Tudomány
Jónak születünk
2009. december 02. 17:05
.jpg)
Milyen az emberi természet? Igaza lenne Plautus-nak abban, hogy „ember embernek farkasa”, Hobbes-nak, aki szerint a természetes állapot „mindenki harca mindenki ellen”, és a milliónyi szülőnek, akik kétségbeesve fedezik fel, hogy kisgyermeküknek „rossz a természete”?
Aligha – legalábbis azokból a tudományos vizsgálatokból, amelyek során nagyon kis gyermekek viselkedését elemezték, illetve összehasonlították kis csimpánzok magatartásával, sokkal szívderítőbb kép rajzolódik ki. Röviden összefoglalva, az eredmények szerint a gyermekek veleszületetten segítőkészek és jó társadalmi készségekkel rendelkeznek. Természetesen valamilyen mértékben minden élőlénynek önzőnek kell lennie, hogy fennmaradhasson. Azonban az emberek gyermekei korántsem csak önzők.
A The New York Times ismertetésében olvasható, hogy Dr. Michael Tomasello fejlődéspszichológus októberben megjelent, Miért kooperálunk? című könyvében leírja, hogy ha egy 18 hónapos kisded látja, hogy egy ismeretlen felnőttnek tele van a keze csomagokkal, és segítségre szorul, hogy kinyisson egy ajtót vagy felemeljen valamit, amit elejtett, a gyermek habozás nélkül a segítségére siet. Ez a segítő viselkedés veleszületettnek, és nem tanultnak tűnik, mivel egyrészt nagyon korán jelentkezik, olyan életkorban, amikor a szülők még nem nevelik udvariasságra gyermekeiket, másrészt a segítségnyújtó viselkedést a jutalmazás nem befolyásolja, holott a tanult viselkedésekre ez általánosan jellemző.
A kicsinyek információnyújtással is segítenek másoknak. Ha egy felnőtt úgy tesz, mintha nem találna egy tárgyat, a gyerekek már 12 hónapos koruktól rámutatnak az elveszettnek hitt objektumra. Ilyet a csimpánzok soha, semmilyen életkorban nem tesznek.
Mintegy 3 évesen ez a viselkedés kezd megváltozni: ilyenkor a gyerekek már szelektívebben segítőkészek, szívesebben segítenek olyan társaiknak, akik rendesen viselkedtek velük. Ekkor kezdik elsajátítani a társadalmi normákat is, amelyek nagy része arra ösztönzi őket, hogy viselkedjenek „szépen” másokkal. Ezeket a normákat ebben a korban általában teljesen a magukévá teszik, és másokat is mindenképpen rá akarnak venni, olykor akár erőszakosan is, a szabálykövetésre.
„A gyerekek természetüknél fogva altruisták” – állítja Tomasello, és úgy gondolja, hogy a megfelelő nevelés erősítheti ezt a veleszületett tendenciát.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
A The New York Times ismertetésében olvasható, hogy Dr. Michael Tomasello fejlődéspszichológus októberben megjelent, Miért kooperálunk? című könyvében leírja, hogy ha egy 18 hónapos kisded látja, hogy egy ismeretlen felnőttnek tele van a keze csomagokkal, és segítségre szorul, hogy kinyisson egy ajtót vagy felemeljen valamit, amit elejtett, a gyermek habozás nélkül a segítségére siet. Ez a segítő viselkedés veleszületettnek, és nem tanultnak tűnik, mivel egyrészt nagyon korán jelentkezik, olyan életkorban, amikor a szülők még nem nevelik udvariasságra gyermekeiket, másrészt a segítségnyújtó viselkedést a jutalmazás nem befolyásolja, holott a tanult viselkedésekre ez általánosan jellemző.
A kicsinyek információnyújtással is segítenek másoknak. Ha egy felnőtt úgy tesz, mintha nem találna egy tárgyat, a gyerekek már 12 hónapos koruktól rámutatnak az elveszettnek hitt objektumra. Ilyet a csimpánzok soha, semmilyen életkorban nem tesznek.
Mintegy 3 évesen ez a viselkedés kezd megváltozni: ilyenkor a gyerekek már szelektívebben segítőkészek, szívesebben segítenek olyan társaiknak, akik rendesen viselkedtek velük. Ekkor kezdik elsajátítani a társadalmi normákat is, amelyek nagy része arra ösztönzi őket, hogy viselkedjenek „szépen” másokkal. Ezeket a normákat ebben a korban általában teljesen a magukévá teszik, és másokat is mindenképpen rá akarnak venni, olykor akár erőszakosan is, a szabálykövetésre.
„A gyerekek természetüknél fogva altruisták” – állítja Tomasello, és úgy gondolja, hogy a megfelelő nevelés erősítheti ezt a veleszületett tendenciát.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
