hirdetés
2024. március. 29., péntek - Auguszta.
hirdetés

 

Mit mutat a populisták agya?

Az idegengyűlöletnek is vannak biológiai meghatározói, ami nem azt jelenti, hogy nem lehet változtatni rajta, azonban ez sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mint sokan remélik.

Az elmúlt években megerősödött egy olyan tudományos irányzat, amely a biológia segítségével igyekszik megérteni a politikai attitűdöket, elsősorban azt, hogy valaki miért lesz konzervatív, illetve liberális. Két politikatudós, akik könyvet is írtak a politikai véleménykülönbségek biológiájáról (Predisposed: Liberals, conservatives, and the biology of political differences), azt is próbálják megmagyarázni, mi állhat a bármely oldali populizmus hátterében. John Hibbing és Kevin Smith meghatározása szerint a populisták a hétköznapi emberek érdekeinek hősi védelmezőjének látják magukat, akik nemes küzdelmet folytatnak ezen érdekek politikai és gazdasági veszélyeztetői ellen, és illusztrálva, hogy populisták mindkét politikai póluson előfordulnak, példának hozzák fel a balos görög Syrizát és a jobbos francia Nemzeti Frontot. Hozzáteszik: a populizmus egyik legerősebb katalizátora a bevándorlás, Európaszerte a politikai rendszerekben mindenhol előfordul legalább egy jobboldali populáris párt, amelyik nyíltan ellenséges a bevándorlókkal.

Az elmúlt évek agyi struktúrával és funkcióval (fMRI), fiziológiai válaszokkal, szemmozgás-követéssel vagy viselkedésgenetikával foglalkozó kutatásai bebizonyították, hogy az egyének politikai orientációja és biológiája között erős kapcsolat van, amelyek általában kívül esnek a személyes kontroll területén, írják a tudósok a New Scientistben megjelent cikkükben.

Mint kifejtik, a populizmus biológiája kapcsán két kérdést érdemes feltenni: miért tűnnek fel és el időről-időre a populista pártok, a többi párthoz képest általában nagyobb sebességgel, illetve miért gyakorolnak egyes emberekre a többiekhez képest jóval nagyobb befolyást? A biológia az első kérdésre nem tud választ adni, és érdekes módon a nem biológiai, pusztán környezeti tényezőket figyelembe vevő válaszok is sikertelenek, hiszen pl. kiderült, hogy a közkeletű vélekedéssel ellentétben, a populizmus nem erősödik meg a gazdasági nehézségek vagy tragédiák miatt.

A második kérdés vizsgálata során sokan úgy vélik, hogy a populizmus a munkásosztály reakciója arra a külső fenyegetésre, ami aránytalanul nagy mértékben sújtja őket, folytatja Hibbing és Smith, azonban ennek a vélekedésnek sincs igaza, mivel a populizmus támogatói sokszor a magasabb társadalmi helyzetű és gazdagabb csoportok tagjai közül kerülnek ki. Viszont erre a kérdésre – mi az oka az egyének közötti nagy eltéréseknek - lehet a leginkább a biológia eszközeivel válaszolni (habár ez a válasz sem nyújt teljes magyarázatot, hangsúlyozzák a szerzők).

Az emberekre erőteljesen jellemző, hogy a negatív behatásokra sokkal nagyobb választ adnak, mint a pozitívakra (negativity bias). A rossz erősebb, mint a jó című cikkükben (Review of General Psychology) Roy Baumeister és munkatársai kifejtik: a rossz eseményeknek nagyobb a hatása ránk, mint a jóknak, a mindennapi élet során és tragédiák esetén egyaránt, a közeli kapcsolatokban, a szociális hálóban vagy a tanulás során, bármikor. A negatív érzelmek és negatív visszajelzések, a rossz szülők és rossz hírek nagyobb hatással vannak ránk, mint a jók, a negatív információt alaposabban dolgozzuk fel, mint a pozitívat. Az énünk motiváltabb a negatív önkép elkerülésére, mint a pozitív ön-meghatározások begyűjtésére. A negatív benyomások és sztereotípiák gyorsabban kialakulnak és tovább fennmaradnak, mint a jók, azaz a rossz nagyobb ereje a pszichológiai jelenségek széles körében érvényesül, így pl. több figyelmet szentelünk a negatív eseményeknek (Negative information weighs more heavily on the brain: the negativity bias in evaluative categorizations) is. Mindennek evolúciós szempontból van értelme, hiszen a túlélés szempontjából súlyosabb következményei lehetnek a negatív helyzeteknek. Mindazonáltal az is bebizonyosodott tudományosan, hogy az egyes személyek különböző mértékben reagálnak a negatív befolyásokra, tovább Hibbing és Smith kutatásai során is kiderült, hogy azok a személyek, akik biológiailag érzékenyebbek a negatív benyomásokra, és több kognitív erőforrást szánnak ezekre, azok gyanakvóbbak az új megközelítésekkel és a tőlük különböző emberekkel szemben, valamint a biztonságot és a tradíciót preferálják, és a bevándorlókkal szemben is ellenségesebbek.

A politikai attitűdök összefüggését a fiziológiai sajátosságokkal Douglas R. Oxley és munkatársai is kimutatták (Political Attitudes Vary with Physiological Traits; Science): azok az emberek, akik kevésbé érzékenyek a hirtelen zajokra és az ijesztő, valamint az undorító képekre, nagyobb valószínűséggel támogatják a liberális bevándorlási politikát, míg az érzékenyebbek nagyobb valószínűséggel szavazzák meg a védelmi pénzek növelését és a halálbüntetést. A félősebbek konzervatívabbak, vonja le a következtetést az egyik kutató, és a republikánusok, ha kockázatvállalás közben figyelik az agyukat, inkább a félelemért felelős jobb amigdalát használják (vastagabb is a jobb amigdalájuk szürkeállománya), míg a demokraták inkább az érzelmek monitorozásáért felelős insulá-t (e teszt 82,9%-os valószínűséggel előrejelzi az alany politikai hovatartozását). Ez persze arra utal, hogy nemcsak az igaz, hogy az agy sajátosságai befolyásolják politikai nézeteinket, hanem az is ugyanígy igaz, hogy a hatás visszafelé is érvényes: az, hogy milyen politikai nézeteink vannak, megváltoztatja az agyunkat.

Nagyon sokat számít a környezet is: az újdonságkereső emberek, akik a dopamin egy bizonyos génvariációjával rendelkeznek (DRD4-7R), nagyobb valószínűséggel lesznek liberálisok, de csak abban az esetben, ha serdülőkorukban sok barátjuk van, és ha olyan környezetben vannak, amiben a nézetek széles skálája megjelenhet (Friendships Moderate an Association Between a Dopamine Gene Variant and Political Ideology).

Mindezekből Hibbing és Smith nem azt a következtetést vonja le, hogy fel kellene menteni a biológialag érzékenyebbeket a felelősség alól, hanem hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy a populizmus elleni harc korántsem könnyű, mert az erőteljes elfogultság a negatív dolgok iránt részben biológiai eredetű. Az ember azonban kiemelkedett az állatvilágból, és lehetősége van arra, hogy tudatosan alakítsa saját magát, szögezik le a tudósok, illetve hogy a gyermekeket megfelelő, ingergazdag és toleráns  környezetben nevelje fel.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink