Emlékátültetés - újabb remény az Alzheimer-kór kezelésére
Sikeresen ültettek át egy emléket egyik csigából a másikba az RNS egy formájának átvitele révén, ami közelebb vihet egyes betegségek gyógyításához.
A Kaliforniai Egyetem kutatócsoportja a meztelen tengeri csigák egyik csoportját először megtanította egy védekező mechanizmusra. Amikor a kutatócsoport ezen csigákból nyert RNS-t ültetett át olyan csigákba, amelyeknél nem fejlesztettek ki védekező mechanizmust, ők is ugyanúgy viselkedtek, mint az első csoport egyedei – olvasható a BBC News honlapján.
Az eNeuro tudományos folyóiratban közzétett kutatási eredmények közelebb vihetnek egyes betegségek – többek az Alzheimer-kór vagy a poszttraumás stressz szindróma (PTDS) – hatásainak enyhítéséhez. A ribonukleinsav egy nagy molekula, a genetikai szabályozó rendszer egyik főszereplője, feladata az örökletes információk szállítása, a fehérjék szintézisének vezérlése. A ribonukleinsavaknak három csoportja van: a hírvivő, vagyis az mRNS, a szállító, a tRNS és a riboszomális, az rRNS.
A kutatók enyhe elektromos sokkot alkalmaztak a kaliforniai tengeri nyúl (Aplysia californica) nevű tengeri meztelencsigafaj egyedeinek farokrészénél, és megfigyelték, hogy jóval erősebbé vált a sokkolás nyomán a csiga védekező összehúzódási reflexe, megvédendő magát a veszélytől. Amikor a csigákat később megkoppintották, a sokkolt állatok védekező összehúzódása legalább 50 másodpercig tartott, míg azoké, amelyeket nem sokkoltak, csupán egyetlen másodpercig. A sokkolt csigákat ugyanis érzékennyé tették az ingerre. A kutatók ezen csigák idegrendszeréből RNS-t vontak ki és befecskendezték azt érzékennyé nem tett csigákba. Utóbbiak ugyanúgy viselkedtek, mint sokkolt társaik, védekező összehúzódásuk mintegy 40 másodpercig tartott. A szakemberek hangsúlyozták, hogy hasonló hatásnak voltak tanúi, amikor ugyanilyen kísérletet végeztek érzékelő idegsejtekkel petricsészékben.
David Glanzman professzor, a tanulmány egyik szerzője hangoztatta, hogy "az eredmény olyan, mintha memóriát vinnénk át". A szakemberek hagyományosan úgy vélik, hogy a hosszú távú memóriát az agy szinapszisai, a sejt közötti kapcsolódási helyek tárolják, amelyeken keresztül az ingerület egyik sejtről a másikra terjed át. Minden neuronnak több ezer szinapszisa van.
"Ha az emlékeket a szinapszisok tárolnák, kísérletünk egyáltalán nem sikerült volna" – hangsúlyozta a professzor, aki úgy véli, hogy az emlékezetet az idegsejteknek és nyúlványainak sejtmagjai tárolják. A kutatók emlékeztettek arra, hogy a tengeri csigák sejtjei és molekuláris folyamatai hasonlóak az emberéhez, annak ellenére, hogy a csigák idegrendszerében csak mintegy húszezer neuron található, míg az emberében mintegy százmilliárd.
A kérdésre, hogy ez a folyamat elősegítheti-e az élettapasztalatokon nyugvó memória átültetését, Glanzman professzor kétségeit hangoztatta.
A kaliforniai tengeri nyúl memóriamechanizmusainak felfedezéséért 2000-ben Eric Kandel német származású amerikai kutató orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.
