Noszogatás révén tanul az orvos

Az American Physical Society folyóirata, a Physical Review X az interdiszciplináris kutatások bemutatására vállalkozott. A folyóirat legutóbbi számában olvashatjuk a Chicago-i Northwestern University fizikusainak kutatási beszámolóját, amiben arra keresik a választ, hogyan lehetne felgyorsítani az orvosok tanulási folyamatát, és elérni, hogy ne kelljen 17 évnek eltelnie addig, amíg egy FDA által elfogadott diagnosztikai vagy terápiás módszer megérkezik a gyakorlatba.

Mint a kutatásról beszámoló EurekAlert! írja, döbbenetesen hosszú az út, amíg az FDA által engedélyezett módszereket az orvosok elkezdik alkalmazni. A Chicago-i fizikusok eredményei szerint nem a „fertőzéses módszer” működik az orvosok között (eddig úgy vélték, egy-egy új módszer átvételében az segít, ha a szakemberek látják, hogy a kollégájuk már használja azt), hanem a szolid noszogatás: ha egy befolyásos kolléga – vagy az embert helyettesítő technológia – bíztatja az illetőt az új módszer átvételére, nem túlzottan „nyomatós” módon, konkrétan nem úgy, mintha a főnöke lenne. És nem elég egyszer elmondani, az üzenetet 5-7 naponként ismételni kell.

Mint az orvos-fizikus Curtis Weiss, a cikk vezető szerzője kifejti: „Nehéz az orvosokat rávenni arra, hogy elkezdjenek használni egy-egy új diagnosztikai vagy terápiás módszert, mivel ez a komfort-zónájukat sérti, és a szokásrendszereiket kellene hozzá átalakítaniuk.”

Tanulmányukban (Adoption of a High-Impact Innovation in a Homogeneous Population) a fizikusok kifejtik, nemcsak az orvosok tanulnak ilyen nehezen, eredményeik más szakértők oktatásában, a kutatás vagy a biznisz világában is felhasználhatók, ahol magasan kvalifikált kollégák kis csoportja hoz döntéseket az innovációk bevezetésével kapcsolatban, ráadásul úgy, hogy saját gyakorlatukban még nem tapasztalták meg az új módszer hatékonyságát.

A vizsgálat során a fizikusok a Northwestern University klinikája intenzív osztályán dolgozó orvosok szociális hálóját elemezték, analizálták szakmai kapcsolatrendszerüket, feltárták, hogyan adnak át szakmai információt egymásnak, és ez hogyan vezet az újdonságok gyakorlati alkalmazásához. Majd megkeresték, melyik a leghatékonyabb módszer, és azt milyen gyakran kell alkalmazni, hogy felgyorsuljon az újdonságok gyakorlati felhasználása.

Curtis Weiss - akinek szakterülete a legjobb gyakorlatok hatékony adoptálásának kutatása – elmondja: „A tradicionális modell szerint az újdonságokról beszámoló tanulmányok megjelennek a szaklapokban, illetve elhangzanak a szakmai konferenciákon, ahol az orvosok megvitatják azokat, majd a szakterület a remények szerint integrálja azokat a klinikai praxisba. Ezzel a modellel azonban az a baj, hogy az orvosok elfoglaltak, nem mindig olvassák a szaklapokat, és nem mindig látogatják a konferenciákat. A még nagyobb baj azonban az, hogy ha valaki olvasta is a szaklapban az újdonságról beszámoló tanulmányt vagy ott volt a konferencián, ahol beszámoltak arról, ha a következő fél évben nem találkozik olyan beteggel, akinek az esetében alkalmazhatná az újdonságot, akkor elfelejtkezik arról, és soha többé nem fogja alkalmazni.”

A vizsgálat során a Chicago-i fizikusok egy nagy jelentőségű új szérum-teszt elterjedését vizsgálták az intenzíves orvosok között. A teszt egy életveszélyes bakteriális fertőzés, illetve a szepszis markereként szolgáló enzim vérből történő kimutatására alkalmas, jóval korábban, mint a szakmai ajánlásokban jelenleg szereplő tenyésztéses vizsgálat, aminek csak 48-72 óra múlva van eredménye. A vizsgálat előtt a Northwestern University klinikája nem alkalmazta a szóban forgó vértesztet, azonban a laboratórium vezetője be akarta vezetni annak használatát. Curtis Weiss meggyőzte a laborvezetőt, hogy a kísérlet előtt ne szóljon a tesztről senkinek, majd véletlenszerűen kiválasztottak két intenzíves orvost, akiknek elmondták, hogy egy új eszköz áll a rendelkezésükre, azt pontosan bemutatták, majd követték a módszer elterjedését. A követés kilenc hónapja alatt a 36 intenzív osztályos orvosból 20 vette át a módszer alkalmazását. A fizikusok a különböző vizsgálati adatok felhasználásával, számítógépes szimuláció segítségével megállapították, hogy nem a fertőzéses módszer működött az orvosok között a legjobban, a leghatékonyabb a szelíd noszogatás, az 5-7 naponként megismételt erőteljes javaslat – de nem a főnöki parancs. A fizikusok ezután olyan elektronikus rendszer kifejlesztésébe fogtak, amely a szükséges időszakonként az osztályon ápolt betegek elektronikus kórlapja alapján automatikusan emlékeztetőket küld a rendelkezésre álló diagnosztikus és terápiás újdonságokról, illetve amelyik felméri, hogy haladnak az orvosok az új módszerek adoptálásával, és azt visszajelzi nekik, pl. időszakonként üzenetet küld: „Helló, van ez az új módszer, amit te csak a lehetséges esetek 30 százalékában használtál.”