Szingularitás és digitális halhatatlanság

A neurális kód megértése határtalan lehetőségeket adna a kezünkbe agyunkkal és elménkkel kapcsolatosan, írja a Scientific American tudományos-ismeretterjesztő szakírója, John Horgan a szingularitás elérésének valószínűségét elemző cikkében. Beteljesedne a sci-fi írók fantáziája, és valósággá válna az agykontroll, a gondolatolvasás, az ember bionikus feljavítása vagy a személyiség feltöltése számítógépre, azaz a digitális halhatatlanság.

Mint Horgan megjegyzi, mindez az idősödő emberek számára – ő maga 62 éves – igen csábítóan hangozhat, és napjainkban sok, elsősorban számítógépes szakember szeretné elhinni és elhitetni, hogy mindez még az ő életében lehetségessé válik. A technológiai szingularitással (az a hipotetikus időpont, amikor a mesterséges intelligencia lekörözi az emberi elmét) kapcsolatos elképzelések, mint a menyországról szóló fantáziák, sok formában élnek a fejekben, írja a tudományos szakíró. A legtöbb elképzelés úgy látja a jövőt, hogy az ember először bionikus agyturbózás révén cyborggá válik, agyi chipek erősítik fel percepcióját, memóriáját és intelligenciáját, végül képes lesz hátrahagyni az egész testét, és pszichéje számítógépekben élhet örök életet (a bionika szó a biológia és az elektronika-számítástechnika szó összevonásából keletkezett, e két tudományterület határán mozog).

A szingularitás apostolai, így pl. a Google technológiai/műszaki igazgatója, Raymond Kurzweil (aki 2005-ben könyvet is írt „Mindjárt elérjük a szingularitást” címmel) általában számítógépes szakemberek, és úgy tűnik, hogy az idegtudományhoz vagy a genetikához vajmi keveset értenek. Elképzeléseiket arra alapozzák, hogy az információs technológiában exponenciális fejlődésnek lehetünk tanúi, ezért úgy vélik, hamarosan bekövetkezhet a biológiai és nem-biológiai intelligencia összekapcsolása, ami aztán pár évtizeden belül a halhatatlan, szoftver alapú emberiség kialakulásához vezethet.

Horgan szerint azok a szakértők, akik nemcsak a mesterséges, de a valódi agyakhoz is értenek, nevetségesen naivnak tartják ezt az elképzelést, mivel az emberiség még beláthatatlanul messze van annak megértésétől, hogy hogyan hozza létre az agy az elmét. A Nobel díjas agykutató, Eric Kandel megfogalmazása szerint az agy–elme kapcsolat mibenlétéről senkinek sincs a leghalványabb elképzelése sem, ami jelenleg mondható, az mind legfeljebb informált, intelligens vélemény. Az agykutatók nem rendelkeznek egységes elmélettel, ami összefoglalná a számos, ellentétes irányokba mutató ismeretet és kísérletes eredményt, mint pl. Kandel felfedezését a néhány neuront tartalmazó tengeri csigák memóriájának kialakulása mögött álló kémiai és genetikai folyamatokról.

Az emberi agy, fejtegeti Horgan, 100.000 másik neuronhoz kapcsolódó, 100 milliárd idegsejtjével a tudomány által ismert legkomplexebb jelenség, ami ráadásul folyamatos változásban van. A számos idegsejt-típus az elektromos impulzusokon felül neurotranszmitterek sokaságával kommunikál, hormonok és növekedési faktorok oldatában úszik, így nem csoda, hogy az agyi és elmebetegségek zömének kialakulásáról és lehetséges terápiájáról fogalmunk sincs. A szingularitás-hívők azonban csak az akciós potenciálok létéről akarnak tudomást venni, azok működését akarják számítógéppel modellezni, és számításaikat arra alapozzák, hogy az összes szinapszis másodpercenkénti egyenként átlagosan 10 akciós potenciáljának megfelelő processzáló kapacitása már ma is van egyes szuperszámítógépeknek.

Ez azonban nem változtat azon a tényen, folytatja Horgan, hogy fogalmunk sincs a neurális kódról, azaz arról az algoritmusról, hívhatjuk akár szoftvernek is, ami az akciós potenciálokat és a többi fiziológiai folyamatot percepcióvá, memóriává, jelentéssé, szándékokká és személyiséggé alakítja. Ez nemcsak a tudomány legmélyebb, legalapvetőbb kérdése, hanem egyben a legnehezebb is, és úgy tűnik, nemcsak a különböző fajok használnak különböző neurális kódot, de egy-egy fajon belül a különböző szenzoros modalitások is. Ráadásul napjainkra az is kiderült, hogy az egyes neuronok nem szimpla átkapcsoló állomások, hanem önmagukban is hatalmas komputációs erővel bírnak.

Steven Rose neurobiológus kifejezésével élve: az agy az individuális neuronok és szinapszisok szintje feletti és alatti szinteken egyaránt dolgoz fel információt, genetikus, hormonális és egyéb folyamatok révén, azaz a szingularitás-hívők alapfeltételezése, miszerint az akciós potenciálok reprezentálnák az agy teljes komputációs outputját, téves. Ráadásul ahhoz, hogy értelmezhessük az agyi aktivitás bármely pillanatát, hozzá kéne férni a szervezet teljes neurális és hormonális élettörténetéhez, az illető valamennyi tapasztalatához, a teljes szociális környezet leírásához, amiben az illető személy élete során létezett. Példával élve: ha egy cerebroszkóp rögzítené agyának neurális aktivitását, amint a neurobiológus egy utcán felé jövő piros buszt néz, ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen Rose érzelmeit, teljes élettörténetével és a körülötte lévő világ egészével tisztában kellene lenni, pl. azzal is, hogy 5 éves korában majdnem elütötte egy ilyen jármű, illetve hogy a múlt héten terroristák buszt akartak robbantani.

Azaz, vonja le a következtetést Horgan, minden individuális psziché alapvetően redukálhatatlan, működése megjósolhatatlan és megfoghatatlan. Bár érthető, hogy az emberek sóvárognak az – akár spirituális, akár technológiai – transzcendencia után, nézzünk szembe a ténnyel: a szingularitás nem tudományos, hanem inkább vallásos vízió.

További ajánlat:

http://www.medicalonline.hu/tudomany/cikk/2045_ig_osszejohet_az_orok_elet

http://www.medicalonline.hu/tudomany/cikk/krizisben_a_pszichiatria