Lépfenét okozott egy ártalmatlan baktérium
Egy amerikai beteget, akinek inhalációs antraxra jellemző tünetei voltak, és bele is halt a betegségbe, valójában nem a lépfene kórokozója fertőzött meg, hanem egy másik baktérium, amelyben jelen voltak a lépfene toxinjának génjei.
A Metodista Kórház patológusai és két másik intézmény kutatói pár nap alatt szekvenálták és kielemezték a baktérium genomját, és megállapították: valószínűtlen, hogy a bioterrorizmus fegyvere lett volna.
Az Archives of Pathology & Laboratory Medicine online kiadásában dr. James M. Musser és kollégái arról számolnak be, hogy a kórokozó a Bacillus cereus egyik törzse volt, amely egy olyan plazmidot és egyéb géneket tartalmazott, amelyeknek a lépfene kórokozója, a Bacillus anthracis a virulenciáját köszönheti. (A Bacillus cereus egyébként egy Gram-pozitív, pálcika alakú baktérium, amely a talajban él; emberekben nagyon ritkán okoz betegséget, s ha mégis, akkor ételmérgezést.)
„Ennek a betegnek egy szokatlanul súlyos, gyorsan progrediáló fertőzése volt, amelyet a Bacillus cereus okozott, pedig ez nem szokott halálos betegséget kiváltani. Miután pár nap alatt meghatároztuk genomjának szekvenciáját, ki tudtuk zárni a bioterrorizmus lehetőségét, meg tudtuk magyarázni szokatlanul erős virulenciáját és megfelelően el tudtuk látni azokat az egészségügyi dolgozókat, akik ki lehettek téve a fertőzésnek” – mondta dr. Musser.
Mivel a beteg fertőzése az inhalációs lépfenét utánozta, feltétlenül szekvenálni kellett a baktériumtörzs genomját, hogy megállapítsák, nem volt-e ártó céllal genetikailag módosítva. Mint dr. Musser elmagyarázta: „Ebben a törzsben nem voltak olyan szokatlan genetikai faktorok, amelyek egy bioterrorista célból átalakított organizmusban várhatók lennének. Nem volt szokatlan toxinegyüttes benne, és nem voltak különféle, antibiotikum-rezisztenciát okozó gének sem, amelyek megnehezítették volna a betegség kezelését – egyszóval, nem volt felfedezhető az ember által végzett genetikai manipuláció kézjegye.”
A beteg, aki egy Houston környékén élő hegesztőmunkás volt, az orvoshoz fordulás után még három napig sem maradt életben. A fertőzés intenzitása arra utalt, hogy gyengült immunválasszal reagált a betegségre. A hegesztőkben az átlagosnál nagyobb a tüdőfertőzések kockázata a belélegzett apró partikulumok és a fémgőz miatt. A betegen kívül senki másban nem fordult elő ez a fertőzés, azaz nem terjedt tovább.
Egyelőre nincs magyarázat arra, hogy a B. cereus e törzsébe hogyan jutottak be a B. anthracis toxin génjeihez hasonló gének. A lépfene baktériumának pX01 plazmidja több gént is tartalmaz, amelyek felelősek a kórokozó virulenciájáért, köztük a protektív antigént (pag), az ödéma faktort (cya) és a letális faktort (lef). Az e gének által kódolt fehérjék összekapcsolódása alkotja a lépfene toxint. A beteg tüdejéből és más szöveteiből izolált organizmusokban mind a három említett gén megtalálható volt.
