Rejtélyes patogén gombák
A gombák több embert ölnek meg, mint a malária, az általuk okozott fertőzések mechanizmusát mégis nagyon kevesen kutatják. A rejtélyes módon patogénné váló gombák egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a többi eukarióta számára.
Több millió gombafaj létezik, az egy-két tucatnyi humán patogén fajon túl igen sok hasznos közülük általában az élet, sőt speciálisan az ember számára is. A gombák szerepe a szerves anyag lebontása, a tápanyag-recirkuláció biztosítása révén alapvetően fontosak az ökoszisztéma fenntartásában, vannak antibiotikumtermelő fajok (olyanok is, amelyek egyéb gombák ellen termelnek antibiotikumot), az alkoholgyártást és a kenyérkészítést lehetővé tevő cukorfermentációt végző fajok, léteznek olajszennyeződést, peszticideket és herbicideket lebontó fajok, egyes fajaik pedig képesek a kémiai fegyverként használható neurotoxinok lebontására.
Más gombák azonban napjainkban az embereken kívül az állatokra is egyre nagyobb veszélyt jelentenek, sőt az ökoszisztéma stabilitását is fenyegetik, nagy méretű járvány kialakulásától mégsem kell tartani – az emberiség történelme során gombák sosem okoztak ilyet, nyilatkozta Neil Gow, a nagy-britanniai University of Aberdeen szakértője a New Scientistnek egy Londonban tartott orvosi mikológiai konferencia után.
Kb. egytucatnyi gombafaj évente megöl kb. 1,5 millió embert, idézi Gow Gordon D. Brown és munkatársai tanulmányát (Hidden Killers: Human Fungal Infections; Science Translational Medicine), a humán gombafertőzések patofiziológiája mégis sokkal kevésbé ismert, mint a többi patogéné. Mivel a gombás és bakteriális fertőzések tünetei nagyon hasonlóak lehetnek, gyakori a félrediagnosztizálás is. Mint Gow kifejti: sok gombafertőzésben szenvedő beteget eleinte baktériumellenes szerekkel kezelnek.
A legtöbb humán fertőzést a Candida albicans okozza. Ez a gombafaj csak emberi vagy állati szervezet közreműködésével képes életben maradni, de általában nem okoz problémát. A legtöbbünkön folyamatosan élnek a faj tagjai, és csak antibiotikus kezelés esetén, a mikroflóra egyensúlyának felborulása következtében eredményeznek megbetegedést, azonban mégis gyakori, hogy kikerülnek az immunrendszer kontrollja alól: 100 millió nő esetében évente legalább négy alkalommal okoznak hüvelyi fertőzést – ennek a mechanizmusa jelenleg is intenzív kutatás tárgya, egyelőre annyit tudunk, hogy a gomba álca használatával kerüli el, hogy az immunrendszer felismerje, és ha mégis bekebelezi egy fehérvérsejt, az emésztő kompartment savasságának csökkentése révén el tudja kerülni a pusztulást. Immunszuppresszánssal kezeltek, illetve baleset vagy sebészi beavatkozás miatt legyengültek esetében pedig kifejezetten gyakori a Candida albicans infekció.
Egy másik potenciálisan halálos fertőzést okozó gomba, a Cryptococcus a fehérvérsejteket használja arra, hogy bejusson a központi idegrendszerbe. Miután a fehérvérsejt belsejében áthaladt a vér–agy-gáton, a gomba kiszabadul, és meningitiszt képest kiváltani, holott a Candidától eltérően, ez a gombafaj általában nem él meg az emberen, írja a mikológus-konferenciáról beszámoló New Scientist-cikkben Tim Vernimmen. A Cryptococcus általában a talajban él, az elpusztult növények szerves anyagát bontja le, egy fajtája azonban (C. gattii) egy évtizede a szakértők megdöbbenésére többszáz embert ölt meg Kanada és az USA nyugati partján.
Hogyan volt képes egy növényi szerves anyagon élő gomba megtámadni az egészséges emberi szervezetet? Mint a University of Birmingham szakértője, Robin May kifejti, ennek minden bizonnyal valamiféle véletlen lehetett az oka, hiszen igen kicsi evolúciós nyomás hathat a gombára, hogy találjon valami módszert az emberen való túlélésre. A gombának egyébként van egy amőba-kártevője, ami a fehérvérsejtekhez hasonlóan támadja meg és kebelezi be, az amőba elleni védekezés mechanizmusát használhatja a gomba az emberi immunrendszer kicselezésére is, mondja May.
Azt azonban nehéz megállapítani, mi vezette a növényen élő gombát az ember megtámadására, mivel erre eddig csak egyszer, az említett amerikai járvány esetében volt példa. May szerint közrejátszhatott a kifejezetten meleg és száraz nyár is, ami arra késztethette a nedves talajt szerető gombát, hogy több spórát termeljen, így a globális felmelegedés egyéb patogén gombák születését is eredményezheti. A melegebb időjárás ráadásul arra kényszeríti a gombákat, hogy alkalmazkodjanak a magasabb hőmérséklethez, ez pedig csökkenti a melegvérű élőlények, így az ember gombák elleni védettségét (a melegvérű emlősökön és madarakon jóval kevesebb gombafaj élősködik, mivel a magas testhőmérséklet távol tartja őket – legtöbbjük –4 és +30 fok között érzi jól magát).
Egy másik gombafaj, az Aspergillus azonban már ma is jól érzi magát 60 °C-on, és igen ellenálló, olyannyira, hogy a leggyakoribb eukarióta a Földön. A gombák elleni gyógyszeres védekezést egyébként pont az teszi nehézzé, hogy eltérően a bakrétiumoktól és vírusoktól, hozzánk hasonlóan eukarióták, így azok a szerek, amik hatékonyak ellenük, a humán sejtekre is toxikusak. A terápiát a rezisztens törzsek kialakulása is nehezíti; gombák esetén a gyógyszerrezisztencia egyre nagyobb elterjedtségének speciális oka is van: az ellenük használt egyik gyógyszercsoport – az azolok – növekvő számú fogyasztói termékben találhatók meg, pl. sok festékben és védőbevonatban, így könnyen kialakul ellenük a védettség.
