Hogy ítél a bíró pszichopátia esetén?

Raymond Henry Garlandról, Ausztrália legveszélyesebb sorozatos szexuális erőszaktevőjéről augusztus első felében hivatalosan megállapították, hogy pszichopata. Joan Lawrence pszichiáter azt mondta a Brisbane-i Megyei Bíróság előtt: „majdnem 100% a valószínűsége annak, hogy Garland ismét erőszakos cselekményeket fog elkövetni”. Garlandra négy ítélet vár.

Az agyi képalkotó módszerek és a genetikai tesztek egyre inkább fegyverré válnak a bíróság előtti harcokban, egyre gyakrabban használnak fel biológiai bizonyítékokat egy személy bűnöző viselkedésének magyarázatára. A múlt évben például egy olasz asszonyt azzal vádoltak, hogy megölte nővérét, s először életfogytiglanra ítélték, de aztán az agyi és genetikai tesztek következtében, amelyek biológiai magyarázatot adtak a nő agresszív viselkedésére, 20 évre csökkentették az ítéletet.

De vajon az ilyen bizonyítékok hogyan befolyásolják a pszichopatákra kiszabott ítéleteket – olyan emberekre, akiknek pszichés zavara jelenlegi tudásunk szerint gyógyíthatatlan?

Minden biológiai bizonyíték olyan, mint egy kétélű kard – mondja James Tabery, a Utahi Egyetem munkatársa. A pszichopátiás viselkedés biológiai mechanizmusokkal való magyarázata felhasználható úgy is, hogy amellett érveljünk, hogy a személy kevésbé felelős a tetteiért, s ezért csak enyhébb büntetést érdemel, de a dolog másik oldala, hogy úgy gondolhatjuk, hogy a vádlott nagyobb valószínűséggel fog ismét bűncselekményeket elkövetni, s ezért a hosszabb elzárás a helyénvaló.

Azért, hogy megtudják, „melyik irányba vág a kard”, James Tabery Lisa Aspinwall pszichológussal és Teneille Brown jogászprofesszorral együtt felmérést küldtek el 181, különböző államokban dolgozó USA-beli bírónak.

Minden bírót arra kértek, hogy szabjon ki büntetést egy képzelt bűnözőre, akit pszichopataként diagnosztizáltak. A képzelt személy Stephen Mobley-re hasonlított, aki 1991-ben kirabolta, majd megölte egy Domino nevű pizzázó vezetőjét. Mobley még ennél is tovább ment: hencegett a bűntettel, és a „Domino” szót a hátára tetováltatta.A pszichológusok azt állították, hogy cselekménye és a lelkiismeretfurdalás hiánya gyógyíthatatlan pszichopátiájának tudható be. Mobley kérését, hogy genetikai teszttel támaszthassa alá védekezését, a bíróság elutasította. A Georgiai Legfelsőbb Bíróság álláspontja az volt, hogy a genetikai bizonyíték nem számítana semmit sem. Halálra ítélték.

James Tabery és munkatársai képzelt személyét egy hasonló bűncselekményben találták vétkesnek, a különbség csupán annyi volt, hogy áldozata nem halt meg, hanem gyógyíthatatlan agykárosodást szenvedett.

Egy pszichiáter pszichopatának nyilvánította a bűnözőt. A bírók egyik fele egy második pszichiátertől további bizonyítékokat is kapott, amelyek szerint a személy viselkedése egy genetikai mutáció eredménye, amely strukturális rendellenességet okozott az agyában. Mindkét bírócsoport egyik felénél a védelem hivatkozott a diagnózisra, mint annak igazolására, hogy a személy nem tudja kontrollálni tetteit és nem felelős cselekedeteiért. A többi bíró elé a vád hozta a diagnózist, úgy érvelve, hogy a személy valószínűleg ismét bűncselekményt fog elkövetni.

A megkérdezett bírók azt mondták, hogy a pszichopátia diagnózisa nélkül mintegy 9 évre ítélték volna az elkövetőt. Ha azonban eléjük tárták azt, hogy a személy gyógyíthatatlan pszichopata, az átlagos ítélet jóval hosszabb, 14 év lett. Ha ezen kívül a bíróknak bemutatták a genetikai mutáció biológiai bizonyítékát is, akkor valamivel rövidebb időre, 13 évre ítélték a személyt, függetlenül attól, hogy a bizonyíték a vád vagy a védelem részéről hangzott el.

Stephen Morse, a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem jogász- és pszichiáter professzora azt mondja, hogy a tárgyalóteremben a szabad akarat a cselekedetekért való felelősségben nem lényeges. „Hogy valaki szabad akaratából cselekedett vagy nem, nem része semmilyen jogi doktrínának, és nem szükséges sem bizonyítani, sem cáfolni.