Hosszú élettartam autoimmun betegség miatt

Az evolúció tehető felelőssé az autoimmun betegségek (lupusz, szklerózis multiplex, reumatoid artritisz stb.) kialakulása után azok fennmaradásáért, ennek bizonyítását jelenti, hogy sikerült kimutatni: azon személyek immunrendszere, akik fogékonyabbak ezekre a kórformákra, egyben ügyesebben harcol a veszélyes kórokozók, fertőzések ellen, és az illetők tovább is élnek, írja Viviane Callier.

Az újságírónő az International Society for Evolution, Medicine and Public Health nevű szervezet éves kongresszusán a Princeton University evolúciós biológusát kérdezte arról, hogy mi magyarázza annak a rengeteg féle autoimmun betegségnek a létét, amelyek gyakorlatilag az összes szövetfélét képesek megtámadni, mi lehet az oka, hogy mindezek elterjedhettek az evolúció során? Mint Andrea Graham kifejtette, elképzelhető az is, hogy az autoimmun betegségekre való nagyobb fogékonyság az ár, amit az erőteljes és gyors immunválaszért kell fizetnünk, azaz lehetséges, hogy az autoimmun betegségek az erős immunrendszer mellékhatásaként jelentkeznek.

Graham és munkatársai ez utóbbira is találtak bizonyítékot egy hosszú távú vizsgálat révén, ami idős embereket tanulmányozott Taiwanban (27 évig több mint 1000 embert, akik 1892 és 1953 között születtek). A kutatók 2000 és 2006 között vizelet- és vérmintát gyűjtöttek 639 főtől, és megmérték az autoimmun antitestek mennyiségét; az eredmények azt mutatták, hogy azok, akiknek vérében magasabb az autoimmun antitestek szintje, nagyobb eséllyel élnek hosszabb életet (Biodemography of Health, Social Factors, and Life Challenge SEBAS - Social Environment and Biomarkers of Aging Study). Bármilyen életkorban voltak is a vizsgált személyek, a magas autoimmun antitest szintűeknek átlagosan 33%-kal kisebb volt az esélyük, hogy meghalnak abban az évben. A magas autoimmun antitest szintűek esetében krónikus virális infekció kialakulására is kisebb volt az esély.

Mindazonáltal – jegyzi meg Viviane Callier – van egy probléma: az autoimmun antitestek autoimmun betegséget is okoznak, így a magas autoimmun antitest szintűek körében nagyobb volt az esély pl. a lupus első jeleként veseproblémák kialakulására (a kutatók ezt a vizeletminták elemzése révén állapították meg). Az evolúciós biológia szempontjából azonban további magyarázatot nyert az a tény, hogy a humán evolúciónak nem sikerült elsöpörnie az autoimmun betegségeket.

A kutatók egy korábbi munkájuk folytatásaképp csatlakoztak a taiwani vizsgálathoz. Graham és csapata ugyanis Skóciában már 30 éve végez egy vizsgálatot, ezúttal nem emberekkel, hanem birkákkal: 7000 állat életét és egészségi állapotát követik nyomon nagy részletességgel. E vizsgálat során a vérminták elemzésével bebizonyosodott, hogy korreláció mutatható ki az autoimmun és a paraziták ellen harcoló antitestek szintje között, továbbá az is kiderült, hogy a magas autoimmun antitest szint öröklődik. Azaz: a magas autoimmun antitest szint evolúciós előnnyel járhat; és valóban: a magas autoimmun antitest szintű birkák tovább élnek.

Azt már korábban is tudtuk, hogy az autoimmunitásnak lehet valamilyen pozitív szerepe a paraziták elleni hatékonyabb védekezés révén, azonban a birkaadatok statisztikai elemzése szerint a parazitaellenes hatékonyság nem magyarázza meg teljes mértékben ezt a pozitív befolyást. Vagyis, az autoimmun antitestek nem csak az erős immunrendszer mellékhatását jelentik, hanem más pozitív szerepük is lehet. Más vizsgálatok tanúsága szerint ez lehet pl. a haldokló sejtek és az egyéb szemét eltávolítása a szervezetből vagy a rákossá váló sejtek elleni felügyelet. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a homeosztázis szabályozásában részt vevő és enzimmoduláló funkciót is betöltő autoantitestek terápiás (Lutz HU és munkatársai: Naturally occurring auto-antibodies in homeostasis and disease, Trends Immunol.), illetve biomarker potenciállal is bírnak (Álvarez-Fernández SM és munkatársai: Natural Antibodies to Tumor-Associated Antigens; Methods Mol Biol.).