(Egyelőre ) nem tanultunk a COVID-leckéből

A COVID-19 járvány első hullámának papíron vége van, a második talán épp most kezdődik, vakcina és hatékony gyógyszeres kezelés azonban még sehol. Elvileg persze a tudósoktól a döntéshozókig mindenki egyetért abban, hogy még egy ilyen – értsd: karanténos-bezárkózós – védekezésbe az emberiség gazdaságilag biztosan belerokkan, ezért a következő pandémiát nem kezelni, hanem megelőzni és csírájában elfojtani kell, újonnan felállított járványmegelőző rendszerekről mégsem hallani.

„A szörnyű realitás az, hogy még mindig nincs ilyen protokoll. Megelőzésben nem tartunk sokkal előrébb, mint a mostani járvány kitörésekor” – mondja a Válasz Online-nak Kemenesi Gábor víruskutató. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa, a Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai laboratóriumának munkatársa inkább az ellenkező tendenciára lát példákat: az Egyesült Államokban épp a COVID-19 berobbanása előtt lőtték le a világ legjelentősebb járványkutató és -megelőző rendszerét, a PREDICT programot, és idén szorongatták meg az állatvilág és az emberi tevékenység kapcsolatának kutatására és pandémia-előrejelzésre – egyébként Gerald Durrell által – alapított EcoHealth Alliance-t is.

A PREDICT (magyarul: megjósol) célja pont az, hogy megtaláljuk a kórokozókat, mielőtt még bajt okoznának: a programot az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) alapította 2009-ben, válaszul a 2005-ös H5N1-járványra. Tízéves működése alatt a PREDICT keretében több mint 140 000 biológiai mintát gyűjtöttek különféle állatoktól (potenciális vírushordozókból), köztük több mint 10 000 denevérből. A program ötéves finanszírozási ciklusokban haladt, és egy évtized alatt mintegy 200 millió dollárt költöttek rá. A terepmunka 2019. szeptember végén fejeződött be, miután a finanszírozás lejárt, és 2020 márciusában a Trump-adminisztráció az egészet beszüntette. Nem sokkal később, a járványhelyzet súlyosbodását látva a USAID-től mégis kapott egy 2,2 millió dolláros gázfröccsöt, mely hat hónap működésre elegendő, a folytatás azonban nem egyértelmű.

Jelenleg a világon sehol sem foglalkoznak kifejezetten pandémia-megelőzési céllal az újonnan rezervoárrá, vagyis vírushordozóvá változó állatokkal. Amelyek pedig néha közelebb vannak, mint gondolnánk: április végén Dél-Hollandiában megvolt az első olyan eset, amikor a menyétfélék közé tartozó nyércekben mutatták ki véletlenül, egy gyanús fertőzés nyomán az új koronavírust. Farmon, vagyis közvetlenül az ember mellett tartott állatokról van szó, ahol a tapasztalatok szerint a vírus ember és állat között ide-oda „közlekedett”. Ezeket a fertőzési és átadási – szakszóval: transzmissziós – dinamikákat a tudósoknak időben ki kell ismerniük, mert csak akkor van lehetőségük előre jelezni, hogy a látszólag eltűnt kórokozó melyik állatból fog legközelebb az emberre átterjedni.

Kemenesi reméli, hogy annak a pénznek legalább egy része, ami járványkezelésre megy és ment, ezt követően a megelőzésre fordítódik. „Még mindig nehéz elmagyarázni a megelőzés fontosságát a döntéshozóknak. Ha egy tudós azt mondja, rákellenes gyógyszert fejleszt, arra rögtön rávágják, hogy persze, ez kell, nesze, itt a pénz! Ha viszont én azt mondom, hogy erdőirtást mérnék föl és denevéreket vizsgálnék… az már közel sem olyan egyértelmű” – érzékelteti a Szentágothai János Kutatóközpont tudósa. Majd azért sorol néhány kedvező folyamatot is. Szerinte Magyarországon nagyon jó irányba mutat, hogy elindult a Nemzeti Laboratóriumok Programirányítási Rendszere, és megszületett a Virológiai Nemzeti Laboratórium is, amely nemcsak a járványkezelésben, de a megelőzésben is bevethető. A pécsi egyetemi víruskutató csapat pedig denevérvirológiában nagyjából ott tart, ahol a németországi kollégáik.

Teendő van még bőven: különböző számítások szerint az emberiségnek jelenleg a világon előforduló kórokozók mindösszesen 10 százalékáról van tudomása.

A teljes cikk