Neurális biomarkerek és pszichiátriai kórképek
Egy agyi marker segítségével előre jelezhető a depresszió, egy másik révén a terápia sikeressége, egy harmadikról pedig kiderült, hogy a legkülönfélébb mentális betegségek hátterében egyaránt megtalálható.
A Duke Egyetem kutatóinak a Neuron című szaklapban megjelent tanulmánya szerint az amygdala aktivitásának mérésével előre jelezhető, ki válik depresszióssá az életében bekövetkező, nagy stresszforrásként működő események – pl. családtag halála, munka elvesztése - után.
Johnna R. Swartz és munkatársainak cikke (A Neural Biomarker of Psychological Vulnerability to Future Life Stress) alapján fMRI-vel legalább 4 évre előre jelezhető a depresszió kialakulása, illetve kiszűrhetők a veszélyeztetett személyek, így lehetőség nyílik a világszerte második leggyakoribb betegség megelőzésére. Mint Johnna Swartz elmondja, jelenleg a depressziós személyek csak akkor keresik fel az orvost, és csak akkor részesülnek terápiában, amikor betegségük már krónikussá és az életük jelentősen nehézzé vált. Az agyi biomarker révén az emberek még azelőtt kezeltethetik magukat, mielőtt az életük a betegség következtében tönkremenne.
A vizsgálat során a kutatók egészséges egyetemisták agyát vizsgálták fMRI segítségével, miközben azok dühös, illetve félelemteli arcokat néztek (mindkettő a környezetből érkező veszély jelenlétére utal). Ismert, hogy az ilyen ijesztő képek látványa az amygdala fMRI-vel kimutatható aktivációját váltja ki. A vizsgálat után a résztvevők 4 éven keresztül 3 hónaponként kitöltöttek egy online kérdőívet, ami az életükben bekövetkezett stresszteli eseményeket és azok következményeit dokumentálta, továbbá egy másikat, ami az esetleges depresszió vagy szorongás tüneteit mérte fel (a vizsgálat 753 résztvevővel indult, ezek közül kb. 200-an voltak, akik évente átlagosan legalább kétszer kitöltötték az online kérdőíveket).
Az eredmények szerint egyenes arányosságot lehetett kimutatni a vizsgálat kezdetekor mért amygdala-aktivitás és a stresszre adott depressziós válasz között: azok reagáltak a legsúlyosabb depressziós tünetekkel az életükben a vizsgálat kezdete óta bekövetkező stresszteli eseményekre, akiknek a vizsgálat kezdetekor a legaktívabb volt az amygdalájuk. Azok a résztvevők, akiknek hiperaktív volt az amygdalájuk a vizsgálat kezdetekor, azonban a vizsgálat időtartama alatt nem éltek át stresszteli életeseményeket, nem mutattak megnövekedett depressziós vagy szorongásos tüneteket.
A kutatók a továbbiakban azt is ki akarják deríteni, hogy négy éven túl is előrejelzi-e az amygdala-aktivitás a depressziós rizikót, illetve olyan genetikai markert akarnak találni, ami összefügg az amygdala érzékenységével, mivel a DNS-mintavétel és tesztelés könnyebb és olcsóbb módszer, mint az fMRI.
A terápiás sikeresség előrejelzése
A Neuropsychopharmacology című lap tanulmánya szerint egy fMRI-fajta, a resting-state functional connectivity MRI/rs-fcMRI segítségével előre jelezhető, hogy mely páciensek reagálnak kedvezően egy speciális fajta pszichoterápia alkalmazására (Andrew Crowther és munkatársai, Resting-State Connectivity Predictors of Response to Psychotherapy in Major Depressive Disorder).
A kutatók 23, korábban még nem kezelt, major depresszióban szenvedő beteget vizsgáltak rs-fcMRI segítségével, ami az ismert funkcionális agyi hálózatok részét képező agyi régiók koordinált aktivitását teszi láthatóvá az agy pihenő állapotában. Ezután a betegek egy 12 hetes, ún. viselkedéses aktivációs pszichoterápiában vettek részt, aminek során nem kerülnek szóba a gyerekkori élmények, illetve nem próbálják meg a gondolkodási folyamatokat módosítani, hanem a depresszióval társuló viselkedésformák azonnali befolyásolására törekszenek, így pl. azt veszik célba, hogy a betegnek nehézséget okoz, hogy időben beérjen a munkahelyére vagy nem tölt elég időt a szeretteivel.
A továbbiakban a kutatók elemezték az agyi konnektivitási adatokat, és két speciális mintázat esetén találtak összefüggést a terápia sikerességével: azok reagáltak a legjobban a terápiára, akiknél az anterior inzuláris kortex (az események fontosságát mérlegelő régió) és a középső temporális gyrus (az érzelmek szubjektív megélésében szerepet játszó régió) között erősebb volt a kapcsolat, illetve azok, akiknél az intraparietális sulcus (a figyelem fókuszának fenntartásában közreműködő régió) és az orbitofrontális cortex (az események pozitív vagy negatív megítélésében közreműködő régió) között erősebb volt a kapcsolat.
Mint a tanulmány vezető szerzője, Gabriel S. Dichter elmondja, a továbbiakban fel kívánják tárni az egyéb fajta pszicho- és farmakoterápiák sikeressége és az agyi kapcsolódások erőssége közötti esetleges kapcsolatokat is, így kiderülhet, melyik betegnek melyik fajta kezelés lesz hasznos, és lehetővé válhat a depresszió személyre szabott kezelése.
Általános mentális kór
A JAMA Psychiatry-ben megjelent, 193 tanulmány metaanalízisét elvégző áttekintő tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy különbözőnek tartott pszichiátriai betegségek hátterében közös mintázat található: csökken a szürkeállomány a tervezésért és döntéshozatalért, a koncentrációért, a zavaró impulzusok gátlásáért felelős, hálózatosan összekapcsolt agyi terület három régiójában (Neuroimaging Studies Review Suggests Areas of Agreement in Psychiatric Diagnoses). Mint Amit Etkin vezető szerző elmondja, mivel a szkizofréniát, a bipoláris zavart, a major depressziót, az addikciót, az obszesszív-kompulzív betegséget és a szorongásos kórképeket különálló betegségnek tartjuk, a kutatók egyszerre általában csak az egyikükre fókuszálnak. A jelen vizsgálatot végzők azonban, összehasonlítva 193 különálló vizsgálat fMRI-eredményeit (7.381 beteg) 8.511 egészséges kontroll fMRI vizsgálatának eredményeivel, arra a következtetésre jutottak, hogy valamennyi felsorolt pszichiátriai betegség hátterében megtalálható a bal és a jobb anterior inzula, valamint a dorzális anterior cingulum szürkeállományának csökkent térfogata. Etkin elmondása szerint ez a három agyi terület egyfajta figyelmeztető rendszerként együttműködik, és figyelmezteti a személyt, ha úgy értékeli: az események eltérnek az elvárttól, ha valami nem várt következik be, illetve ha valami fontos és elvárt dolog nem történik meg. A kutatók megállapításai szerint egészséges emberek esetén e három agyi régió térfogata a végrehajtó funkciók teljesítményével arányos.