Tudomány
Megjósolható a túlélés tüdőrákban
2010. január 06. 15:21
.jpg)
A genetikai vizsgálatok elterjedésével egyre gyakrabban kérdezik meg az orvostól: Mekkora a valószínűsége annak, hogy rákom lesz? Azoknál, akiknél már kimutatták a rákot, egy másik kérdésre kellene felelnie az orvosnak: Mennyi időm van még hátra?
Ha a betegnek nem-kissejtes tüdőrákja van, különösen nehéz erre válaszolni. Ha korán, az I. vagy a II. stádiumban fedezték fel a rákot, akkor a betegnek elég jó esélye van az ötéves túlélésre. De a túlélési idő még ilyenkor is nagyon változékony, és sok betegben csak akkor állítják fel a diagnózist, amikor már a betegség a III. vagy a IV. stádiumában van.
.gif)
Nemrég azonban David Christiani, a Harvard Egyetem professzora és munkatársai öt olyan gyakori génvariánst (egyetlen-nukleotid polimorfizmust; single nucleotide polymorphism, SNP) találtak a tüdőrák genomjában, amelyek lehetővé teszik a túlélés előrejelzését. Ha a beteg rákja I. vagy II. stádiumú, és egyetlen ilyen kockázat-allél sincs jelen a tumorban, akkor nagy valószínűséggel életben lesz öt évvel később, vagy még azután is. Ha azonban három-négy kockázat-allél is jelen van, akkor a páciens esélye arra, hogy még 20 hónap múlva is éljen, csupán 50 százalék.
Az öt SNP négy génben található meg, ezek a STK39, PCDH7, A2BP1 és a EYA2 gének. Bár ezek a molekuláris markerek lehetővé teszik a túlélés sokkal pontosabb előrejelzését, mint a tumor mikroszkópos képe alapján történő stádiummeghatározás, a közeljövőben aligha lesz majd sok kórházban hozzáférhető.
Mégis, ott, ahol alkalmazni tudják ezt a vizsgálati módszert, korai stádiumú tüdőrák esetén ezeknek a markereknek az alapján az orvos különböző kockázati csoportokba sorolhatja betegeit. Azoknak, akikben több kockázat-allél is van, azt javasolhatja, hogy viseljék el a műtétet követő kemoterápiát, bármilyen kellemetlenek is a mellékhatásai, mert így növelhetik esélyüket az életbenmaradásra.
Az eredményeket a Harvard Egyetem online lapja, a Focus ismertette.
Nemrég azonban David Christiani, a Harvard Egyetem professzora és munkatársai öt olyan gyakori génvariánst (egyetlen-nukleotid polimorfizmust; single nucleotide polymorphism, SNP) találtak a tüdőrák genomjában, amelyek lehetővé teszik a túlélés előrejelzését. Ha a beteg rákja I. vagy II. stádiumú, és egyetlen ilyen kockázat-allél sincs jelen a tumorban, akkor nagy valószínűséggel életben lesz öt évvel később, vagy még azután is. Ha azonban három-négy kockázat-allél is jelen van, akkor a páciens esélye arra, hogy még 20 hónap múlva is éljen, csupán 50 százalék.Az öt SNP négy génben található meg, ezek a STK39, PCDH7, A2BP1 és a EYA2 gének. Bár ezek a molekuláris markerek lehetővé teszik a túlélés sokkal pontosabb előrejelzését, mint a tumor mikroszkópos képe alapján történő stádiummeghatározás, a közeljövőben aligha lesz majd sok kórházban hozzáférhető.
Mégis, ott, ahol alkalmazni tudják ezt a vizsgálati módszert, korai stádiumú tüdőrák esetén ezeknek a markereknek az alapján az orvos különböző kockázati csoportokba sorolhatja betegeit. Azoknak, akikben több kockázat-allél is van, azt javasolhatja, hogy viseljék el a műtétet követő kemoterápiát, bármilyen kellemetlenek is a mellékhatásai, mert így növelhetik esélyüket az életbenmaradásra.
Az eredményeket a Harvard Egyetem online lapja, a Focus ismertette.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
