2024. december. 23., hétfő - Viktória.

Második hullám: így változott a társadalom hozzáállása

Mind a szabálykövetési hajlandóság, mind pedig a kritikus hangokra való odafigyelés csökkent a járvány kezdete óta, derült ki az ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék munkatársainak kutatásából.

Az ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék munkatársai a járvány során négy alkalommal is megkérdezték a lakosságot arról, hogy áll a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedésekhez. A nem reprezentatív felmérés legutóbbi szakaszának adatfelvétele alapján az látszik, hogy a kitöltők a kormány intézkedéseit inkább helyénvalónak ítélték meg, nem gondolták, hogy túlzó vagy káros intézkedések születtek a járványkezelés során. A kutatásban résztvevők leginkább akkor követték a bevezetett szabályokat, ha hatékonynak ítélték azokat, illetve, ha egyetértettek a konkrét intézkedéssel.

A Kende Anna, az ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék egyetemi docense vezetésével készült kutatást először a koronavírus-járvány első hullámának kezdetekor (2020. március 25-30. között) töltötte ki több mint ötezer fő, közülük 1019 ember vállalkozott arra, hogy a második hullám kezdetén (2020. szeptember 5-10. között) negyedszer is válaszoljon a kutatók kérdéseire. A felmérés célja az volt, hogy a szakemberek a járvány különböző szakaszaiban követni tudják a hatóságokkal való együttműködés esetleges változásait, és magyarázatot találjanak ezekre.

Az ELTE PPK kutatói az első adatfelvétel eredményeiről már korábban beszámoltak, most pedig az azt követő három adatfelvétel megállapításait is ismertették azokra a résztvevőkre szorítkozva, akik az első és a negyedik adatfelvételben egyaránt részt vettek. Az eredmények arra mutattak rá, hogy a válaszadók továbbra is a számukra észszerűnek tartott intézkedések követésére motiváltak leginkább, és “vak engedelmesség” (vagyis a hajlandóság a korlátozások betartására egyet nem értés esetén is) leginkább ott bukkan fel, ahol az emberek úgy gondolják, hogy az intézkedések helyesek és hatékonyak.

„Ezt támasztja alá az is, hogy az intézkedések kritikájára továbbra is viszonylag nagy a fogékonyság, és ennek legfontosabb magyarázata, hogy az emberek elutasítják azt a fajta vezetési stílust, amely leginkább a tekintélyre hivatkozik és azt ígéri, hogy minden veszélytől megóv. Úgy tűnik a kutatásunkból, hogy fél év elteltével a szabálykövetés hátterében az intézkedések hatékonyságának kiértékelése, az azokkal való egyetértés áll” – magyarázza a felmérés legfrissebb eredményeit Kende Anna.

Míg az első hullám során a “vak engedelmesség” három fő tényezőtől – a tekintélyelvűség mértékétől, a kormány intézkedéseivel való egyetértés mértékétől, illetve attól, hogy mennyire tartották hatékonynak a konkrét intézkedéseket – függött. A második hullám kezdetén azonban a tekintélyelvűség elvesztette jelentőségét az engedelmesség meghatározásában, ennek szerepét átvette, hogy a koronavírus során mutatott viselkedés mennyire a személy morális meggyőződését tükrözi, azaz hogy az egyén szerint mi a helyes hozzáállás az egyes intézkedésekhez. 

A koronavírus-járvánnyal összefüggő attitűdöket vizsgáló felmérésből az is kiderült, hogy a hatóságokkal való együttműködés mértéke valamelyest csökkent a márciusban mért adatokhoz képest: míg korábban az emberek 31 százaléka vélekedett úgy, hogy abban az esetben is betartaná a korlátozásokat, ha éppen nem ért egyet azokkal, a második hullám elejére ez az arány 26 százalékra csökkent.

A kutatás vezetője ugyanakkor hozzátette: „A nyáron mért adatokhoz képest viszont a legutolsó adatfelvétel némileg magasabb együttműködési hajlandóságot mutat: ez azt jelentheti, hogy bár az emberek szkeptikusabbak az első hullám óta, a második hullám kezdete mégis valamennyire hatott a résztvevők veszélyérzetére és ezen keresztül annak felismerésére, hogy a szabályokat mindenképpen be kell tartani.”

Érdekes adat, hogy a hajlandóság a kritikus hangokra való odafigyelésre szintén csökkent: a márciusi 86 százalékhoz képest ugyanis most csak 79 százalék mondta azt, hogy érdemes ezekre a kritikus hangokra odafigyelni. Ennek részben az lehet a magyarázata, hogy az utóbbi időben a kritikus hangok között nagyobb teret nyertek a tudománytalan nézetek és az  összeesküvés-elméletek.

„A csökkenés egyik lehetséges oka, hogy a kritikus hangok mára már többeknek jelentik a tudományellenes véleményeket, mint a járvány kezdetén. A kritikus hangokra való odafigyelést a tekintélyelvűség elutasítása határozza meg a legerősebben a vizsgált változók közül, emellett szerepet kapott az intézkedésekkel való egyetértés hiánya és az együttérzés a leginkább kitett csoportokkal. Az első hullám elején kis mértékben a tudományba vetett hit is növelte a kritikákra való fogékonyságot, a második hullám elején azonban ennek hatása elmúlt, ehelyett a hatékonyság hiánya az, amely szerepet játszik” – fejtette ki a kutatás vezetője.

A kutatást az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskola hallgatói, Csaba Sára, Nyúl Boglárka és Engyel Márton végezték.

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés