A motivációs állapot és a memória működése
Az OTSZ Online szerint a Duke Egyetem kutatói arra jutottak, hogy az emberi agy különböző motivációs manipulációk hatására másként rögzíti az emlékeket.
A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) tudományos folyóiratban július 25-én jelent meg a Duke University kutatóinak cikke, amelyben egy érdekes kísérlet eredményeit ismertetik. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan befolyásolja a memóriát, az emlékek elraktározását az adott személy motivációja, pillanatnyi tudatállapota, egyáltalán van-e különbség az eltérő állapotban bevésődött emlékek között? Melyik tudatállapot, milyen motiváció a legmegfelelőbb ahhoz, hogy egy adott tanulási folyamat valóban hatékony legyen?
A kérdések megválaszolásához a Duke kutatói egy trükkös kísérletet hajtottak végre 420 személy részvételével. A résztvevők motivációs megközelítése (sürgős, illetve kíváncsi) és az eredmények közötti eltérés (értékes képek megtalálása ill. jobb általános memória) a kutatók szerint nem azt fejezi ki, hogy egyik vagy másik motivációs állapot jobb vagy rosszabb, mint a másik, hanem azt, hogy az agy máshogy működik a különböző (akár fiktíven előidézett) tudatállapotokban. A "mestertolvajok csoportja" esetében az amygdala, vagyis a félelemközpont volt aktív, ami időnyomás alatt a fókuszált, lényegre koncentráló memóriaképek bevésését helyezte előtérbe, míg a "megfigyelő-tervező csoportban" a hippocampus, a hosszabb távú emlékek bevéséséért felelős agyterület volt aktívabb.
A kutatók a kísérlettel azt bizonyították, hogy a tanulás előtti motivációs manipuláció képes torzítani a tanulási folyamatot és a memóriát. Ez a motivációs manipuláció, azaz a célnak megfelelő, a tanulás kezdetekor beállított hozzáállás jelentős szerepet játszhat nem csak az oktatás, hanem a pszichológiai klinikai intervenciók és az orvos-beteg kommunikáció során is.
