Tudomány
Kell-e félni a nanorészecskéktől?
2009. szeptember 20. 13:29
.jpg)
Hét fiatal kínai nő 5–13 hónapot dolgozott egy közelebbről meg nem nevezett kínai festőüzemben, ahol nanorészecskéket tartalmazó festéket szórtak polisztirol-táblákra. Ez alatt az idő alatt fejlődött ki náluk egy súlyos, életveszélyes betegség: légzési nehézség alakult ki és kiütések jelentek meg az arcukon és kezükön. Az ok: nanorészecskéket tartalmazó füstöt lélegeztek be munkájuk során.
A hét fiatal munkásnő közül kettő két éven belül meghalt azt követően, hogy a nano-festékkel kezdett dolgozni. A másik öt állapota azóta sem javult, bár nem dolgoztak többé ilyen anyagokkal.
Lehetetlen eltávolítani a nanorészecskéket, ha már egyszer behatoltak a tüdősejtekbe – írta a pekingi kórház klinikai toxikológusa.
A Nature News hírei között jelent meg ez az írás, amely a nanotechnológia első emberáldozatairól számolt be.
Mind a hét betegben mellhártya granulómák fejlődtek ki – ami akkor keletkezik a tüdő hártyáján, amikor az immunrendszer képtelen eltávolítani az idegen anyagot. Az üregekben, szövetekben színtelen folyadék gyülemlett fel, a folyadékban és a szövetekben 30 nanométer átmérőjű nanorészecskéket találtak. Ugyanolyanokat, mint amilyen a festékben volt, amellyel dolgoztak.
A tanulmány szerint a tüneteket az a füst okozta, amelyet a munkásnők belélegeztek, amikor 75–100 Celsius fokra hevítették a polisztirol táblákat, Ezekre előzőleg festékszóróval felvittek egy műanyag pasztát. A pasztát poliakrilát-észterként azonosították. A munkahely egy kb.70 négyzetméteres, ablaktalan helyiség volt, amelynek egyetlen ajtaja szintén zárva volt, hogy elég meleg legyen a munkafolyamathoz a helyiségben. A munkaterem nem rendelkezett szellőzőberendezéssel (mert vagy öt hónappal azelőtt, hogy a munkásnőkön megjelentek a tünetek, eltörött a ventillátor).
Védőfelszerelésként – alkalomszerűen – gézmaszkot viseltek a munkásnők. (Egyes szakvélemények szerint kizárólag a munkavédelmi szabályok semmibe vétele okozta a megbetegedéseket...)
A vizsgálat során elektronmikroszkóppal megállapították, hogy 30 nanométer átmérőjű nanorészecskék voltak a pasztában, és a törött ventillátor alkatrészeiről begyűjtött porban is, akár csak a tüdőben.
„Nyilvánvaló, hogy a betegséget nem a por – mikroméretű részecskék – vagy a gőzök okozták, mert a tüdő falának sejtjei tele voltak nanorészecskékkel” – mondta a tanulmány első szerzője, Yuguo Song, a pekingi Chaoyang Kórház klinikai toxikológusa.
Hasonló tüneteket mutattak a nanorészecskéknek kitett kísérleti állatok is – mondta egy nanotechnológus szakértő.
A nanoanyagokat az ember hozta létre. A jelenleg elfogadott definíció szerint az 1 és 100 nanométer közötti méretű anyagrészecskét nevezzük nanoanyagnak. (A nanométer a méter egymilliárdod része.) Legfőbb jellemzőjük, hogy tulajdonságaik lényegesen eltérnek természetben előforduló anyag-megfelelőjükétől. (Ami nem csoda, hiszen éppen ezek miatt a tulajdonságok miatt fejlesztették ki őket.) A nanoanyagok ezeket a speciális tulajdonságaikat onnan nyerik, hogy felületük nagy a tömegükhöz képest, és sokkal nagyobb arányban találhatók a felszínükön atomok, ami jóval reakcióképesebbé teszi őket.
Már ma is igen sok fogyasztói termékben előfordulnak nanoanyagok – mintegy 600-féle, nanoanyagot tartalmazó termék van forgalomban, elsősorban kozmetikumok, az egészségipar termékei, napvédő krémek, de festékek és vízkezelő-tisztító szerek, gyógyszerek összetevőiként is szerepelnek.
A kérdést, hogy ártalmasak-e az egészségre és a környezetre a nanoanyagok, valójában még nem válaszolta meg a tudomány. Van egy olyan feltevés, amely szerint minél kisebb a nanorészecske mérete, annál veszélyesebb. Általában véve igaz, mondja a Duke Egyetem környezeti mérnök professzora, Mark Wiesner, hogy a nagyon kicsi, a 30 nanométernél kisebb részecskéket a tudománynak különös figyelemben kell részesítenie a kutatás során, amikor a nanoanyagok környezetre és az emberi egészségre való biztonságosságát vizsgálja. A kérdés azonban még nincs megválaszolva: vannak-e a nanoanyag-részecskéknek mérgező vagy veszélyes tulajdonságai – mondja a professzor.
Lehetetlen eltávolítani a nanorészecskéket, ha már egyszer behatoltak a tüdősejtekbe – írta a pekingi kórház klinikai toxikológusa.
A Nature News hírei között jelent meg ez az írás, amely a nanotechnológia első emberáldozatairól számolt be.
Mind a hét betegben mellhártya granulómák fejlődtek ki – ami akkor keletkezik a tüdő hártyáján, amikor az immunrendszer képtelen eltávolítani az idegen anyagot. Az üregekben, szövetekben színtelen folyadék gyülemlett fel, a folyadékban és a szövetekben 30 nanométer átmérőjű nanorészecskéket találtak. Ugyanolyanokat, mint amilyen a festékben volt, amellyel dolgoztak.
A tanulmány szerint a tüneteket az a füst okozta, amelyet a munkásnők belélegeztek, amikor 75–100 Celsius fokra hevítették a polisztirol táblákat, Ezekre előzőleg festékszóróval felvittek egy műanyag pasztát. A pasztát poliakrilát-észterként azonosították. A munkahely egy kb.70 négyzetméteres, ablaktalan helyiség volt, amelynek egyetlen ajtaja szintén zárva volt, hogy elég meleg legyen a munkafolyamathoz a helyiségben. A munkaterem nem rendelkezett szellőzőberendezéssel (mert vagy öt hónappal azelőtt, hogy a munkásnőkön megjelentek a tünetek, eltörött a ventillátor).
Védőfelszerelésként – alkalomszerűen – gézmaszkot viseltek a munkásnők. (Egyes szakvélemények szerint kizárólag a munkavédelmi szabályok semmibe vétele okozta a megbetegedéseket...)
A vizsgálat során elektronmikroszkóppal megállapították, hogy 30 nanométer átmérőjű nanorészecskék voltak a pasztában, és a törött ventillátor alkatrészeiről begyűjtött porban is, akár csak a tüdőben.
„Nyilvánvaló, hogy a betegséget nem a por – mikroméretű részecskék – vagy a gőzök okozták, mert a tüdő falának sejtjei tele voltak nanorészecskékkel” – mondta a tanulmány első szerzője, Yuguo Song, a pekingi Chaoyang Kórház klinikai toxikológusa.
Hasonló tüneteket mutattak a nanorészecskéknek kitett kísérleti állatok is – mondta egy nanotechnológus szakértő.
A nanoanyagokat az ember hozta létre. A jelenleg elfogadott definíció szerint az 1 és 100 nanométer közötti méretű anyagrészecskét nevezzük nanoanyagnak. (A nanométer a méter egymilliárdod része.) Legfőbb jellemzőjük, hogy tulajdonságaik lényegesen eltérnek természetben előforduló anyag-megfelelőjükétől. (Ami nem csoda, hiszen éppen ezek miatt a tulajdonságok miatt fejlesztették ki őket.) A nanoanyagok ezeket a speciális tulajdonságaikat onnan nyerik, hogy felületük nagy a tömegükhöz képest, és sokkal nagyobb arányban találhatók a felszínükön atomok, ami jóval reakcióképesebbé teszi őket.
Már ma is igen sok fogyasztói termékben előfordulnak nanoanyagok – mintegy 600-féle, nanoanyagot tartalmazó termék van forgalomban, elsősorban kozmetikumok, az egészségipar termékei, napvédő krémek, de festékek és vízkezelő-tisztító szerek, gyógyszerek összetevőiként is szerepelnek.
A kérdést, hogy ártalmasak-e az egészségre és a környezetre a nanoanyagok, valójában még nem válaszolta meg a tudomány. Van egy olyan feltevés, amely szerint minél kisebb a nanorészecske mérete, annál veszélyesebb. Általában véve igaz, mondja a Duke Egyetem környezeti mérnök professzora, Mark Wiesner, hogy a nagyon kicsi, a 30 nanométernél kisebb részecskéket a tudománynak különös figyelemben kell részesítenie a kutatás során, amikor a nanoanyagok környezetre és az emberi egészségre való biztonságosságát vizsgálja. A kérdés azonban még nincs megválaszolva: vannak-e a nanoanyag-részecskéknek mérgező vagy veszélyes tulajdonságai – mondja a professzor.
