Jelzi az apák veszélyeztetettségét a terhességi cukorbetegség

Terhessége során a kismamák 3–20 százaléka esetében alakul ki cukorbetegség, és akinél létrejön a gesztációs diabétesz, azoknál hétszeres az esély, hogy a terhesség utáni években maradandóan kialakul a 2-es típusú cukorbetegség. Egy több mint 70.000 szülőpárra kiterjedő kanadai tanulmány, amely 20 év adatait dolgozta fel, most azt is kimutatta, hogy a gesztációs diabétesz nemcsak az anyák, hanem az apák cukorbetegség-kockázatának növekedését is jelzi.

Mint a Gestational Diabetes Mellitus in Mothers as a Diabetes Predictor in Fathers: A Retrospective Cohort Analysis című tanulmány megállapítja, azon férfiak diabétesz-kockázata, akik partnere gesztációs diabéteszben szenved, 33 százalékkal magasabb azokéhoz képest, akik partnerénél nem alakul ki cukorbetegség a terhesség során. A tanulmány első szerzője, Kaberi Dasgupta, a McGill University endokrinológusa és munkatársai korábbi munkájuk során már kimutatták, hogy a házastárs cukorbetegsége a diabétesz kockázati tényezőjét jelenti. 2014-es cikkük a BMC Medicine című szaklapban jelent meg (Spousal diabetes as a diabetes risk factor: A systematic review and meta-analysis), ebben a szerzők leírják, hogy napjainkban a cukorbetegek 30-40%-a marad diagnosztizálatlan, ezért minden olyan módszernek nagy a szerepe, amely képes a veszélyeztetett személyek kiszűrésére, a korai betegségdetektálásra és ezáltal a szövődmények megelőzésére.

Mivel a családi aggregációs vizsgálatok szerint a 2-es típusú cukorbetegség örökletessége mindössze 25%, fontos azon társadalmi és környezeti tényezők feltárása, amelyek elősegítik a genetikai kockázati tényezők érvényesülését. Az örökletesség szerepéről szólva Dasgupta és munkatársai bemutatják, hogy egy cukorbeteg szülő esetén a gyermek esélye kétszeres a cukorbetegség kialakulására, ha mindkét szülő cukorbeteg, a gyermek kockázata ötszörösre emelkedik, a testvér betegsége háromszoros veszélyt jelez. (Ezideig több mint 60 genetikai variánst azonosítottak a 2-es típusú cukorbetegség hátterében, azonban ezek összesített hatása az öröklődésnek mindössze tíz százalékát magyarázza meg.)

A háztartásokon belül a betegség biológiai (genetikai okokkal magyarázható) halmozódása mellett kialakul a szociális halmozódás is: a genetikailag nem rokon házastárs betegsége a közös környezet, az azonos erőforrások és szokások (étkezés, fizikai aktivitás stb.) miatt jelzi azt, hogy párja esetében is nagyobb a diabétesz kialakulási esélye. A metaanalízis által megállapított esélynövekedés 26%-os, azaz a házastárs cukorbetegsége esetén 26%-kal nagyobb az esélye a másik félnél a diabétesz kialakulásának.

Ezen 2014-es eredmény következtében Dasgupta és munkatársai feltételezték, hogy a kismamák gesztációs diabétesze előre jelezheti az apák diabétesz-incidenciájának a növekedését, ezért fogtak új vizsgálatukba, amelynek során Quebec tartomány adminisztratív, születési és elhalálozási regisztereit felhasználva véletlenszerűen kiválasztottak az 1990 és 2007 között gesztációs diabétesszel diagnosztizáltak közül anyákat, illetve az ezekhez illesztett, gesztációs diabéteszben nem szenvedő, azonos időszakban szült nőket, majd azonosították azokat az apákat, akik esetében az anya szülése utáni időszaktól kezdve a vizsgálat végéig (2012. március 31.) 2-es típusú cukorbetegség alakult ki. Összesen 70.890 apa esetében tárták fel a cukorbeteg-státuszt (ezek fele esetében szenvedett a partner gesztációs diabéteszben).

Mint nyilatkozatában Dasgupta elmondja, legújabb eredményeik is arra utalnak, hogy az élettársak közös betegségkockázatának hátterében a közös társadalmi és kulturális környezet áll, amely hozzájárul ahhoz, hogy a pár tagjainak hasonló az egészségmagatartása, azonosak étkezési szokásaik, és hasonló mértékű a fizikai aktivitásuk is. A gesztációs diabéteszben szenvedő nőbetegek orvosainak érdemes odafigyelniük az apák egészségi állapotára is, és a gesztációs diabéteszt eszközként használni az apa esetleges diabéteszének felismeréséhez, illetve megelőzéséhez.