás ér bennünket, vagyis nem mindenki védett minden betolakodó, károkozó ellen.

– Ez így van. Állandó a harc az ember védekezőképessége és a környezeti ártalmak között. Az immunrendszert érintő biológiai küzdelemben a támadó vírusok, baktériumok harcmodora, módszere egyre tökéletesebb, és egyre gyorsabban változik. A különféle károsító anyagok rendkívül találékonyak, mindig tesznek valamit túlélésük érdekében, és igyekeznek becsapni védekezőképességünket. Ezért nem veszi észre gyakran a szervezet a betolakodót. Ezen a tulajdonságukon alapul például az AIDS vagy az influenzavírus karrierje is. Önmaga felépítéséhez emberi géneket vesz igénybe, és ezzel megtéveszti az immunrendszert.

– A tökéletesen létrehozott immunrendszer miért nem tartja meg életünk végéig ezt az állapotát? Mikor beszélünk legyengült immunrendszerről?

– Sokféle tényező befolyásolja az immunrendszer meghibásodását. Ezek között említhetjük a táplálkozási zavarokat, a vitaminhiányt, a túlterhelést, a stresszt, a különféle lelki tényezőket vagy bizonyos betegségeket, akár a túlzott napozást is. Igen sok „csodaszer” van forgalomban, amelyekről állítják, hogy immunerősítő, de ezt a hatást tudományosan a legtöbb esetben még nem bizonyították, ezért ezeket nem is gyógyszerként, hanem gyógyhatású készítményként vagy táplálékkiegészítőként forgalmazzák. Ennek ellenére tehetünk immunrendszerünk karbantartásáért, erősítéséért, mégpedig megfelelő életmóddal, folyamatos aktivitással, pozitív gondolkodással. Korunkban egyre nagyobb adag érzelmi stressz ér bennünket. Egyik leggyorsabban fejlődő tudományágunk, a pszichoneuro-immunológia már bebizonyította, hogy lelki, tudati állapotunk és a szervezet védekezőképessége szoros kapcsolatban áll. A negatív gondolatok ugyanolyan ellenségnek számítanak agyunk számára, mint a falósejtek számára a baktériumok. Akik pozitívan élik meg napjaikat, azoknak az immunrendszerében harcra készebb állapotban vannak a különböző funkcióval rendelkező immunsejtek. Tehát az immunerősítés módja semmiképpen nem egy-egy kétes hatékonyságú tabletta bekapása, bármennyire kényelmes megoldásnak tűnik.
   
Az immunrendszer áthangolása nagy kihívás   
   
– Professzor úr a közelmúltban Széchenyi díjat kapott az immunrendszer kutatás területén elért eredményeiért. Mi ezeknek a kutatásoknak a lényege, és milyen kihívásokkal kell számolni a közeljövőben e tudományág területén?

– A csontvelő transzplantációban elért immunológiai eredményeket említeném, a csontvelőbank létrehozását, az ezzel kapcsolatos országos program kidolgozását és a nemzetközi hálózatba történő bekapcsolódást. De a 70-es években indult szervtranszplantációs program immunológiai feladatait is ide sorolhatjuk. A sebészekkel együttműködve a módszer és háttér kidolgozása, a megfelelő, beültethető szerv kiválasztása, a számítógépes adatbank megteremtése is ide sorolható.

Az akadémikus szerint a szervtranszplantációknál az az egyik legnagyobb gond, hogy a szervezet sok esetben nem fogadja be a beültetett szervet, hanem idegenként kezeli és kilöki. Jelenleg immungyengítő szerekkel próbálják ezt megakadályozni, de a végső megoldás az lenne, ha sikerülne „toleráltatni” az immunrendszerrel, és sajátként elfogadtatni a beültetett szervet. Az immunrendszert erre alkalmassá tenni, „áthangolni” nagy kihívást jelent a szakmának.

– A rák esetében ellenkező folyamatról van szó, a ráksejteket kell megváltoztatni ahhoz, hogy idegenként felismerje az immunrendszer – húzza alá. – Ezeken a problémákon a génterápia fejlődése sokat segít majd. Vannak örökletes immunhiányos betegségek, amelyeket genetikai rendellenességek okoznak, olyan génhibák, amelyek bizonyos fehérjék hiányát eredményezik. A primér immunhiányos betegségek korai felismerése, magzati korban történő szűrése és a beavatkozás lehetősége súlyos fertőzéseket és daganatos betegségeket előzne meg. A sorozatos vetélések esetében, amikor a terhes nő immunrendszerének hibája miatt következik be a magzat elvesztése, sikerült eredményt elérni.
 
Vannak még sötét foltok ebben a tudományágban, de egyre több immunrendszeri titok tárul fel, és az elkötelezett kutatók a génterápia egyre bővülő lehetőségeivel ötvözve az eredményeket minden bizonnyal jó néhány, ma még gyógyíthatatlan betegség megszűnését érik el, csökkentve ezzel egészségügyi kiszolgáltatottságunkat.

Leopold Györgyi, MTI