Fa helyett hálózat
Ma kétszáz éve született Darwin
Az orvos-apa ötödik gyermekeként világra jött Charles maga is tanult orvostudományt 1825-26-ban Edinburgh-ban, azonban unta a hagyományos iskolai képzést, és pályát módosított: utazó kísérleti geológus és a modern evolúciós biológia megalapítója lett. A molekuláris biológia új eredményei az elmúlt évtizedben forradalmasították az evolúcióról alkotott elképzeléseinket.
Mint a The Lancet legújabb számában írja Niles Eldredge, amikor Darwin ott tanult, az edinburgh-i orvosi iskola rendelkezett a legkiválóbb természettudományi gyűjteménnyel Nagy-Britannia-szerte, és az 1820-as években az iskola híres volt radikális szemléletéről, tanították például a francia Jean-Baptiste Lamarck nézeteit.
Darwin fejéből 1837-ben pattant ki a „tree of life” ötlete, majd 22 év múlva, éppen 150 éve jelent meg A fajok eredetéről című fő mű. A molekuláris evolúció tudománya, majd a DNS betűsorrendjének feltárása óta eltelt évtized hozta meg az új paradigmát: ma már nem egymásból lineárisan elágazó faágakként képzeljük el a fajok fejlődését, hanem inkább hálózat alakjában. A vírusok által véghezvitt
horizontális géntranszfer
egymástól távoli fajok között is működik, a prokarióták DNS-ük 80 százalékát szerezték ilyen módon, az eukarióták pedig eleve két faj egyesüléséből (baktérium+archea) jöttek létre, azaz a fa már a kezdeteknél is inkább kör volt – mutat rá Graham Lawton a New Scientist ünnepi összeállításában. A kialakuló endoszimbiózis – az eukarióták által bekebelezett baktériumokból kloroplaszt lett a növényekben, illetve mitokondrium az állati sejtekben – további hálózatosodást jelent. Az eukarióta sejtek egymással is össze tudnak olvadni, mai tudásunk szerint például a növényi fajok 14 százaléka jött létre hibridizációval. Az állatok 10 százaléka is képes a hibridizációra, főleg a fiatal fajok, így valószínűleg a Homo sapiens is
hibridizálódott
a H. erectus-szal és a neandervölgyi emberrel. Ma már nem tartható az a vélemény, hogy a hibridek képtelenek a szaporodásra, hiszen kiderült, hogy a hibridizáció az evolúció egyik hajtóereje. Valószínűleg a metamorfózisra képes fajok is hibridizációval jöttek létre: a lárva állapotú egyedben az egyik faj génállománya működik, az átalakulás utáni „kifejlett” egyedben a másik.
Becslések szerint az emberi genom 40-50 százaléka származik horizontális géntranszfer révén más fajokból, azaz kb. 50 százaléknyi örökítőanyagunkra továbbra is érvényes Darwin fa-ötlete.
Kazai Anita
